H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/05/10

Ki fogja fizetni a révészt?

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/05/10/ki_fogja_fizetni_a_reveszt

 

Virág Árpád részére
 
Kedves Árpád!
 
Egy olyan témáról írok neked, amely ugyan nagyon érdekel, de be kell vallanom, hogy nem nagyon értek hozzá, csak a magam kiselvtársi módján. Sajnos nem tartozom a magyar lakosság azon kilencmilliós táborába, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogyan és miként lehet az adóreformot végrehajtani és a devizahiteleseket kihúzni a bajból úgy, hogy közben még az államkassza is gyarapszik. Én ahhoz az egymillióhoz tartozom, akikből az ország lakossága szerint mindig sikerül kiválasztani a felelős gazdasági posztra szánt embereket. Ezt csak azért írtam le, nehogy könyveket ajánlj nekem, amikbe tudományosan le vannak írva ezek a modellek, meg nem is tudom, hogy mik.
 
Mint említettem, én csak a magam csökött agyával tudok ezekről gondolkodni. Mert azért sok mindent nem értek. Nem értem például, hogy miért kell az államnak folyamatosan arra pazarolni a kevés adófizetők pénzét, hogy kihúzzák a csávából azokat, akik önként másztak bele. Gondolok itt a devizahitelesekre. Mielőtt nekem esnél, nekem is van hitelem, fizetem is, mint a katonatiszt, azonban úgy vagyok vele, hogy én döntöttem el, hogy felveszem, mert annyi pénzt, amennyi egy lakáshoz kell, soha nem tudnék összespórolni. Ezért oda fordultam, ahol van pénz és adnak is. Ilyenek a bankok. Ők elém tesznek egy papírt, amiben jó hosszan le van írva, hogy mik a kötelességeim és egy kicsit rövidebben, hogy melyek az ő kötelességeik. Ezt én egy tollal aláírom, mert szükségem van arra a pénzre. Mivel aláírtam, úgy veszik, hogy elolvastam, tudomásul vettem és el is fogadtam a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket ez a szerződés rám ró. Szabad akaratomból tettem, senki nem állt mögöttem puskával, hogy írjam alá. Ha devizahitelt vettem fel, még örülök is, hogy milyen alacsony a törlesztőrészlet, és mit nekem az a tizenhúsz év. Aztán időközben jön a gazdasági válság, meg a forint is esik és nekem többet kell visszafizetnem. Ekkor aztán siránkozom, hogy a bank átvert és most elveszi a lakásomat és visz mindent. Pedig én írtam alá. Az, hogy nem olvasom el, az csak az én hibám, senki másé. Persze az is lehet, hogy nem volt teljeskörű a tájékoztatás, de hát akkor kérdezni kell és ha nem tetszik a válasz, akkor arrébb kell állni. Persze, ha a törlesztőrészlet esetleg csökken, akkor nincs reklamáció, hanem öröm van. Mert ilyen ez, ahogy egy szakember mondta a rádióban, tizenhúsz év sok idő és sokszor változhat a törlesztőrészlet. Fel is és le is. Azonban ha ott a baj, mindenki hibás, csak mi nem és várjuk, hogy az állam fizessen helyettünk, mert azért van, hiszen miért fizetem én az adót, hát nem?
 
Van persze egy másik része a dolognak is, mert semmi nem fekete-fehér. Az államnak talán ott kellene beavatkoznia, hogy egy, tegyük fel nyolcmilliós kölcsönre ne kelljen huszonnégy (24!) millió forintot visszafizetni. Képzeld el, kedves Árpád, ha te kérsz tőlem egymilliót és én hárommilliót kérek vissza tőled, úgy hogy ezt lepapírozzuk, meg minden. Még akkor is esélyes, hogy feljelentesz és engem visznek is a börtönbe, mert uzsorakamatra adom a kölcsönt neked. Nem az a baj, hogy engem visznek, hanem az a baj, hogy a bankoknak mindezt engedik. Nem azt mondom, hogy kamatmentes részletre adják, hiszen kapitalizmus van, meg minden, de azért ekkora kamatot elkérni több, mint pofátlanság. Persze megtehetik, mert senki nem szól nekik, hogy ezt nem kellene, aztán azért, mert nekünk kell a pénz, megtakarítani meg egy átlagfizetésből nem lehet. Ha meg minden érvből kifogytunk, akkor még mindig lehet karvalytőkézni, meg zsidózni.
 
Mint mondtam, nekem is van hitelem és amiket fentebb leírtam, abból ne azt vedd ki, hogy én nem érzek együtt az adósságcsapdában vergődőkkel és azokkal, akiknek elveszik a tetőt a fejük felől. Azzal nem értek egyet, hogy minden gondunkra az államtól várjuk a megoldást. Az fáj, hogy még mindig gyerekek vagyunk és úgy is viselkedünk. Ezért nem kell csodálkozni, hogy az állam úgy is kezel minket. De azt nem lehet, még ha felháborító is, amit a bankok csinálnak, hogy érvényes és aláírt szerződéseket szüntetünk meg a hatalom egyetlen tollvonásával, mert az valami egészen más és rossz útra vezet. Most, mikor mindenki azt várja, hogy az állam és a politika vonuljon ki a polgárok mindennapjaiból, nem éppen szerencsés attól várni a megoldást, akit amúgy ki nem állhatunk és elküldünk.
 
Kérlek Árpád, ezt a levelet vedd úgy, mint egy kisember gondolatait a nagy és zavaros világról, ahol időnként eltéved és sok mindent nem is ért, de törekszik arra, hogy tisztán lásson.
 
Ölellek,
 
Bástya

 

sarok.org