H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2013/04/30

Ma igaziból dúla lettem: megvolt az első szüléskísérésem végzett dúlaként. Merthogy az első lassan már két éve volt, mikor az unkahúgom született, és spontán bekeveredtem a szülőszobára :)

 

Fene tudja, miért is nem írtam itt erről, de Léna születése, akit ugye dúlával szültem, meg Gyöngyi kísérése meggyőztek arról, hogy én magam is ezzel szeretnék foglalkozni. 2011-ben elvégeztem az alapképzést, tavaly ősszel pedig egy nagyobb lélegzetvételű továbbképzésbe is belevágtam.

 

Egyelőre úgy voltam vele, hogy ha ismerős megkér, akkor megyek, de mivel Levente még elég kicsi, nagyobb reklámozásba vagy honlapkészítésbe nem akartam belevágni. A képzésnek egyébként már eddig is nagy hasznát láttam, mert mindig vannak várandós barátnőim, akikkel azért voltak/vannak kvázi szülésfelkészítő jellegű beszélgetések, még ha ezek csak sima baráti beszélgetésnek is vannak álcázva :) De tudom, hogy ezek a beszélgetések nem így zajlottak volna, ha nincs mögöttem a dúlaképzés.

 

Aztán néhány hónapja megkeresett egy volt gimis szobatársam és barátnőm, hogy hallotta, hogy dúla lettem, és kísérném-e  a szülésnél? Örömmel mondtam igent, és meg is kezdtük közösen a készülődést.

 

Végül programozott császár lett a dologból, mert a kisfiú farfekvéses volt, és sehogy se akart befordulni. Illetve talán akart volna, de kiderült, hogy nem tudott: a vállára volt tekeredve a köldökzsinór. A kismamám nagyon el volt keseredve, nagyon készült a természetes szülésre, de hát ez van... Vannak dolgok, amik kívül esnek a hatáskörünkön, ez egy ilyen volt. Én igyekeztem segíteni neki, hogy el tudja fogadni, hogy ennek a babának ez lesz az útja.

 

Azzal együtt, hogy nem erre készültünk és nem így szerettük volna, azért a lehetőségekhez képest szerintem nagyon jól sikerült minden. Az első tapasztalatom dúlaként, hogy a jó dúla gyorsan tud szaladni :) Ugyanis már a műtő előtt várakoztunk, mikor kiderült, hogy a fényképező a kocsiban maradt, a kocsi pedig jó messzire parkol. Az apa - érthető módon -  már nem akarta elhagyni a helyszínt, úgyhogy nyomban felhúztam a nyúlcipőt, és kiszaladtam gépért. Épp időben érkeztem vissza, pár perc múlva felhangzott a babasírás odabentről, majd csakhamar megjelent a szülésznő a babával. Jó rég láttam már utoljára 10 perces újszülöttet, nagyon megható volt, és csak azért nem sírtam el magam, hogy tudjak fotózni :) A büszke apa méredzkedés után nyomban meg is kapta a fiát, és öltöztethette. Ahhoz képest egészen ügyesen csinálta, és bámulatos volt, ahogy beszélgetett hozzá, a babó pedig hamarosan elhallgatott.... Utána mehettek a szülőszobára ismerkedni, én pedig vártam a mamát a műtő előtt. Nemsokára hozták is, mentem vele a gyerekágyas osztályra. Kicsit később megérkezett a baba is az apja karjában, majd elvitték a csecsemő osztályra megvizsgálni. Ez szerencsére nem tartott sokáig, hamarosan visszahozták, és a szoptatási tanácsadó levetkőztette és segített a mellre tevésben. Már ideje is volt, mert a kisbaba nagyon kereste az anyja mellét :) Lelkesen szopizni kezdett, majd egy idő múlva álomba szenderült, és jó hosszan aludt is az anyukáján.

 

Sajnos ekkor el kellett jönnöm, mert 12-15 óra között nem lehet bent látogató, utána pedig megérkezett a nagymama, és nem akartam, hogy túl sokan legyünk ott egyszerre. Holnap majd bemegyek újra, már nagyon várom!

 

És ide a végére még egy jó hír: novemberre már van egy újabb felkérésem! Az öcsémék újra babát várnak :)))

Kulcsszavak: dúla szülés