H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/10/26

Hosszú hétvége

A Szeged

De még milyen hosszú, 3 nap telt el eddig, és sikerült minden bulival koronázni. Mikor milyennel. Csütörtökön reggel egy jó kis takargatással inditottam. Az volt ugye a terv, hogy majd pénteken nálam tart hugim szülinapolást. Amilyen túlvilági "rend" volt ott, hát abban bulit tartani nem igazán lehet, legalábbis az értékeim illetve a kedves vendégsereg testi épségeinek megőrzésével. Jópár óra ráment ahogy áthúztam az ágyat, mosogattam egy sort a konyhában, levadásztam az összes szennyes és tiszta ruhát a nappaliban. Végre elkészültem, összecuccoltam vidéki túrámhoz, aztán irány anyu, és anyu főztje. Belaktam jól lencselevesből, meg mákostésztából. Beszélgettünk, netelgettem, aztán megmutattam még az ugrásos videót. Apum balon, anyu jobbon, teljesen úgyéreztem magam, mint egy kis 15 éves kölök, aki valami lüke kis diákcsinyt követett el, és most szépen a szülőkkel bent ül a suliban a dirivel, és jön a hegyibeszéd :D :P No, szóval beizzitottam a videót, aztán végül nem beszéd, de jó nagy derülés lett a történet vége. Még egy picit rontottam a levegőt otthon, aztán átpártoltam a Nyugatiba, elzarándokoltam az ótómatáig, magamévátettem az jegyet, majd a 12es vágányon rámásztam a gépsárkányra. Ez utóbbival picit megjártam, mert nem akarván orbitálisat kerülni, és elgyalgolni a peronok legelejéig, inkább átmásztam egy a 11-es vágányon álló vonaton, mert akkor majd jól nem kell előresétálni a mozdonyig, ami melett bizonyára rögvest ott van az én InterCity-s vagonom is. Meg a bütykös frászt, naivan előresétáltam, majd vissza, majd egész az utolsó kocsiban meg is leltem a helyemet. Vigülis teljesen logikus, hogy a végére rakják. Ha esetleg karamboloznánk, akkor az utsó hely a legvédettebb, a helyjegyes utasoknak tehát ott a helyük. Sikerült jó 10 oldalt haladni a könyvemben, aztán rámtelepedett az álommanó. Ezt akkor konstatáltam, mikor egy koppanást követően felriadtam, majd kénytelen voltam a könyvemet összehalászni a földről... :) Beértem Szegedre, előreküzdöttem magam az állomásig, aztán célirányosan rárontottam a Dóm térre, és be a bociba. Itt az úton, a sörkert mellett majdnem átrohant elöttem a fekete cica. De aztán alighanem olyan szórósan néztem rá, hogy inába szállt a bátorsága, nem akart velem packázni.. Nekiindult a babonahozásnak, majd pont elöttem az úton, megállt. Leült, és nézett rám. Egyre csak mentem felé, és vártam a pillanatot, amikor egyszercsak megriad, és elszalad, tovább, keresztbe. Node, inába szállhatott a bátorsága, mert egyszercsak megfordult, és bebújt a korlát mellé, onnan leste ahogy továbbcaplatok mellette. Utána be a Bociba, és lakmározás. Spanomék kint reszelték a buliravalót egy Retek utcának titulált helyen, a leglényegesebb infokat letöltötte az odajutásról az agyamba, aztán 20 perc alatt ki is keveredtem. Kb egy sört volt idő ott elfogyasztani. A társaság fele már kiélt űrturistának képzelte magát, igy aztán neki is indulunk az IH-nak. Nem volt meleg, de az egyszál póló+sapka kombóval, helyes munka -és időbeosztással, mint minden nehézséget, át lehet hidalni... ;) Mindazonáltal arra kellett rájönnöm, hogy működik a társadalmi felelősség és tehervállalás. A környezetemben vagy 2-3 ember, ha csak rámnéz, már fázik, igyaztán nekem már nem is kell ilyen csacskaságokkal bajlódnom... ;] Igazán hála nekik ezért. Buliba egész ügyesen sikerült bejussak. Van náluk ilyen kedvezmény, hogy ha valaki 80km-nél messzibbről jön, akkor 1500 helyett csak 1000 a jegy. Úgyhogy meg is spóroltam 500 jómagyarforintot, ügyes vagy tompika ;] Ekkor kezdtem amúgy azon meditálni, hogy én most akkor tényleg elköltök 6500 pénzt, csak azért, hogy egy vacak dárenbéz buliban rázhassam a p*csámat? De mind utóbb kiderült, mégsem ez volt a helyzet. Valójában az történt, hogy éjfél körül embertelen álmosság tört rám. Ez végül 1 körül hágott a tetőpontjára, minek az volt a folyománya, hogy az alsó, leginkább chillouttól "dübörgő" teremben egy székre leülvén, ott elpilledtenek, majd a biztonságiőr jövé oda kalevala, és dörmögött rám, hogy "Itt nem kéne aludni!" ;) De ez az 5 perc elégnek is tűnt, és bár az St további részében is inkább voltam a droid és egy zombi keveréke, azért az álmosság már tartott bizonyos távolságot, néha még ugrándozni is sikerült az itt-ott tört ütemekre. Fél öt környékén aztán egy barátságos gondolat ütött szöget a fejemben, az ötlött fel bennem, mi lenne ha, pusztán persze csak az egyensúly megörzése érdekében, most én bennék oda kedvenc biztonságimhoz, és tenném fel neki a nagy kérdést: "Hogy is volt akkor most azzal az alvás dologgal?!". Merthát, szegény barátainkat annyira megviselte a hosszú este, hogy a székeken mostmár ők ücsörögtek, és úgy kókadoztak, mint otthon a virágaim, amik már vagy fél éve nem jutottak vizhez-napfényhez. Vizről továbbra sem tudok, de 5kor aztán megjött a napfény, felkapcsolt beltéri világitás formájában. A zene köddé vállt, a köd szétfoszlott, bekómált arcokat hagyva csak magaután. Összenyaláboltuk a holmikat, nyakunkbavettük a várost, és irány haza. Ott még belekezdtünk egy kis Shop-Stop 2-be, de részemről fél óra után inkább már a szunya volt a biztos pont. "Reggel" Don Quijoténál ettünk pizzát, ez nekem most tenger gyömölcse volt, extra feltétnek egy kis tonhallal rá. Utána levadásztunk még egy Bocit, ahol tejbegriz helyett sikerült tejberizst rendeljek. Már egész későre járt az idő, úgyhogy szaladás Petiékhez, aztán a Seat-tal irány Pest. Igy sikerült aztán megspórolni a visszafele 3300 Ft-ot.

Bicskae

Otthon aztán nem sokat időztem, hisz javában benne voltunk már a második napban. Újból tettem rá egy kisérletet, hogy hugimat elcsaljam buliba. Szegedre is próbáltam, de nem vállalta a történetet. Közben ugye a Péntek esti szülinapozás le lett fújva, mert csütörtök este még összesen csak 3 vendéggel tudott szolgálni, az meg még babazsúrnak is elég sápadt lett volna. Újfent a bulibacsalás sem jött össze, igy vagyok én máncsak ezekkel a jányokkal manapság. Hivom őket, hivom őket, de csak nem jönnek. Úgylátszik ebben lelik minden örömüket :P Hát, ha nekik ez igy jó ;)
Szaladás Kelenföldre. A buszt azt köszönöm szépen, 3 perccel tetszettek lekésni, a következő az vonatindulás elött 2 perccel landol a végállomáson. Szeretem én a kalandot, nem arról van szó, de öreg vagyok én már ehhez, úgyhogy inkább előrántottam a tarsolyból egy taxist, és fénysebességgel száguldottam máris a cél irányában. Útközben hallom a diszpécsert egy ismerős nevet motyogni, de nem voltam teljesen kerek, csak kiderült, hogy mégsem ismerős. Pályaudvaron jegyvétel. Aztán már szaladás a peronhoz, de azért még "Egy sör mindig belefér!" felkiálltással megrohamoztam a helyi talponállót. Először Székesfehérvár felé tájoltam magam Bicskére, de ez hibás elképzelésnek bizonyult. Revideáltam az elképzelést, és módositottam egy ötös vagányra. Fél óra múlva már Bicske alsón koptattam az aszfaltot, irány a művház. Unokatesóm nagy meglepetéssel konstatálta, hogy mégis csak meglátogattam fellépésükön, bár túl sok időnk dumálni nem volt, mert a hölgy az oldalán kissé túltankolta magát, s komoly harcot folytatott érte, hogy a szellemvilágból újra a halandók közé küzdje magát. Kisvártatva elkezdődtek a koncertek. Az első banda egész jól hasitott. Kedvencem a repertoárjukból a "Vén Európa" cimű örökzöld volt. A szám első felét zongorakisérettel énekelte a frontember. Sok hang szorult a srácba, jó volt nézni, ahogy különösebb erőlködés nélkül elemi erővel tör fel belőle a dalszöveg. (Megasztárban is viritott, de mivel csak rockot tudott jól énekelni, ezért végül kigyomlálták az ötvenes szűrő környékén.) Közben figyelmes lettem egy Bianka nevű hölgyre. Annak a jelenségnek volt a tipikus példázata, amikor az agyam egyik fele egyértelműen kijelenti, hogy igen, ezt a lányt én ismerem, de a másik fele nem tud hozzá helyet és nevet párositani. Az a fajta lány, aki gyönyörűséges szép, és közben meg olyan szinten félénk, hogy az szinte már fáj az embernek, mégha csak ránéz is. Az ideje nagyrészét a terem sarkában töltötte elől a szinpad mellett, onnan hallgatta álldogálva a nótákat. Táncolni nem igazán akart. Aztán jött pár barátné, ismerős, és akkor végül egymást átkarolva csak bevonódott ő is a zenébe. Utána jött a Boogie Man, no, náluk énekel unokatacskó. A számok közé be lett ékelve egy Boldog Szülinapot, amit a kedves hugim kényleten volt mobilon keresztül élvezni, hamár nem adta meg a lehetőséget önmagának, hogy élőben hallgathassa végig. Az este további részében a szinpad elött annyit már nem dorbézoltam, s ami a fura volt, a többi ember is szépen eltűnt onnan. Minden bandának megvan a haveri köre, és nagyjából ezek cseréődtek a szinpad elött. Illetve, ahogy haladt az este, úgy fogyatkoztak a népek. Bent a teremben nem lehet inni nem lehet cigizni, úgyhogy a társaság jelentős része inkább vállalta a művház kertjébe való számüzetést, ahol hideg van, de legalább a füstölgést megtűrik... Azt hittem volna, általános érvényű szabály, hogy ha koncert van, akkor az elején alig vannak, majd szépen gyűlni kezd a tömeg, és a cirkogejzir meg befűti a szobámat. Hát, itt maeste most nem igy alakult. A további bandáknál már uckve 10-15 ember darált a szinpad elött, nem volt valami túl nagy a tömeg. Hanem a művház elött sokkal izgalmasabb lett a program. Begördült egyszercsak egy rendőrótó, majd hirtelen igazoltatni akartak minket. Személyit-lakcimkártyál letöltöttem a kizsasszony kacsójába, aztán arra vártunk, hogy végigbogarásszák a zsebeinket, van-é nálunk valami tiltott eszköz. Ezt még nem hivják motozásnak, mert arra úgymondták, hogy testüregiletg történik, szóval én olyant nem szeretnék... :) Igy vagy úgy, sikerült átesnem életem első igazoltatásán. Talán jobb is, hogy nem rézsegen, fény nélkül, biciklin... ;] Az bizonyára jobban fájt volna. Megtudtunk amúgy azt is, hogy a közterületen való alkoholfogyasztás, az önkormányzati hatáskörbe tartozik, ott szabályozzák, hogy lehet-e ilyet csinálni. Miután a haver azt a választ kapta a közegtől, hogy igen, lehet, rögtön elő is kapta a sörösüvegjét, és jóizűen meghúzta... ;]
Egy kocsma felé vettük az irányt. Volt kis dumálódás mindenféle bicskei motoros buliról, történt egy kis csocsózás, amiből elég hamar elegem is lett, mert a kedves ellen 5. kérésre sem birt leszokni róla, hogy pörgessen mint a rotakapa, úgyhogy teljesen elment a kedvem a vele való játéktól. Végül a zenegépnél állapodtam meg, és tankoltam tele vagy 10 számra elegendő összeggel, hogy aztán István a királytól Tankcsapdán át a Linkin Parkig és RHCPig, a Queen persze nem kihagyva, próbáljam pallérozni a zenei izlésvilágot. Ha az ember zenegépet csinál, fontos beleszerelni azt az elektronikát, ami a bekért számok után valami szögesen ellentétes stilusból kezd el, minősithetetlen xar zenéket bepakolni. Fogja az inverz toplistát, és finoman adagolni kezdi, mint valami mérget. Nem csoda, hogy a második "Hi Barby! Hi Ken! Would u join us for a ride?" kaliberű nótára húztam még gyorsan két Metallicát, mielött végérvényesen kiégetné a szemét a dobhártyámat. 4 körül aztán nekiindultunk a világnak, ki az állomásra, ahova 4:50 környékén begördült az első szerelvény. Nyomás Kelenföldig, onnan 7essel Móricz. Már közben berendeltem a taxit, mivel semmi kedvem nem volt még onnan BKV-val továbbkommandózni. Igy aztán a kocsi már ott várt, csak bepattantam, aztán szállitott is hazáig. Főúri egy érzés volt. Következett az alvás már megint.

La Goedoeur

"Reggel" (ez most megint fél és kettő között valamikor-t jelent), összelapátoltam magam, aztán nekiindultam a Kikának. Remek vol ez a szombati idő, útban a Lehel tér felé többször is eltűnődtem rajta, hogy igazi kellemes kis kirándulóidő lehetne ez. Átvettem az előrendelt lámpát, illetve vettem egy készlet vendégpapucsot is, már többször megjegyezték, hogy az erkélyre nem ártana valami ilyesmi. Hát, majd meglátjuk, hogy mennyire tudja ez melegen tartani a lábakat... Mászkáltam a Kikában, egész sok ötlet kavargott a fejemben, hogy mit lehetne-kéne most mér megnézni, de hirtelen olyan passziv-nyomottság, meg apátia, és ennek a minden barátai lettek rajtam úrrá, hogy ha épp nem lettek volna, hát esküszöm, sikitva szaladtam volna ki magamtól a világból. Vettem egy kis gesztenyét, aztán kipróbáltam milyen 1es villamossal menni haza innen. Helyet nem nagyon sikerült szerezzek, valahogy mindig a kocsi átellenes oldalán támadt űr, s mire odaérhettem volna be is töltötték. Igy aztán letettem róla, hogy a gesztenyét az arcomba tömjem, inkább valahogy fél kézzel az olvasás művészetét próbáltam gyakorolni. Lurdy-háznál léptem le a sárgáról, ott először beszaladtam a Kler bútorszalonba, hogy megvizslassak egy-két tálalószekrényt, meg étkezőasztalt. Utána az emeletnek vettem az irányt, hagyván, hogy a jó öreg kocka előtörjön belőlem, és magához ragadja a net minden kincsét. Úgymondták, hogy 20 perc múlva lesz üresedés. Ez végtelen hosszú időnek tűnt, úgyhogy elpártoltam tőlük hirtelen. Helyette találtam egy DM-et, és ha már igy esett, vettem WC papirt, sok tusfürdőt, meg habfürdőt, borotvahabot, meg ami még eszembe jutott. Kaptam is érte 5 hűségpontot. Juhéééé ;]
Landoltam otthon 5 körül, aztán annyira olvasós volt a kedvem, hogy bár a buli pont akkor kezdődött, ahova hivatalos voltam, inkább még a kanapét betámadva Pratchettnek hódoltam egy picit. Igy sikerült végül fél7 környékén megérkezni a haverhoz. A telefonomban még kb annyi kraft volt, hogy kérjek egy kapukódot, illetve, hogy a hugimmal az aznap esti koncertről egyeztessek, aztán nagyhirtelen ki is purcant. Ez van, nincs pénzem manapság már áramra... :( :P A buliban aztán volt minden, vétkeztünk ahogy csak lehet. Kockultunk csak úgy simán, aztán gépetszereltünk, néztünk demokat. A gépszerelős rész külön élvezetes volt, hosszú évek óta ilyen megvetően lányok nem néztek már ránk, hogy mi meg már mi a fenét is csinálunk... :) Egy pösze cihológuslány el is kezdett elemezgetni, miután nekiálltam kiforgatni a szavait, meg játszásiból kötekedni finomat. A legszebb mondata mégsem rám hangzott el. Egy srácról volt szó, akit én nem, de a többiek ismernek, mire megszólal: "XY olyan aranyos fiú!". A haver leforditotta ezt köznyelvre: "XY egy hülye fasz." ;] Igen, a hangsúly a lány mondatában gyakorlatilag pont ezt sugallta. Gyönyörű szép ez a magyar nyelv, olyan választékosan ki tudja fejezni magát az ember. A pöszeségre visszatérve pediglen, próbálj meg valakit komolyan venni, amikor ilyen adottságokkal azt vágja a fejedhez: "Kis köcsög" ;PPPP Hát, nem lehetett fulladásba torkoló égrengető röhögés nélkül megállni, az beztos. A kockulók papirkockával voltak dobálva aznap este, hát engem alighanem papirköcsöggel dobált volt a jány, de ennek hiányában maradt a verbális manifesztációjánál. Azért hozzáteszem, nem voltam én olyan rossz, csakhát ember embernek farkasa, hameg magasan repül egy labda, hát legyen olyan a talpán, aki megállja, hogy nem csapja le... ;)
10 körül aztán dobbantás volt, és irányba vettem a Gödröt. Hugim ott várt a tetején levő groteszk biciglitároló tövében. Röviden kiderült, hogy ide most ő nem fog bejönni velem, mert megy barátnőzni. Elkisértem éjjel-nappaliba bort venni, megtanácskoztunk a világ folyását, hogy kivel épp merre mi történt, majd zsinórban már harmadszor is beletörődtem, hogy ez a bulizás dolog vele, nekem most a héten nem akar összejönni... ;> Leereszkedtem a pokolba. Ruhatár bepakol, sör megvesz, a kutya meg már épp költötte a vacsoráját, úgyhogy szambáztam is a szinpad elé. Alapvetően elég nyomott volt a hangulatom egész nap, úgy a világvége és apátai között lebegtem félúton. Fél órát hallgattam a zenét, nyomokban nyilván egész Quimbys, néhol eltér picit, ahogy Zaza aposztrofálta: "Shareware Quimby". Szóval fél óra elég volt, hogy teljesen feloldjon, a hosszú szólók messze röpitettek, kimosták a zsigerekből a sok szemetet, a végére újra embernek éreztem magam :) Épp csak a Mojo-mat lophatta el valaki. Zavart a nagy egyedüllét, ott táncikált nemmessze egy kedves leány, hát gondoltam meghivom egy italra, dumcsizok vele, elvérge az ember társasági lény. Aztán mire odajutottam, hogy igen, na most, addigra eltűnt, aztán mire előkerült, addigra már egy üveg üditőt szorongatott. Majd még az is kiderült, hogy az a társaság akikkel volt, az zenekar közeli, szóval ha kicsit ügyesebb lettem volna, akkor megizlelhettem volna az első számú alapszabályt: "A koncerten magányosan ácsorgó csinos lányok mindig a zenekar valamelyik tagjának barátnői.". Kifejezetten szivderitő lett is volna ezekután a kérdés, hogy vajon sok koncertjükön járt már? Node csak a sok lett és a sok vala, mert mojo nélkül egy órmótlan levélnehezékként sodródtam csak az iccakában. :) Azért a zenének köszönhetően túlvilági nyugalom lett rajtam úrrá, rég éreztem magam már ennyire nyugodtnak. Felpattantam a paripára, otthon kedvenc könyvemmel landoltam az ágyon, aztán átadtam magam az alvás istennőjének.
Nos, még pár ilyen kellemes kis hétvége, és, úgylátom, összehozok belőle egy diplományi bullshitet ;]

Kulcsszavak: buli dnb gödör napló zene

2007/12/17

Belezés... kicsit másként

szinte mindenki volt már disznóvágáson. olyanok is vannak akik voltak már dnb partyn. milyen amikor összehozzák a kettőt? akkor azt úgy hívják, hogy therapy sessions. tessék megnézni!!!

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: disznóvágás dnb therapy