A hatalom jó dolog. Hatalmon lenni jó dolog. Hogy pontosan mit
is jelent a hatalom, azt leginkább a hatalmonlévők nem tudják. Ők
ugyanis úgy hiszik, hogy a hatalom birtokosai, és nem
szívesen veszik tudomásul, hogy a hatalom mindenkori birtokosa az,
akitől ered, akitől kapták. Jelen demokráciánkban ez az ország
teljes lakossága. Vagyis bármely párt pusztán jelképesen van
hatalmon, és bár látszólag a rájuk szavazó "többség"-től ered a
hatalmuk, valójában mindenkitől, a "kisebbségtől" is (a kettő
közötti különbség, ha a választók és a választáson résztvevők, ezen
belül a szavazatok megoszlásának számarányát nézzük, az ország
lakosságának 1%-a körül mozog), tehát egy kormány mindenkit kell,
hogy képviseljen.
A demokráciában ellenzék van. Mindenki szíves figyelmébe
ajánlom, hogy az ellenzék nem arra való, hogy segítse a kormányt
elképzelései megvalósításában akkor is, ha nem ért egyet vele. Az
ellenzék arra való, hogy kifejtse a véleményét, és miután
kifejtette, a képviselők (továbbra is mindenki érdekében) ezt a
véleményt figyelembe vegyék, és a parlamenti szavazásokon is ez
megnyilvánuljon. Nem a pártfegyelem kell, hogy vezérelje a
képviselőket, hanem az, hogy emberek megbíztak bennük. Ez az
ellenzékre és a kormányon lévőkre egyaránt vonatkozik. Nem, nem
azért kell szavazniuk, hogy megőrizzék a hatalmat, vagy
meggyengítsék, erősítsék, stb. Azért, és arról kell szavazniuk,
hogy mi jó Magyarország lakosainak.
Hatalma van az országban minden egyes embernek, csoportnak,
osztálynak, szervezetnek, mindenkinek. Döntési joga van a saját
sorsáról, közös sorsukról, sorsunkról. Ennek a döntési jognak egy
részét átruházza a törvényhozókra, és a végrehajtókra, de azzal a
kikötéssel, hogy valós érdekeiket figyelembevéve döntsenek
helyettük. A demokrácia nem válhat diktatórikus csapdává: négy évre
felhatalmaztalak valamilyen jogkörrel, valamilyen információk
alapján döntöttem így, most nekem akkor is kuss, ha te a képembe
vágod, hogy hamis információk alapján döntöttem, vagyis rosszul
döntöttem, most nekem négy évig kuss a nevem. Ha ez ellen
tiltakoznék, a hatalom minden eszközével és erejével lesújtasz
rám.
Többség mindig és mindenütt van. Egyetlen szavazat is elég, hogy
eldöntse, ki áll majd egy város élén, elfogadnak-e egy törvényt,
vagy nem. Ez játékszabály. De a többség nem gyakorolhat ezen az
alapon diktatúrát a kisebbség felett. A józan hatalom, a józan és
demokratikus többség pontosan fel kell, hogy mérje, mikor áll
szemben egy elenyésző kisebbséggel, és mikor áll szemben egy közel
hozzá hasonló létszámú tömeggel, akik nem a "megosztottságot"
jelentik, pusztán azt, hogy óvatosabban kell bánni a
hatalommal.