H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/10/14

Ambivalens

Ha bármely más ember művelné ezt velem, soha többé nem akarnám látni. Ha a férjem csinálná, elválnék. Ha a munkatársam, felmondanék. Ha a barátom, kitörölném a számát a telefonomból, törölném a kapcsolatot a közösségi oldalakon. Ha a szomszédom, elköltöznék. Mert az már mindennek a teteje, hogy míg én gondoskodom róla, minden jóval ellátom, az érdekeit rendszeresen a magaméi elé helyezem, valamint minden nap zokszó nélkül kitakarítom a pisiből és kakiból, ő heteken keresztül módszeresen bosszantson, keresztbe tegyen, ütlegeljen, kiabáljon velem, és mindezek mellett a képembe röhögjön. Ezt egyszerűen nem lehet elviselni. Nincs még egy ember a földön, akinek ezt elviselném.

 

Kivéve ezt az egyet (kicsit később valószínűleg majd kettőt...). Mert ez a bizonyos személy történetesen közel 3 éves, és nem mellesleg a fiam. Úgyhogy szépen lehiggadok, és mire fölébred a délutáni alvásból, olyan lesz minden, mintha mi sem történt volna. Megszeretgetem, uzsonnára pedig frissen sült kakaós csigát adok neki, mert tudom, hogy szereti.

 

Az anyaság tökéletesen illogikus dolog.

Kulcsszavak: Ádám dackorszak

2010/10/11

Kiborít

Jó lenne tudni, hogy

1. meddig tart még Ádámnál ez a rémes időszak

2. valamit rosszul csinálok-e

3. én vagyok-e a legrosszabb anya a világon, ha néha úgy érzem, hogy totál kiborít(anak), és hogy valaki elvihetné egy-két napra, amíg regenerálódok kicsit - mással úgysem viselkedik így, csak a szüleivel, de főleg velem.

 

 

Mindeközben meg néha minden átmenet nélkül annyira aranyos, hogy megzabálom, és egy pillanat alatt megbocsátom neki, hogy egyébként jelenlegi életcélja az én vérnyomásom lehető legmagasabbra emelése 25 másopderc alatt :)

 

Kulcsszavak: Ádám dackorszak

2010/10/06

Dackorszak

Ádámmal nehéz időket élünk. Mindamellett, hogy tündéri aranyos és okos és szeretnivaló gyerek, néha eszméletlenül ki tud borítani. Vannak napok, amikor minden egészen jól megy, máskor kizárólag az ellentétét képes csinálni annak, mint amire kérem, és Lénának is jól ellátja a baját. Hát ez a mai pont egy ilyen nap volt. Nem elég, hogy egyedül vagyok velük, mert Gábor még most is dolgozik, volt ma bepisilés-bekakilás (meggyőződésem, hogy néha direkt csinálja), Léna ütlegelése, és az elképzelhető összes engedetlenég a játékok dobálásától kezdve odáig, hogy sehová nem akart jönni (vacsora, fürdés, fogmosás stb.), mindenhová úgy kellett erőszakkal elcipelnem. Mit ne mondjak, feszegeti a tűrőképességem határait. Persze lefeküdni sem akart, de mivel Léna már aludt, nem olyan egyszerű, hogy berakom a szobájába és kész, mert pontosan tudja, hogy ha hangoskodik és fölkelti Lénát, attól megint mérges leszek. Hát nyilván ugrabugrálnia és hangoskodnia kellett, meg kimászkálni az ágyból. Végül mondtam neki, hogy ha ezt nem hagyja abba, nem lesz Ádi-mese. Persze nem hagyta abba, ki is mentem a konyhába. Erre meg ugye elkezd először nyávogni, aztán bömbölni. Visszamentem, és egy nagyon megszelídült kisfiút találtam az ágyában :) Végül ráálltam, hogy meséljek neki, mellé bújtam az ágyba. A mese után azt mondom neki:

 

-Ádám, ma nagyon rakoncátlan voltál. Remélem, holnapra elmúlik rólad ez a rosszaság...

-Nem múlik el.

-Szerinted holnap is így fogsz rosszalkodni?

-Így fogok!

-Hát ennek nem nagyon örülök...

-De örülsz!

 

:) Miért gondolom, hogy ez el fog még tartani egy darabig?