Belső Birodalom
Hosszú idő óta az első film, amit képtelen voltam ép idegekkel végignézni, pedig viszonylag gyakorlott horroros vagyok. David Lynch-nek sikerült kb. 10 percenként újabb és újabb tökéletes rémálmot megalkotnia a képernyőn, mind a képi-, mind a hanghatásokat illletően (szó szerint életem legrosszabb rémálmait idézte fel). A sztoriról annyit, hogy olyan, mintha a Mulholland Drive idősíkjait és szereplőit min. megnégyszerezte volna.
Ma nekifutok mégegyszer, bár egy kicsit gátló tényező, hogy olasz nyelven, éktelenül hibás, rossz angol felirattal fogjuk nézni.:D Mindegy, ma már talán nem kell a felétől hang nélkül néznem, talán nem fogok már annyira rettegni.:D
Ja, hogy lehet, hogy nem éjfél és hajnali 1/2 4 között, vaksötétben, kint süvítő szélben, nagy hangerőn, projektoron kellett volna nézni?:D