H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/07/27

Az út haza

Este Irie Maffián már tök halott voltam, úgyhogy utána gyorsan átszaladtam még a Next-es kamionhoz, ott megnéztem a Balkán Fanatik énekesnője által előadott produkciót (az a nő nem mérhető emberi léptékkel). Szünet közben aztán inkább leléptem, mert már álva aludtam. (Bár ez érdekes érzés volt, halucinálásközeli). Reggel 5kor kelés, sátor össze, ki az állomásra. Jött a BZMOT, ami Csajágig közlekedett. Én csak Ararattyát céloztam, mert utána Sóstóra mentem haverokhoz, úgyhogy nem volt ez nekem annyira baj. (Elöttem állt egy tag, úgy kérte valahogy a jegyet: "Csókolom, diákot kérnék, héccázé! :P". Tanulság: A hazaútra mindig rakjon félre az ember... :P)

Akarattyán leszáll, 7:30kor nekilendültem a távnak. Igy, hogy két napja a másik irányba már megjártam az utat, még nagyobb élmény volt a túra. Nagyjából már rémlett mi mikor következik, ismerősebb volt a táj, hogy már 3.-szor haladok el rajta. A Szabadisóstó állomáson alighanem egy szabadon kószáló őrültnek nézhettek, ahogy már szinte valószerűtlen görcsös vigyor közepedte konstatáltam, hogy én bizony csütörtökön ezen az állomáson menekültem le a megbokrosodott "déliparti expressz"-ről. Kuss, én igy jövök és megyek Zánká-ra/ról, Szabadisóstón át.. :) Ez nekem már amolyan szokásom vagy mi.

Állomásról aztán felcsörögtem havert, aki úgy magyarázta ki, hogy balra-jobbra-balra-jobbra-balra kell menni hozzájuk, szinte mindig az első utcán.

Adtak reggelit, Szabi barátom nagyon élvezte, hogy a slagal lemoshatta rólam az út porát. Nyilván a legnagyobb nyomású sugárral igyekezett kimaszirozni a görcsöt megfáradt izmaimból...

Szó mi szó, innentől a történet már annyira nem izgalmas, egy pontot kivéve. Lementünk a strandra, hanem aztán ami ott történt. Ledőltem pihenni. De amint a testem vizszintesbe került, rátört a hiszti, hogy nem pálya 2-3 órákat aludni, meg 11km-eket túrázni, most pihenés lesz. Alig birtam mozdulni, leragadtak a szemeim, az agyam még zubogott, lüktetett a koncertek zajától. Elfogott az-az érzés, hogy most nekem itt valami rohamom lesz, és nagyon nem járok jól a végén. Alig birtam mozdulni, teljesen leblokkolt a testem, közben a fejem meg majdnem le akart szakadni. Aztán eltelt egy fél-óra, és már forgolódtam, fészkelődtem, már csak sima fáradtság volt rajtam, amit aztán további 1-2 óra szunyókálással ki is pihentem...

Kulcsszavak: dailynews