H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/04/22

elbaszott világ

Amikor egy egyetemi előadáson a tanár – amúgy tökéletesen odapasszolóan – a 20-25 éves hallgatóságnak valamihez szemléltetésként-magyarázatként semleges, de kritikus hangvételben politikai pártoktól vagy az aktuálpolitikából hoz példákat, akkor pontosan ugyanaz a zsizsegés, az a kényelmetlen fészkelődéssel, enyhe zavarral, de kis izgalommal társult állapot lesz úrrá a termen, mint amikor az általános iskola hatodikasoknál a biosztanár felrajzolja a táblára, hogy is néz ki egy punci.

 

Tudod, hogy a 100 főből van 15 vérjobbos és 15 vérbalos, aki hangosan felmordulna valami nagyon negatív kitételre. Aki tőled balra ül, veled együtt elmosolyodott egy frappáns Gyurcsány-kritikán, de félve nézed, hogy az ugyanilyen Orbán-kritikán is el fog-e – a jobboldali szomszéddal fordítva vagy. Egyszerűen érzed, hogy mindenki próbálja belőni, hogy az előadó jobbos-e vagy balos, sakkozni, hogy honnan hoz több negatív ill. pozitív példát.

 

Azt várom, de tényleg, borzasztóan várom, hogy legyen legalább egy szignifikáns réteg, akivel lehet politikáról beszélgetni. Akiknek a politikusok csak játszák a játszmáik odafent, amikről aztán lehet véleményt formálni, lehet példaként felhozni sértődések, érzelmek és nagy értékrend-megvallások nélkül. Vagy legalább egy ilyen baráti kört szeretnék. Vagy legalább egy-két embert.

 

Asszem durván hiába várok.