H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/07/22

2011.07.22. két hatalmas mondata :D :D :D

1. Gregor Bernadett (Jóban rosszban): "Egy pasi legyen kész, ne nekem kelljen összerakni"

 

2. Szomszéd csajszi msn kiírása: "Engem nem zavar,ha az exemet mással látom..a szüleim azt tanították, hogy a megunt játékaimat adjam oda a rászorulóknak"

 

Az 1.-vel egyet kell értsek, a 2. mindent visz! :)

Kulcsszavak: egyéb

2011/04/21

Csodálatos BKV!!!

Kezdődik a hét az 1-es villamos sínjeinek felhólyagzódásával, holott még sehol nem tartunk a 30 fokos meleghez :)
Ugyanaznap kigyullad a 3-as metró. Fél napra leáll a közlekedés ezen formája.
 
Én meg persze áldom az eget, hogy az állásom jelenleg olyan helyen van, hogy mindezt a bonyodalmat kikerülhetem :) Gondoltam én! Persze mindenki megkereste az egérutat haza, így hering járattal haza is jutottam. 
Újabb mázli, hogy aznap nem volt táncom és így nem kellett átszervezni az odajutásomat :)
 
De az abszolút tuti a mai nap volt: 
Nagy szívfájdalmam volt, hogy lekéstem a buszt, de majd jön a következő! Elkezdtem hallgatni a Juventust és egyszer csak megállunk, hogy felvegyük az előző buszról átszálló utasokat. (Amit sajnáltam, hogy lekéstem.) Kikanyarodott elé egy Peugeot, amit nem tudott kikerülni, sem megállni és beledurrant! A busz zsúfolásig megtelt.
Ahogy a Juventust hallgatom a téma a ciki esetek a párom szüleivel. Erre beír egy srác, hogy a párjáéknál voltak. Épp a konyhaasztalon volt a barátnőjével, mikor a csaj apukája belépett a konyhába. A srác mentve a csajt beállt apuka elé. Apuka csak ennyit szólt: fiam, neked aztán tényleg méretes f...-d van! De most gyorsan tedd el, még mielőtt belép az anyja is és elszégyenli magát.
Itt akkora nevetésben törtem ki a tömegben...


Kulcsszavak: egyéb

2010/09/01

Szórakozott metro vezető / a technika ördöge

Hazafelé jövet a metro ajtaja nyílik a Gyöngyösi utcánál az alábbi szöveg kíséretében: "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! A Gyöngyösi utca következik."
:S
 
Majd a metroalagútban a végállomás előtt: "Újpest Központ végállomás. Kérjük kedves utasainkat, hagyják el a szerelvényeket és erre figyelmeztessék utastársaikat is."
Vajon az ajtót csak azért nem nyitotta ki mert még sötét volt?! :) 
Kulcsszavak: egyéb

2010/06/02

Ki érti ezt...

Búval b... idő mindenki hangulatát lenyomja. Szaporodnak a depisek, a fejfájósok, a hagyjatok békén aludni emberek. Én momentán a fejfájósok közé sorolnám magam. De rá kell döbbennem, hogy ennek egy része valószínűleg abból származik, hogy én buta megint nem főzöm le a reggeli teámat. Megint csak beérek és munka végéig csinálom, csinálom olykor az ivás mellett evés nélkül. Majd mikor hazaesem rájövök, hogy egész napi folyadékbevitelem 2, azaz 2 dl. Hát nem csoda, hogy kimerültnek érzem magam. De mivel megtettem eme brilliáns felfedezést, ma már igyekeztem tenni is ellene és jobb lett. :) (Inkább a kényszer ivás, mint az újabb infúzió...)

 

Ismét azon gondolkodám, részben az időjárás, részben az apámmal való két dudás egy csárdában nem nagyon miatt, hogy költözni kéne. Másfelől ott van bennem, hogy míg ajándékkal vagy egy jobb melóval ez nem lehetséges, akkor itthon van a spórolás lehetősége, nem albérletben.

Következtetés végeredménye: maradunk a fenekünkön gyűjteni, ha más nincs!!!

 

Hétfőn beszéltünk, este küldtem egy összefoglaló üzenetet, mert nem igazán látom mikor jutunk el a személyes találkozóig. Ma kétszer hívtam, válasz, visszhívás one. Most vagy megbántottam, vagy nem tudom, de már nem is agyalok rajta. Lényeg, hogy az ég egy világon mindenkinek eszébe jutok, hogy megkérdezze hogy vagyok, mikor tudunk találkozni és beszélni egyet, csak neki nem. Tudom, hogy találkoznom kéne, de aki nagyon akarná ahhoz nincs kedvem, akivel találkoznék ahhoz ez a buta időjárás miatti menetrend nem enged, meg ideje is ugye mindig arra van az embernek, amire akarja. :S

 

Minden nyűgöm ellenére ma rá kellett jöjjek, hogy vannak dolgok melyek karbantartása nem a használat sűrűségétől függ. Ergo igen, aki arra gondolt, hogy lassan Yetit játszom vagy úgy festek, hogy hozzám képest egy esti Armában, térkép nélkül el lehet találni, az nyert. Nosza, csak túlestem a Yetitlenítésen :) Valamint ha már másképp nem mozog az ember, akkor vegyen elő pár tornaszert. (Kíváncsi leszek meddig lesz ehhez megint kedvem. Most még egész jó vagyok, 2 napja lelkes vagyok, aztán majd nem leszek.) Ha ezen az úton maradnék, olyan combom lenne, amiről mindigis csak álmondtam :D

Kulcsszavak: ajándék egyéb

2010/05/30

Halálos fegyver

Tegnap este nincs jobb dolgom alapon TV nézésbe folytottam egyhangú mindennapom.

Előzetesben annyit elárulok, hogy a TV-n mejelenik az épp műsoron lévő adás címe, függetlenül attól, hogy aközben reklám/híradó megy. Ahogy lövögetem a TV-t, két felirat olvasható egymás után:

Halálos fegyver

Orbán Viktor a miniszterlelnök

 

Mindenki döntse el, hogy ezt hogyan értékeli. Nekem momentán folytak a könnyeim a nevetéstől, annyira spontán jött ez a két felirat...

Kulcsszavak: egyéb

2010/05/18

Árvíz

Volt már példa ilyen mértékű esőre és folyók áradására, DE NEM a Nyugat-Dunántúli régióban!!!Hihetetlen számomra mi van itt...

Vasárnap azzal indult a történet, hogy 4 kamionsofőr megállt az utcánkba (ennyivel meg is telik ez a kicsi utca), hogy merre tudnak tovább menni és tulajdonképp hol a fenében járnak. Tőlük megtudtuk, hogy a munkába vezető első számú utunkat elöntötte a víz.

Másnap reggel 3 irányból próbáltunk nekivágni a megyeszékhelynek, mire sikerült beérni. Délután tesó is és én is két külön irányból jöttünk haza. Mára már 7 irányból ismerem a falum megközelítését! De nem térképről, tapasztalatból. :S

A saját hazajutásomat ajándéknak köszönhetem, különben a munkahelyemen éjszakázhattam volna. Nagyon jól esett, hogy láthattam, de leginkább az, hogy bajom volt és számíthattam rá. Hívtam és ő felajánlotta, hogy ha tud, akkor hazajuttat. És így is lett. A megbeszélése időben végetért, és már indult is haza velem. Ezek másnak lehet, hogy egészen apró dolgok, meg teljesen természetesek, de én rendkívül hálásnak érzem magam ezért a tettért.

Az útba belefért néhány puszi, egy-két nyugtató szó és az a nyugtató kis simogatás, hogy minden oké. Újra töltődtem ezektől a gesztusoktól és most nyugodtnak érzem magam.

 

Út közben megtudtam, hogy az Astrát, az én kicsi Astrámat (na jó, tulajdonosa ajándék volt, nem én, de akkoris a szívemhez nőtt) egy első autós suttyónak adta el. Teljesen elszomorított, hogy rövid időn belül meg fogja ölni (legalábbis ha a nagybátyjától tanul majd rutint a gyerek).

Fény derült az új autó megvásárlásának körülményeire is. Ezt egyfelől jó volt tudni, másfelől végre kommunikáltunk, végre nem hallgatásról és nem nem tudjuk mit mondjunkról szólt az út. Imádtam hallani a hangját, hogy lelkesen meséli, hogy találta meg ezt az autót, ki mit szólt hozzá, mik a paraméterei stb. Aztán jött a telefon, hogy én nem is örülök és nekem nem is tetszik ez az autó. Dehogynem drága! Csak fáradt voltam, sirattam lélekben az Astrát, esőben nem volt időm úgy megnézni ahogy egy új autót szemügyre venne az ember, nem próbáltam és persze azt látom benne egyenlőre, hogy inged-nadrágod ráment és nem tudom hogy tudnék egy napot is a miénknek tudni és egy kicsit ellazítani téged a húzós heted után ebben az elkövetkező 3 napos hétvégében... De ez legyen megint az én bajom!

Kulcsszavak: ajándék autók egyéb

2010/05/11

Kommunikációs alapok

Ha egy irodába kívánok belépni, ahol egy névtábla hírdeti, hogy hova megyek és az ajtó csukva van:

  1. kopogok és bebocsátást kérek (nem kitépem az ajtótokot)
  2. napszaknak megfelelően köszönök
  3. elmondom mit szeretnék
  4. dolgom végeztével elköszönök
  5. becsukom az ajtót magam mögött távozáskor

 

Interneten, telefonon kommunikálok valakivel:

  1. köszönök
  2. megkérdezem alkalmas időben zavarom-e
  3. eltársalgok, nem lerázom az illetőt (ha mégis, mert dolgom van, akkor kultúráltan jelzem és elnézést kérve befejezem a beszélgetést)
  4. KÖSZÖNÖK nem csak úgy kinyomom meg eltűnök

Az imént felsorolt alapokat betartva elkerülhető, hogy az ajtón koppanjak, mert az épp zárva van.

Nem úgy távozom, hogy azt tartják rólam mekkora bunkó anyám van, hogy még ezekre a minimális dolgokra sem bírt ránevelni.

Nem tartanak tahónak és nem sértődnek meg rám.

Kulcsszavak: egyéb

2010/05/08

Kontaktlencse

Egy újabb soha...

 

Nem akartam kontaktlencsét, mert féltem, hogy a szemembe kell nyúlnom, hogy az ekcémám még inkább érezni fogom a szemem körül. De végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom a nyárra. Talán nem vakít el annyira a nap és végre felvehetek egy napszemüveget.

Másfelől ajándék szerette volna ha lesz. Oké, hogy nem végleges, de gondoltam meglepem és valóra váltok egy talán eddig felmerülő utolsó, még nem teljesített kívánságát. Hát nem okozott számára semmi megdöbbenést, semmi pozitívumot.

 

Hát az elhatározás után szépen időpontot kértem az optikusnál és átestem a szükséges vizsgálatokon. Furcsa volt kimondani, hogy 12 éve, hogy szemüveges lettem. :S Kiderült, hogy a szemem ismét romlott, ha nem lesz lencsém, akkor új szemüveget kell kiváltanom.

Átestem a kezelési tájékoztatáson, valamint a behelyezési és kivételi procedúrán, mint "szűz" és beavatottként jöhettem el az optikából. Azt mondták egész profin csinálom.

Első nap semmi, símán hordtam. Másnap azonban csak 8 órán át volt bent a lencse és kivettem, mert teljesen bevörösödött a szemem környéke és vérágas lett a szemem. Ma egyáltalán nem is próbáltam erőltetni. Nem tudom, hogy ez most pollen allergia a nyárfára vagy a lencsére vagyok allergiás... :S

Kulcsszavak: egyéb

Számvetés

Ez a 4 hónap időt engedett arra, hogy számot vessek önmagammal és rá kellett jönnöm néhány dologra ami jobban elkeserít, mint valaha:

1. Nincsenek barátaim. Néhány kedves ismerősöm van, akikkel esetleg többet találkozom, mint másokkal (évente 5-6 alkalom), de barátom az nincs :(

Nyílván én is tehetek róla, de mentségemre szóljon, hogy nekem mindig olyan emberek lettek a közelebbi ismerőseim, akik hozzám képest az ország másik sarkában élnek. Így e-mail, telefon marad a kommunikációs útvonal. Nem tudom, hogy ezen kívül hol rontok el egy barátságot! Mit csinálok rosszul? Miért nem engedem közel magamhoz az embereket?! Talán mert a szüleim mindig is arra tanítottak, hogy a család mindig melletted áll, a barátok jönnek, mennek. Hát azt hiszem, hogy ez lehet az egyik oka annak is, hogy a szülimnek is ilyen semmilyen baráti köre van! :S

Míg ajándék folyamatosan tud menni, van aki lekösse a figyelmét, addig nekem nincs semmim, csak a gondolataim. És ez nem jó, NAGYON NEM JÓ! De erről persze nem ő tehet.

Volt egy barátnőm akivel általános iskola óta jóban voltunk. Azt hittem soha nem választhat el mindket senki és semmi. Két éve, hogy nem beszélünk. :( A vele való rossz élmény az, ami szerintem egy újabb nagy gát a kapcsolataimban.

 

2. Nincs kivel szórakozni menjek. Ez nyilvánvalóan következik az előző pontból, továbbá akikkel helyben jóban vagyok, az már mind házas, tartós kapcsolattal rendelkezik, babát nevel, stb. Egy szóval messze közük nincs ahhoz az életformához, élethelyzethez amiben én vagyok. Azt pedig, hogy nekem mikor lesz arra esélyem, hogy egyszer abban az élethelyzetben legyek, amiben ők most vannak... Nincs aki meg tudná mondani! Többek között én sem.

Azt hittem valamikor régen, hogy 28-30 éves korom körül meg fogom szülni az első babámat (vagyis inkább az ikreimet), de ma már ebben sem vagyok biztos. :(

Még ha stabil lenne is a kapcsolatom, akkor sem garantálja semmi és senki, hogy addigra lesz egy olyan alapom, hogy tudok rá gyereket vállalni. Felelőtlenül én pedig ezt az életre szóló lépést nem kívánom meghozni. :) Boldog anyuka akarok lenni és úgy szeretném nevelni a gyerekeimet, hogy tudom, hogy nem kell nélkülözniük, meg tudom nekik adni amit szeretnének és tudom vállalni, hogy egyszer a jövőben főiskolát, egyetemet végzett csemetéket faragok belőlük. Tudni akarom biztosítani nekik minimum azt, amit az én szüleim biztosítottak nekem. Tudom, senki nem tudja előre megmondani (a legtöbb esetben), hogy lesz-e a gyermek egyetemi tanulmányaira, de a lényeg azt hiszem érthető volt így is.

Az én szüleim álltak két OKJ-s képzésemet. Ez években kifejezve annyi, mint másnak egy mostani Bsc képzés ideje. Anyukám vállalta, hogy fizeti az egyetemet is nappali tagozaton, de egyfelől már untam folyamatosan a padban ülni, másfelől pedig úgy gondoltam, hogy a hugomnak is adni kell esélyt minimum egy OKJ-s képzésre (ő vallja, hogy a főiskola neki már nehézségekbe ütközne), nem is álltunk annyira jól anyagilag, mivel csak anyukám keresett akkoriban, és én már elég érett vagyok ahhoz, hogy saját magam előteremtsem a továbbtanulásom költségeit. Mondhatom nem volt a legegyszerűbb dolgok egyike, de nem volt lehetetlen a projekt. Igaz, hogy a lakótársaim unszolásának köszönhetem, de sikeres lett a felvételim és azt is elmondhatom, hogy a diplomámat az ő indító löketüknek és az anyukám folyamatos bíztatásának köszönhetem a saját kitartásomon és akaraterőmön kívül. Egyetlen dolgot sajnálok, mégpedig azt, hogy a 4-es csapatból egyszerre tanultunk tovább, de még csak nekem van meg a papírom. A többiek még küzdenek :(

 

3. Szerettem volna egy autót az első éves fizetésemből. Aztán rá kellett jöjjek, hogy annyika fizetést kapok (örültem, hogy egyáltalán lett munkahelyem), hogy arra elég, hogy ne a szüleimnek kelljen teljes egészében eltartaniuk és hogy elmondhassam, hogy a diplomámért én harcoltam meg, a saját fizetésemből álltam. Így a saját autó továbbra is álom és mondhatom, hogy a helyére lépett egy újabb, mégpedig az, hogy legyen egy saját lakásom. Tudom, hogy ez hitel és lottó 5-ös nélkül aligha fog sikerülni, de mégis szeretném, ha végre lenne egy saját kis lyukam, ami csak az enyém, ahol nem zavar senki, ahol magam lehetek, ahova azt hívok akit akarok és azt és akkor csinálok amikor akarok. :) Ahol lehet egy füvesített kertem néhány bokor vörös rózsával, egy grillező hellyel és egy kis lugassal, egy Rokym :), valamint néhány gyümölcsfám. Egy olyan ház, amit megoszthatok egy szerető társsal, aki mellettem áll, aki szeret és akit viszont imádok.

 

4. Szerettem volna egy jó állást. Mostanra sikerült annyit elérni, hogy elmúljon két éves a munkaviszonyom, ezen felül pedig önkéntesen vállaltam munkát. Mostanra két állásom van, a fizetésem még így is elég kevésnek mondható, de legalább senki nem hányhatja a szemre, hogy ne próbálnék mindent megtenni azért, hogy ha akár csak egy kicsivel is, de jobb legyen az életem, hogy előrébb jussak.

Mondhatni nehézségek árán sikerült elérni azt is, hogy legyen végre egy határozatlan idejű szerződésem. Mivel azonban a fizetésem nem változik, szakmailag nem tudok előrelépni, így biztos a hely, míg nem adódik egy jobb lehetőség, egy olyan állás amely mindkét téren változást hozna az életembe és amely megváltoztatná a jövőmet.

 

5. Szerettem volna egy nyelveket beszélő valakivé válni. Szerettem volna megtanulni a jelbeszédet.

A jelbeszéd úgy gondolom ráér akkor is, ha már az összes többi álmom megvalósult. Vagy ha ezt egy olyan helyen sajátítom el, ahol a munkahelyem megkívánja.

Németből ugyan tettem egy vizsgát, de nem szeretem ezt a nyelvet és nem is akarok rajta megszólalni. Magabiztosnak pedig végképp nem érzem magam. Szóval vagy azon kellene változtatnom, hogy ezt a nyelvet fejlesztem tovább, mert hát ugye tanulni mindig lehet, vagy a magabiztosságomat próbálom meg valamilyen módon erősíteni.

Angol és francia a másik két nyelv ami nekem tetszik és úgy gondolom, hogy világnyelvnek számít. Előbbit szerettem volna megtanulni a nyelvvizsga után ajándék segítségével. Esetleg megmaradva az ő beszél én pedig próbálom érteni szintnél. Jelenleg ha továbbra sem a németben kívánok elméllyülni, akkor csak magamra és újabb nyelvtanárra számíthatok :(

A francia pedig talán azért tetszik, mert mégiscsak a szerelem nyelve :) Az írásképe azonban már kicsit bonyolultabb. Meg hát ebben az a vonzerő, hogy vannak francia területen élő rokonok és jó volna megérteni a férjet is olykor, nem csak az unokanővéremet.

 

Tehát vannak álmaim, de egyenlőre nagyon úgy látom, hogy ezek tényleg álmok. Álmok, amelyek még nem találtak megvalósításra. Bízom benne, hogy ezek a dolgok előbb-utóbb valóra válnak és lesz egyszer barátom, lesz még párom akivel mindezeket a jó dolgokat és akár a negatívumokat is, de meg tudom osztani.

 

A jelen kiábrándító valósága azonban mégis az, hogy egyedül vagyok, mint a kisujjam, magányosan, fájón kapaszkodom a boldogság illúziójába... Csak a szeretet, a remény és a reménybe fektetett bizalom van. Azt senki nem garantálhatja, hogy mindez megérni, mindez eredményre vezet. Ha pedig nem vezet, akkor ez mind hiábavaló, az ablakon kidobott idő lesz.

Kulcsszavak: egyéb

2010/04/25

Kényeztetés

Mivel a pénteki napon hiába kerestem ajándékot, úgy döntöttem az enyém lesz a nap. Kényeztetem magam egy kicsit.

Előszöris irány a masszőr, egy teljes masszázsra. Jól esett.

Másodszor irány a kozmetika, hogy mégse én legyek az egyetlen "Jeti" a társaságban. :)

A sort végül másnap reggel zártam, amikor is feltűzettem a hajam, majd itthon csináltam egy sminket.

Kulcsszavak: egyéb