H2504111825
K2605121926
Sz2706132027
Cs2807142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172431

Összes blogok

2007/08/18

Belső Birodalom

 

Hosszú idő óta az első film, amit képtelen voltam ép idegekkel végignézni, pedig viszonylag gyakorlott horroros vagyok. David Lynch-nek sikerült kb. 10 percenként újabb és újabb tökéletes rémálmot megalkotnia a képernyőn, mind a képi-, mind a hanghatásokat illletően (szó szerint életem legrosszabb rémálmait idézte fel). A sztoriról annyit, hogy olyan, mintha a Mulholland Drive idősíkjait és szereplőit min. megnégyszerezte volna.

 

Ma nekifutok mégegyszer, bár egy kicsit gátló tényező, hogy olasz nyelven, éktelenül hibás, rossz angol felirattal fogjuk nézni.:D Mindegy, ma már talán nem kell a felétől hang nélkül néznem, talán nem fogok már annyira rettegni.:D

 

Ja, hogy lehet, hogy nem éjfél és hajnali 1/2 4 között, vaksötétben, kint süvítő szélben, nagy hangerőn, projektoron kellett volna nézni?:D

Kulcsszavak: davidlynch