H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/04/13

EKC 2010 - Segítői szemmel (part 2.)

04.09 Péntek
Reggel 5-kor kelés, mindenki fáradt és fázik, estére nem hagytuk bekapcsolva az elektromos radiátort, nehogy leégjen a szobánk, a körülményeinket tekintve ezt nagyon valószínűnek találtuk.
Reggel 6-tól reggeli, mi voltunk az elsők lent. „Svéd” asztalos reggeli volt, bundás kenyérrel, némi felvágottal, másnapról maradt milánói öntettel megkent meleg szendvics. Én nem kockáztattam, a bundás kenyeret nehéz elrontani azt ettem sok teával. 7-kor indult a buszunk a Főnix csarnokba, a 10-15 perces utat majdnem fél óra alatt tettük meg mert dugó volt és sok helyen csak araszoltunk. Ennek köszönhetően megbeszéltük a buszvezetővel, hogy másnap hamarabb jöjjön úgy 10 perccel és akkor kikerüljük a dugót. Megérkezve a csarnokba én először mértem fel a terepet hogy mi hol van, hol vagyunk, mik a munkaeszközeink. A többiek már tegnap mindezt letudták.
9:15 –kor megkezdődött a nyitóünnepség, nem is lett volna rossz, de nekem se a magyar tánc nem tetszett, amit bemutattak se a Debreceni polgármester beszéde ami tele volt hülyeségekkel. Mint például az, hogy: „a Hajduk a Magyar szamurájok”. Ez a hasonlat erősen szíven ütött engem.
Elsőként a Junior Csapatbajnokság volt, ünnepség után egyből el is kezdtük üldözni a versenyzőket, hogy fel tudjuk szalagozni őket, mivel egész hétvégén ez volt a feladatom. A verejtékező versenyzők hátára felkötni a megfelelő színű szalagot és ügyelni arra, hogy ne lépjen le vele, tehát verseny végén leszedni róla. Nehogy azt higgye bárki is, hogy egyszerű munka volt ez, nem egy felelősségteljes meló, de ha jól akarja csinálni az ember akkor sokat kell előre gondolni, előre szalagoznia és közben figyelni arra, hogy ki jön le a pályáról. 4-en voltunk a feladatra melyet próbán 2-en is gond nélkül elvégeztünk. Jó volt a Junior válogatottunk, úgy szurkoltunk volna nekik, de nem volt szabad, munkaköri leírásunkba meg volt tiltva, hogy bárkinek is szurkoljunk, ezt nagyon kevés esetben tartottuk be, és akkor is igyekeztünk nem feltűnően csinálni. Ügyesek voltak a versenyzők, sok mérkőzés végig is ment, nem lett hamar végük. Néha kijött nekünk szalagozóknak egy kis szünet, mikor nem kellet senkire se szalagot aggatni se levenni, ekkor mentünk és nézelődtünk a Kendo-s  standokon, milyen páncélok, kardok, egyéb felszerelések vannak és milyen árban. Találtam is magamnak egy nagyon jó, nagyon szép és kényelmes kotét (csuklóvédő) csak mikor meghallottam mennyibe kerül majdnem dobtam egy hátast. Kicsit sokalltam azért az egy kotéért 77k-t kifizetni, így még egy kicsit gyönyörködtem benne és visszaadtam az árusnak.
A Junior Csapat- és Egyéni verseny eredményeit itt és itt megnézhetitek. Itt is szeretnék gratulálni a Magyar Junior válogatottnak a 2. helyezésért. Ügyesek voltatok.
Ezután jött egy újabb kis pihenő nekünk, ezt kihasználva meg is ebédeltünk, finom volt a kaja és még elég is. Ezután egyből rohangálhattunk a lányok után, mert ők következtek. Itt már látszott a mérkőzéseken a tapasztalat, több taktikázást láttunk. Apróbb bonyodalmakat az oroszok okoztak csak, mivel nekik saját szalagjuk volt és nem engedtek minket a versenyzők közelébe. Nehezen értették meg, hogy mi csak fel akarjuk szalagozni őket, miután rájöttek mondták, hogy nekik saját szalagjuk van, ezután egész végig nem is foglalkoztunk velük.
Sajnos a Magyar leányzók kikaptak a győztes Franciáktól (mi csak csigaevőknek szólítottuk őket végig), és így csak 3.-ok lettek. Gratulálok lányok az eredményért. Itt megnézhetitek az eredményeket.
Ezután díjkiosztás, elpakolás, felkészülés a holnapi napra, szalagok ellenőrzése, miegymás. Már rég elmúlt 6 óra mire sikerült buszra szállnunk, egyből vissza a szálásra, utána vacsora. Nem jellemezném a meleg hideg gyümölcslevest, és a kis adag rizst a sült combbal. Vacsora után napi tisztálkodás, majd le az étterembe sörözni és csocsózni a többiekkel. jó éjszaka volt ez is :)
Kulcsszavak: ekc2010

EKC 2010 - Segítői szemmel (part 1.)

04.28.
Kelés reggel 6 kor. Szokásomhoz híven a pakolást reggelre hagytam, miért is ne, tudom mit akarok magammal vinni. A pakolás kb. 5 percet vett el a reggelemből. Valami kis reggelit benyomok, utolsó ellenőrzés hogy minden nálam van-e, úgyis tudom, hogy valamit elfelejtek.
Rohanás ki a Moszkvára, már a zebránál ácsorgok, mikor hívnak, hogy hol a búsban vagyok már, jelezném, hogy alig 5 percet ha késtem, ez nálam nagy szó, meg amúgy is kocsival mentünk tovább tehát semmit nem késtem le. Kocsiba bepakoltam, és jön a felismerés, hogy a 3. utas az nem jön velünk mert mással megy, hát akkor induljunk is a reptérre. Le a budai rakpartra, Petőfi hídon át és onnan az Üllőin kifelé, legalábbis ez volt a terv. A Ferenc körútig nem is volt gond, csak a folyamatos beszélgetésünknek hála, nem kanyarodtunk le jobbra, tovább mentünk. Ő volt a vezető, gondoltam tudja merre megyünk, Blahánál azért megkérdeztem, hogy biztos erre akart menni. Fejéhez kap, hogy hoppá, hol van az Üllői? gyorsan lefordultunk ez első kereszteződésnél jobbra, ez volt a Dohány utca. Térkép ellő, hogy jutunk innen az Üllőire, végül Dózsa György út, Kerepesi út, Hungária körút trióval eljutottunk az Üllői útra. o/
Innen már nem volt gond eljutni Ferihegy 1-re, leparkoltunk, megkerestük a várót és leültünk reggelizni. Kisvártatva rájöttünk hogy semmi tábla nincs nálunk hogy jelezzük a várt embereknek, hogy mi őket várjuk. Elrohantam pappírt és tollat szerezni, negyed óra múlva visszatértem egy A4-es lappal melyre tollal rárajzoltam, hogy EKC 2010. Utána hosszas várakozás, a gép viszonylag időben landolt, 15-20 perc alatt ki is jöttek az emberek, tábla feltart és várunk. Törvényszerűen utolsóként jöttek ki, és a várt 3 fő helyett csak 2. Mondják, hogy a társuknak problémája akadt a reptéren és ezért csak holnap tud jönni, ugyan ezzel a járattal, sebaj, majd valahogy megoldjuk azt is. Központba beszóltunk, hogy megjöttek, küldhetik a buszt. Felpakoltuk őket és egy újabb 3 óra várakozás várt ránk. A következő delegációval nem volt gond, annyian voltak amennyi előre meg volt írva és még időben is érkeztek. Az utolsóra megint kellet várnunk 2-2.5 órát. Természetesen az előre megírt 1 fő helyett 2-en jöttek. központtal gyors egyeztetés, Montenegró az előre beígért 10 fő helyett csak 8-al érkezett, van hely a buszon. Kocsiba bepattantunk, átrongyoltunk Ferihegy 2-rő, megvártuk míg mindenki megérkezik és elindultunk Debrecenbe. A másik segítő akivel voltam egész nap ő még maradt, másnap neki kellet lehoznia egy Japán hölgyet és megnyerte a reggeli későt is. A buszban volt rajtam kívül még 2 segítő, a 8 fős Montenegrói válogatott, 2 Német és 2 Norvég személy. Olvasni nem sokat tudtam mert hamar besötétedett és fáradt is voltam, megpróbáltam aludni, de a szűkös hely és a Montenegróiak hangos kommunikációja nem sokat segített ebben.
Este 9 körül értük el Debrecen mellet található, volt kommunista időket idéző szállásunkat(Lenin szobor a kertben, a ping-pong asztal az atombunkerben). Gyorsan kerestem magamnak egy szabad ágyat, természetesen nekem maradt a legkisebb és legkényelmetlenebb, de nem érdekelt, rohantam le a többiekhez csocsózni meg sörözni. A sörözésből nem lett semmi mert már zárva volt az „étterem” része, de csocsózni tudtunk elég sokáig. Kb. fél 12 – 12 körül mentünk aludni. Jó társaság gyűlt össze.

Kulcsszavak: ekc2010