H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/05/28

Nyelvvizsla

Hát lezajlott szerencsésen -vagy szerencsétlenül- a német B2-es nyelvvizsgám. Egy biztos: testi épségem nem sérült, agyam sem, mivel az már nem tud, szóval jól vagyok. Úgy érzem, hogy hülye vagyok, de jól érzem, hogy hülye vagyok, tehát jól érzem magam. (Ez afféle mottószámba megy már nálam.)

 

A nyelvvizsgára már csak tapasztalat szerzés céljából (és disznóságok tekintetében is) érdemes volt elmenni. Még, ha ez a tapasztalat nem is a nyelvizomzat fejlesztésére irányult. Ilyenkor mindig történik az emberrel valami. Tavalyi angol nyelvvizsgámon egy csöves mesélte el az életét a Tescó (innentől:Tuskó) parkolóban és rövidítette meg drága, jótét lélek szüleimet párszáz forinttal. Idei kalandom is a Tuskóhoz köthető, de nem annyira a parkolóhoz, mint inkább a házikedvencek, kutya/macska kaja/játék részleghez (pontos nevét nem tudom).

 

Szóval bandukoltunk a tuskóban, mivel ott volt egyedül tűrhető a hőmérséklet és mivel a vizsgahelytől távol lakom, kénytelenek voltunk valahol "értelmesen" elütni az időt, míg sor nem került a szóbeli részre. Egy kedves ismerősömmel (de inkább "zizi" akárcsak én, sem mint kedves) voltunk ott, mivel ő angolból ment. De ezt most nem részletezném, mert hát kit érdekelnek a nyelvvizsga részletei. Még annyit hozzáteszek, hogy szüleim ismételten ott voltak, mert ez is fontos a történet szempontjából. (Persze ez koránt sem jelenti azt, hogy állandóan rajtuk lógok, csak nem akartam vizsga előtt vezetni, így elhoztak.) Tehát mendegéltünk és természetesen az összes létező kalapot és nyakláncot is felpróbáltuk. (Tele volt szíves cuccokkal az ékeszerrészleg, gondoltam is, hogy veszek egyet, mert nekem szívem úgysincs...) Az ismerősömet nevezzük a későbbiekben O.-nak (semmi köze a nevéhez, még csak nincs is o a nevében, csak most neki ez jutott). Szóval már éppen mentünk volna, de még szüleim valami bizonyára irtóan hasznos dolgot néztek, erre O.-felsikoltott és a kutyarészleg felé mutatott. Én is arra néztem és azonnal odafutottunk és a sípolós játékok tömkelegében tobzódtunk. A játékok között volt egy malac is, amire én azt hittem majd a legnagyobb visító hangot fogja hallatni, ám tévednem kellett. Már szinte hallottam az éles hangot a fülemben, mikor összenyomtam a hasát és ennyit adott ki magából: röff, majd megint: röff-röff   röff-röff-röff. O-val összenéztünk és röhögtünk. Hamarosan szüleim is odaértek és kaptak egy orbitális RÖFF-öt a képükbe. Valamint hozzáfűztem gyanútlan a következőket: "Ezt a malacok kellene bevinnem szóbelire, mert akkor nem mondhatnák, hogy egyet sem röffentem."  Nem vettem észre, hogy valamiféle közvéleménykutatók állnak a közelben és már a fülükig vörösek a visszafojtott röhögéstől. Ám én rendes ember vagyok, megakartam kímélni őket a fulladásveszélytől, így rázendítettem a többi röfögős malaccal egy csodás nótára. Ekkorra már azt mondták szüleim, hogy megveszik nekem ajándékba, de ezen igencsak meglepődtem. Mivel nem csupán annyit mondtak, hogy ajándékba, hanem, hogy a születésnapomra. Születésnapomra???Na ez teljesen kiment a fejemből. (Születésnapomra meglepetés e röffemény!) Ez volt a nap harmadik meglepetése. Na igen, a coca volt a második, a szülinap (amely amúgy nem most van, csak a jövő héten lesz, de nem kérek köszöntést) a harmadik. Vajon mi volt az első?

 

Mivel ennek tárgyalása oldalakat emésztene fel, csak röviden leírom a lényegét. Tegnap kigondoltam, hogy veszek valamit, ha egyszer látok a boltokban, de már ezt a valamit régóta nem láttam, amúgy is szezonális cikk. Erre ma éppen szembefutottam vele. Azonnal kettőt is bezsebeltem: Egyet magamnak, egyet X.-nek. Ki az az X? X a lelki társam. Hülye és zseniális ámbár mégiscsak inkább hülye. (Amúgy titkon ír és költöget, de még nem meri ezeket felvállalni. Én is csak eme blog keretein belül. Egyszóval zugíró.)  És... sátáni. Sátáni mívoltjáról és különös ördöggel való cimborálásomról még később bővebben ejtek szót. Ám most térjünk vissza a kutyajátékokhoz!

 

Éktelen disznóvisításokra komponált concerto grossómra elég sokan felfigyeltek és csakhamar már mindenki a disznókat tapogatta. Hát...ilyen a biznissz. Valószínűleg kis pluszbevételt szereztem tuskó-barátunknak. Egy szó, mint száz így lett egy vizsláknak szánt játékból kabbala és remek kis útitárs. Remélem a vizsgaredményeket tekintve is malacom lesz :P

 

P.S.: A disznyót Szopinak neveztem el, mert tisztára szopósmalac jellegű!

Íme Szopi a röff-röff-röffemény :