H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/12/29

Dsida Jenő

Esti teázás

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
      ki fogyton vékonyul, mint a hold,
     mert arra gondol, ami volt
     s hunyó tűznél fonnyadva fázik
     és arra gondol, aki holt,
     míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
     magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
     – Én is teázom, kedvesem... –
     mondom lágyan és kedvesen.
     A húnyt parázsnak lángja támad.
     És felakasztom csendesen
     kék sapkád mellé a fogasra
     fénylő, mennyei glóriámat.
Kulcsszavak: dsidajenő kulturwc vers

2006/10/16

Dsida Jenő
Drótok között


Hálózó drót felett
megakadt testemet
nem veszik észre.


Áramtűz aranyoz,
rángat és villanyoz:
nem veszik észre.


Vergődök, remegek,
mint lázas betegek:
nem veszik észre.


Mélységes rögökre
vérezek hörögve:
nem veszik észre.


Ordítok, mint a vad
mindenki elhalad,
nem veszik észre.


...Símulok, hallgatok,
kinyúlok, meghalok...
Nem veszik észre.


Kulcsszavak: dsidajenő kulturwc vers