H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/11/06

63. nap

Csodálatos nap!
Délelőttig aludtam, aztán Ági levágta a hajamat, beszélgettem a szerelmemmel, és elindultam.
Eredetileg azt terveztem, hogy lemegyek Santa Monica-ra, majd downtown, a múlt hétvége tragédiái után most már motorozok egyet a belvárosban.
Mielőtt eindultam valahogy beleférkőzött a gondolataimba az óriáskerék, ami a Santa Monica-i stégen van, a vidámparkbnan a vizen. Még sosem ültem óriáskerékben. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ezt most muszály.
Lementem hát a partra, letettem a motort, ettem egy szelet pizzát, igazi túrista módjára, hátizsák, fényképezőgép, papírpohár, szívószál, sötét szemüveg.
Bementem a vidámparkba, elfogyasztottam az ebédemet, leszurkoltam a beugrót, és beszálltam az óriáskerékbe. Óriási volt! A stég magasságával együtt kb. 30-40m magasságban a víz felett a parttól kb. 500m-re, szép volt nagyon, láttam a fürdőzőket, szörfösöket, a várost. Utána sétálgattam a stégen, amikor kaptam egy sms-t, elolvastam (kár volt), és akkor láttam, hogy van egy hangposta üzenetem, a Gabitól, hogy majd beszéljünk. Visszahívtam foglalt volt.
Néztem a vizet, merengtem egy kicsit, és visszamentem a partra. Korisok, bringások, futók, napozók, muscle beach, leültem egy kőre, és csak néztem a lüktetést a parton, és a mérhetetlen nyugalmat a horizont felé.
Csak ültem lógattam a lábam, és egyre mélyebre süppedtem valami békébe. Olyan sokat ültem ott, hogy közben 8-10 ember is ült mellettem.
Aztán láttam, hogy lassan megy le a nap. Ültem, végignéztem a naplementét, a vége felé készítettem pár fotót, egyszerűen annyira giccses volt az egész. Naplemente, tengerpart, madarak, vörös felhők, nagyon jó képek lettek :)
Aztán hűvösebb lett, és már sötétedett, így visszaballagtam a motorhoz, felöltöztem, és irány haza.
Végig a PCH-en, fel a jó öreg Topangára, sötétben a konyonban, nagyon izgis volt megint. Mire a hágó tetejére értem, már a hold is feljött, hát megálltam egy kilátónál fotózni. San Fernando valley, éjjel, hold, sugárutak, fények, szóval ez megintcsak nagyon romantikus volt.
Végül felpattantam a paripámra, és haza.
Downtown megint kimaradt, de most megérte. Meg. Nagyon.
Amikor hazajöttem, Andris még mindig a gépnél ült, játszott (reggel kezdte), amikor Áginak elmeséltem mi volt ma, olyan vágyakozva nézett, mint egy gyerek... hát...
Még valami, tanmese a törődésről:
Apukám, és anyukám a 25. házassági évfordulójukat New Yorkban ünnepelték tavaly májusban, a Gabiéknál. Ma végülis sikerült késbőbb beszélni a Gabival. Szerintetek miér hívott? Hát azért, hogy megkérdezze én is vegetáriánus vagyok-e, mint apu, mert akkor úgy főz majd. Ehhez még mit tegyek hozzá?
Képek