H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/08/18

Inkább kint, mint bent...

Tegnap kaptam egy ultimátumot a managerem részéről, ami röviden arról szólt, hogy vagy mosolyogva lenyelem, miközben egy velem egyenrangú senkiházi úgy beszél velem, mint akit a seggéből rántott ki, vagy egy idő múlva repülök a vevőről. Hogy miért? Mert Ő nem akar óvodával foglalkozni, és a többieknek is rohadtul elege van már a hisztinkből. Hát azt kell, mondjam, hogy fasza. Azzal senki nem foglalkozik, hogy az első vevős perce óta így beszél velem, és azzal sem, hogy mennyi mindent megpróbáltam már, hogy ez ne így legyen. Nem hiszem, hogy én tehetek erről, és hogy még mindig én vagyok az, akinek alkalmazkodnia kell. De ha mégis… Akkor hogyan alkalmazkodjak egy olyan emberhez, aki mások előtt semmibe vesz, és leugat, amikor meg ketten vagyunk, akkor mézes-mázas. Ha valaki ezt elárulja nekem, akkor ígérem, úgy fogok viselkedni.

  

Persze, ha ez még nem lett volna elég, akkor még szembesültem azzal is, hogy aki a szemembe azt mondja, hogy ne menjek vissza kasszába, meg szeret engem, meg jó velem dolgozni, arról kiderül, hogy folyamatosan nyomatja felsőbb irányba, hogy ilyen meg olyan vagyok. Na köszi, de ez nem kell! És amikor beszélgettünk tegnap még az is kiderül, hogy tulajdonképpen azért ne menjek vissza, és ne adjam fel, mert olyan jól lehet engem piszkálni. Most komolyan, tényleg ezért maradjak? Tényleg ezt kell kapnom egy olyan embertől, akit a barátomnak tartok? Tényleg?

  

Azt hiszem egy kicsit átértékelődött bennem néhány dolog, és nem vagyok hajlandó sokáig ezt csinálni. Megerőltetem magam, és egy hónapig megpróbálok mindenki arcába mosolyogni, és nem észrevenni, hogy beszél velem. Ha ez sem jön be, akkor leszarom, és visszakérem magam kasszába. Ott legalább nem azzal kezdik a vásárlók, hogy a „Kurva anyámat, mert…”, és nem kell azon gondolkoznom, hogy aki az arcomba mosolyog, vajon mit mond a hátam mögött. És, ha ez megfutamodás, akkor legyen az, de még mindig kellemesebb, mint egy idegösszeroppanás…

Kulcsszavak: dühöngés