H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/10/23

Nagyjából 15 éve találkoztam először a „pozitív gondolkodás” kifejezéssel, ami arról szól, hogy amit gondolunk, amiről beszélünk azt vonzzuk magunkhoz. Lehet ez egészség, pénz, társ stb.

Én mindig optimista ember voltam és bizony az én álmodozásaim és céljaim az életemen keresztül nem sokat változtak. Szép házra, gyerekekre, szerető társra, anyagi biztonságra, boldogságra, szépségre vágyom, amióta csak az eszemet tudom. Ezek szerint 40 év pozitív gondolkodása

kevés a pozitív célok elérésére. Olvastam erről rengeteg „hogyan legyünk…” könyvet, kiadványt, weboldalt és rájöttem - sajnos elég későn - hogy ezekből a gondolatokból, csak a könyvek szerzői gazdagodtak meg, azzal, hogy én szegény bolond megvásároltam ezeket és magamat kezdtem

hibáztatni az anyagi helyzetemért, a rosszul sikerült házasságaimért. Ebből nem az következett, hogy egyszeriben megvilágosodtam és a pozitív gondolataim mégiscsak formát kezdtek kapni, hanem egyre mélyebb depresszióba estem, mert nekem miért nem sikerül? Biztos bennem van a

hiba. Igen, és azt gondolom, hogy ezek a jól megírt könyvek pontosan ezt akarják elérni. Hibáztasd magad, mert válság idején félted a családod anyagi biztonságát, hogy a környezetszennyezés miatt félted az egészséged. Ugye Ön se gondolja, hogy a pozitív gondolatai képesek megvédeni

az egyre növekvő UV sugárzástól???

Mire is jó, ha elhisszük dr. Proctor, vagy B. Tracy, Uri Geller, vagy éppen L. Hubbard és követőik írásait a sikerről és a boldogságról???

Például arra, hogy eszünkbe sem jut lázadni a sorsunk ellen, hiszen állítólag mi irányítunk. Ez tényleg így van? Az én életemre nincsen kihatással a világválság, ha pozitívan gondolkodom, ne vonjam felelősségre a korrupt vezetőket, mert mindenki a maga sorsának a kovácsa?

Miért nem mindenki a „maga sorsának a pozitív elgondolója”, érdekes, hogy a mondás nem így szól igaz?

Hogyan lehet, hogy az igazán pozitívan és szeretetteljesen gondolkodó tibeti nép az egyik legszegényebb és legelnyomottabb a világon? A másik igen csak pénzközpontú és magát fogyasztói társadalomnak becéző nép a leggazdagabb és a legbutább, mellesleg a világ csendőre?

Kérdem én, ha most mindenki, aki eddig szegénységben élt a világon, egyszerre elkezd borzasztóan pozitívan gondolkodni, akkor hirtelen hatalmas jólét köszönt az emberiségre? És a többiek nem lesznek korruptak, és az óceánokon majd nem lehet elférni a sok luxusjachttól? A Volvo cég soha nem látott ütemben kezdi eladni a legbiztonságosabb modelljeit, a légitársaságok nem győzik szállítani a sok utast a világ körüli útjaikra?

DE ekkor ki dolgozik majd? Ha mindenki passzív jövedelmekből él, ahogy itt az interneten a sok bevallottan és burkoltan megjelent MLM cég ezt sugallja nekünk?

Én azt mondom, ne hagyjuk tovább butítani magunkat, hiszen ekkor pontosan ezeknek az embereknek játszunk a kezére és továbbra is a mi reményeinkből, álmainkból és nyomorunkból fognak kiválóan megélni. Tovább gazdagítjuk őket, mikor megvásároljuk a világmegváltó ötleteiket tartalmazó könyveket, elektronikus kiadványokat, amelyek elmondják, mi jó nekünk. És mi csak tovább hibáztatjuk magunkat, hogy mi vagyunk okozói a saját szegénységünknek, boldogtalanságunknak. Ezzel megalapozzuk a gyógyszergyártók, az orvosok, az áltermészetgyógyászok biztos megélhetését a fellépő pszichés zavaraink miatt.

Higgyék el nekem, vannak dolgok, amelyeket puszta pozitív hozzáállással nem lehet irányítani, hiszen ha lehetne, nem lenne környezetszennyezés, nem lenne bűnözés, nem lennének katasztrófák, háborúk. Mert melyik szülő akarja, hogy a fia hősi halott legyen egy olyan eszméért, amely nem is az ő érdekeit, hanem a hatalomra és pénzre éhes emberek önző vágyait hivatottak kiszolgálni?





2008/10/08

Depresszió

Sziasztok!

 


Itt egy könyv, Philip Martin írta.

A normális élet szabályairól szól, már ha van olyan, mert én nem látom túl normálisnak magam körül az életet, de mindenesetre ebben kell élni. És milyen jóóól!

Egy kis ízelítő a könyvből:

       „A szanszkrit szangha szó jelentése: a buddhizmus követőinek közössége. A szó eredetileg mindössze a szerzetesek közösségére utalt, az idő multával azonban a jelentése kibővült, ma már magába foglalja a világiakat, a laikus hívőket is.
      Néhány tanító azonban úgy tartotta – és tartja ma is – , hogy a szangha valamennyi érző lény közösségét jelenti.


(Tovább...)
Kulcsszavak: depresszió zen

2008/03/06

Hú, néha nem könnyű...

 


Sziasztok blogosok!

  Valahogy ledepiztem... hm... rémes dolog, hogy az embernek ott van a fejében a tudás, érti és tudja, mit kéne tennie, és... ééés... mégsem teszi... mintha benne élne egy okos, intelligens lény, aki küzd a jóért, és egy olyan lény aki ha megtestesülne, még egy órát sem töltenénk vele egy szobában, nem hogy együtt éljünk vele... egy olyan lény, aki itt van bennünk, és keresztbe tesz nekünk, ahol csak tud... nem engedi, hogy kihasználjuk a lehetőségeink, hogy tegyük azokat a dolgokat, amik előrevinnének akár szellemi-lelki fejlődésünkben, akár az anyagi világban... csak félelmeket, lelkiismeretfurdalást, mindenféle negatív érzéseket kelt bennünk... egy hang, egy tiltás, ami itt van bennünk, mint egy bennünk élő ellenségünk.. hiába tudok,


(Tovább...)
Kulcsszavak: bohóc depi depresszió ego

2008/01/21

Az én szememben ez a csésze már eltörött...



"Az én szememben ez a csésze már eltörött."

Gyönyörű, csodálatos mondat. Itt a van egy kis idézet, ahol rátaláltam:

"Mindannyian meglepődünk, ha két emberről hallunk, akik egymásba szerettek és összeházasodtak annak ellenére, hogy az egyikőjük gyógyíthatatlan beteg volt. Úgy érezzük, emberfeletti szeretetre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki vállalja ennek a lépésnek a fájdalmas következményeit, hogy valaki úgy döntsön, összeköti az életét egy olyan emberrel, akiről tudja, hogy már nem élhet sokáig. De hát nem erről szól a mi életünk is? Mi magunk is napról napra megyünk tovább valamerre, annak
 


(Tovább...)

2007/01/05

tinimetál

aszongya baszki, hogy:

Minden reggel
Úgy kelek fel
Hogy valami fény ér
És érzem, hogy van miért
Tovább lépnem
Ha valami épp nem
Bassza a sorsom el
Én megteszem amit kell

meg azt is, hogy:

A világot beoltanám sokszor, a vachcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magába reked... 

és sírva kezdek el, röhögni, amikor az jön, hogy

Megkopott szép mesék könyve
A történelem nekik ennyi
Hiába hullt vére, könnye
Oly sokaknak, hogyha veszni
Hagyjuk amit nekünk adtak
Lehet, hogy fényből fakadtunk
De könnyen sötétben ragadhat
Aki nem érti meg a harcunk

Ember, hallod, a Lukácsban legalább még volt valami bájos erő, amikor arról hörgött a béna hangján, hogy hogy megrántaná a szomszéd 16 éves luvnyát meg beközölt olyanokat, hogy "ami a faszom tudja, hogy mos". Meg abban szintúgy volt valami bájos primitívség, hogy amikor ugyanezeket mi gyökérkedtük elő gimiben színpadon, a csajaink martensben pogózva énekelték a lazán nőfikázó szövegeket, és mindenki boldogan punk volt. De most mi jut a 90-es generáció alterospicsáinak? Általánosban Tokio Hotel, aztán jön a HIM és a love metal, aztán kinőhetik...hogy Depresszió-rajongók legyenek és kívülről tudják ezeket a bölcsészkedő, "hű, ez egy költő"-szemmel elrebegésre tervezett szövegeket? 

Akarom vissza a középiskolásoknak tervezett gitárzene igénytelenségét.