Látogatás Csernobilban
1986. április 26, éjjel 1:23: az ukrán Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 4-es blokkja felrobban. A helyiek többége egyáltalán nem értesül a balesetről, a szovjet hatóságok másfél nap múlva ismerik csak be, hogy baleset történt és kezdik el a kitelepítést az erősen sugárszennyezett területről. A helyieknek azt mondták, hogy pár nap múlva visszaköltözhetnek — ez lassan 25 éve volt.




</drámai bevezető>
A baleset
Minden valamennyire mérnöki beállítottságú embernek érdemes elolvasni a katasztrófa részletes történetét a Wikipedián — egyrészt érdekes, másrészt tanulságos, hogy a felkészületlenség, a tervezési hibák és a jól definiált procedúrák hiánya (valamint az, hogy úgy általában nem tartották elég fontosnak a biztonságot) milyen következményekkel járhat. Ha a legtöbb ember nem is tervez ilyen kritikusságú rendszert, a leckék kicsiben mindenkire érvényesek.Egy rövid összefoglaló:
A baleset napján az erőmű üzemeltetői egy kísérletet akartak elvégezni: ha nincs áram (külső forrásból), akkor egy vészleállás esetén a hűtőrendszert (aminek mennie kell) lehet-e a lepörgő reaktorturbinák energiájával hajtani addig, amíg elindulnak a dízelgenerátorok? (Felmerül a kérdés, hogy ezt a helyzetet alapból miért nem tudta kezelni a reaktor.) A kísérletet külső körülmények miatt a tervezetthez képest pár órával el kellett halasztani, és mire elkezdték, a kísérlet részleteit jól ismerő műszak már hazament, az éjszakás személyzet meg nem volt eléggé felkészülve az eshetőségekre.
A kísérlet elvégzése során több hibát is vétettek, minek következtében a reaktor nagyon instabil állapotba került, de mindezt egészen a kísérlet végéig kontroll alatt tartották a reaktor automatikus biztonsági rendszerei. A probléma az volt, hogy amikor a kísérlet végén le akarták állítani a reaktorokat, a szovjet-típusú reaktorok (máshol nem használják ezeket) tervezési hibája következtében a leállítási folyamat első pár másodpercében nemhogy nem csökken, de nő a láncreakció intenzitása. Ez általában nem okoz gondot, de mivel ekkor a reaktor instabil állapotban volt, ez "elszabadította" a reakciót, az első robbanás pedig tönkretette a reakciót szabályozó rendszer néhány elemét (pár grafitrúd eltört és beakadt), ami lehetetlenné tette, hogy a reakciót leállítsák.
A helyzetet rontotta, hogy sokáig nem tudták, hogy mekkora a kár, mivel nem voltak elég pontos műszereik: a sugárzásmérőik 3,6 Röntgen/h-ig tudtak mérni, míg a valós érték az épületben néhol elérte a 20.000 Röntgen/h-t is (párszáz Röntgen néhány órán át már halálos lehet). Mivel a műszer csak azt mutatta, hogy "több, mint 3,6 Röntgen/h", alábecsülték a veszélyt, és azt hitték, hogy a reaktormag érintetlen.
Csernobil ma
Bár az utolsó csernobili erőműblokk egészen 2000-ig működött, a Zónát sokáig csak speciális engedéllyel lehetett látogatni — pár éve nyitotta csak meg mindenki előtt az ukrán hatóság. Egyedül bemenni tilos (katonák és szögesdrót őrzik), és nem is nagyon ajánlott — a sugárzás egyenetlen, és néhol még most is veszélyes mértékű. Vezetőkkel látogatható, akik ismerik a helyet és a sugárzásviszonyokat — a mi vezetőnk a közelben dolgozott a katasztrófa idején, és az elmúlt évtizedekben is sok időt töltött el a zónában. Az út során be lehet menni számos elhagyott épületbe — lakóházakba, sportcsarnokba, koncertterembe, kocsmába, iskolába, rendőrségre, kórházba, és a kis vidámparkba a rozsdásodó dodzsemjeivel és soha használatba nem vett óriáskerekével. Amikor az ember elhagyja a zónát, sugárzásmérő kapun kell átmenni, ami ugyan részletes információkkal nem szolgál, de ad egy oké/nem oké jelzést. Állítólag ma már nagyon ritka, hogy valaki jelentősebb mennyiségű sugárzásnak legyen kitéve egy ilyen úton — egyes beszámolók szerint (volt, aki lemérte sugárzásmérővel a pár óra alatt az embert érő sugárzásmennyiséget) az embert több sugárzás éri az odafelé tartó pár órás repülőúton.A mérsékelten szennyezett Külső (hármas) Zóna bejáratánál lévő katonai ellenőrzőpont mellé kitett tábla néhány radioaktív izotóp (cézium-137 és stroncium-90) mennyiségét hasonlítja össze a katasztrófa után és 2006-ban (a térképen a kis radioaktivitás ikon jelzi az erőművet):

Bár az erőművet Csernobilnak (Чорнобиль; jelentése oroszul "fekete fű") hívják, Csernobil városa relatíve messze, 15km-re van az erőműtől. Bár a katonákkal védett zónán belül fekszik, a robbanástól való távolságnak köszönhetően a sugárszennyezettség itt jóval alacsonyabb, mint a belső, Tiltott Zónában. Csernobil városában (Kijevtől kb. 100km-re) ma is több ezren dolgoznak — főleg kutatók, építőmunkások és tűzoltók (nagyon gyorsan el kell oltani a környező erdőkben kitörő tüzeket, ellenkező esetben ismét sok radioaktív por kerülhet a levegőbe).
Szoba az egyik, ma is használatban lévő épületben (bár használják, itt is megállt az idő legalább 25 éve):

A csernobili vegyesbolt. Minden ételt a reaktort körülvevő zónákon kívülről importálnak, bent tilos a termelés.

A tiltott zóna (Зона відчуження Чорнобильської АЕС; Zone of Alienation) felé közeledve:

A zóna párszáz méterre az erőműtől:

A felrobbant 4-es blokk és az azt körülvevő betonszarkofág, amit a katasztrófa utáni néhány hónapban emeltek az ún. Likvidátorok (akik közül azóta sokan valószínűleg a sugárzás okozta rákban meghaltak; lentebb van link az egyikkel készített interjúra):

A mentéshez használt tankok és egyéb járművek ilyen járműtemetőkben vannak, mivel még mindig nagyon sugároznak (és fognak is még valószínűleg párszáz évig):

Pripjaty
Az erőműhöz legközelebbi város Pripjaty (При́п'ять; ejtsd: "pripity"), amit kifejezetten az atomerőmű dolgozóinak és családjuknak építették — Alexander Juvcsenkó, az egyik munkás, aki a katasztrófa idején szolgálatban volt, válasza a kérdésre, hogy miért Csernobilban dolgozott: "I chose it. It was one of the best stations in the Soviet Union, it was a good town to live in, and I had been there for practical work as part of my studies. And it was a good wage. Being a nuclear engineer was a prestigious career - in those days." Pripjatyben a sugárszennyezettség miatt máig tilos lakni — ma omladozó házak, a nyolcvanas évek elszórt használatai tárgyai, betonon áttörő fák és megkopott szovjet jelképek fogadják az embert. A képeken látható romok közül egyébként semmi nem közvetlenül a robbanás következménye; az erőmű több kilométerre van, a sugárzás pedig láthatatlan — a várost az idő és a fosztogatók alakították ilyenné.Isten hozott Pripjatyben:

Büszke atomváros:


A kulturális központ tornaterme és uszodája:



Nagyon fura dolog látni, ahogy a természet "visszafoglalta" a várost az embertől — majdnem 25 éve nem lakik itt szinte senki, és az ember által lefektetett mesterséges anyagokat a növények sok helyen áttörték, és most burjánzik a természet és itt-ott fák nőnek még a tetőkön is. Furcsa, de az emberi zaj hiányával, a madárcsicsergéssel, a mindenhol növő fákkal és a napsütéssel sokkal inkább idilli a táj, mint síri.



Pripjatyi panel 8. emeletén növő fa:

A helyes átkelés az utcán fontos:

A Komszomol (egy kommunista ifjúsági szervezet) Lobogója c. lap 1985-ből (a főcím némi cirilltudással elolvasható, Központi Bizottság és szovjet miniszter van benne megemlítve, bár a kontextus ebből nem derül ki):

A katasztrófa után lefektetett csövek az út fölött mennek, mert a föld felásása nagymennyiségű (addigra leülepedett) radioaktív port juttathatott volna újra a levegőbe:


A vidámpark, ahol az azóta jelképpé vált óriáskerék pár nappal a robbanás után, az 1986 május elseji ünnepségeken nyílt volna meg:


Elmélet: A sugárzás
Ha az ember azt hallja, hogy "sugárzás", rögtön atomkatasztrófák és védőruhába öltözött emberek jelennek meg a szemei előtt. Bár ez a kép nem teljesen alaptalan, az, hogy valahol "sugárzás" van, önmagában semmitmondó. Az ember akkor is sugárzásnak van kitéve, ha tévét néz, sétál az utcán, vagy krumplit eszik (a krumpli és a banán sugárzóbb a legtöbb növénynél a magas kálium-izotóp tartalmuk miatt), sőt, minden szerves anyag (így az ember is) sugároz. (A C-14-es kormeghatározási módszer, pl. a szerves anyagokban lévő sugárzó szénizotóp mennyiségét méri, ami — mivel bomlik — az anyag korától függ.) Egy sugárzásnak két fő jellemzője van, ami meghatározza, hogy mennyire veszélyes az embere:- A sugárzás típusa. Nagyon leegyszerűsítve kétféle típus van, nem ionizáló és ionizáló. Az ionizálás itt azt jelenti, hogy a sugárzás leszakíthatja egy atom elektronját, ami megváltoztatja az atom tulajdonságait — ha ez a szervezeten belül történik, akkor jobb esetben a szervezet észreveszi, és megjavítja a károsult sejtet (vagy, ha nem is javítja meg, a hiba nem okoz nagyobb kárt), rosszabb esetben génmutáció vagy rák lép fel. Ezért az ionizáló sugárzások nagyságrendekkel veszélyesebbek: ilyen sugárzás forrása a nap (UV), a röntgengép, az atomreaktorokban lévő láncreakció, de a banánban lévő radioaktív kálium-izotóp is.
- A sugárzás mennyisége. A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint a sugárzás által okozott rizikó egyenesen arányos a dózissal (ha kétszer annyi ideig vagy kitéve neki, vagy egységnyi idő alatt kétszeres sugárzásmennyiségnek vagy kitéve, kétszer annyi az esélye, hogy valami bajod lesz).


Elmélet: Az atomreaktor
Némi, fizikától viszonylag mentes magyarázat:- Maghasadás: egy atom egy beleütköző neutron hatására több kisebb részre bomlik, és eközben (kötési) energia szabadul fel — ez az energia az, amit az erőmű elektromos árammá alakít.
- Láncreakció: amikor egy maghasadás (lásd előző pont) elindít egy másik maghasadást, az pedig még egyet, és így tovább sokáig. Praktikus, mert ha a láncreakció egyszer elindul, utána "magától" termelődik az energia. (Fizika: a maghasadást egy neutron indítja el, és ha a maghasadás egyik mellékterméke még egy neutron, akkor az elindíthat még egy maghasadást stb.)
- Kontrollált láncreakció: azt, hogy mennyi energia termelődjön a láncreakció során, szabályozni lehet. (Fizika: a láncreakciót neutronok indítják, úgyhogy ha neutronokat részben elnyelő anyagot rakunk az útjukba, akkor a reakció lassul, esetleg teljesen megáll.) Minden atomerőműben van automatikus szabályozórendszer, ami a reakciót kontroll alatt tartja, így az erőmű energiakibocsátása tervezhető.
- Kontrollálatlan láncreakció: ha a láncreakció nincs kontroll alatt tartva, a maghasadások száma exponenciálisan (nem matekosoknak: nagyon) nő, ami robbanáshoz vezethet (ezt atomfegyverekben alkalmazzák).

Magyar vonatkozások
Az atomenergia történetének sok magyar vonatkozása van. Ezek közül néhány:- A nukleáris láncreakció elvét Szilárd Leó dolgozta ki.
- Az első atomreaktor-szabadalmat Szilárd Leó és Enrico Fermi nyújtotta be ("Neutronic Reactor", US Patent 2,708,656).
- Az egyik első gyakorlati felhasználása az radioaktivitásnak az volt, amikor (a később Nobel-díjat kapó) Békésy György úgy bizonyította be, hogy a rá főző házinénije a megmaradó vacsorát felhasználja későbbi ételekben, hogy radioaktív anyagot rakott a maradékba, ami utána műszerekkel kimutatható volt egy későbbi ételben. (A technikát ma is sok területen alkalmazzák, bár általában nem albérletekben.)
- Az amerikai atombombát megépítő Manhattan Project tagjai voltak Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő (a történet szerint Szilárd Leó és Einstein közösen írták a levelet, ami a Manhattan Project megalapításához vezetett)

Csernobil hagyatéka
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ma is vitatkozik az orvosokkal és egyéb felekkel arról, hogy hány áldozata van Csernobilnak — a számok párezer rákos esettől százezrekig terjednek. A becslés egyik nehézsége, hogy nehéz elválasztani a sugárzás közvetlen hatását a kitelepítések közvetett hatásaival (reményvesztettség, depresszió, alkoholizmus, dohányzás és ezek egészségügyi hatásai). Azt valószínűleg mindenki hallotta, hogy a robbanás következtében Európa felett elhaladt egy radioaktív felhő, de azt valószínűleg kevesen tudják, hogy ennek még ma is van hatása Európa átellenes pontjain is — Nagy-Britanniában sok helyen még ma is rendszeres sugárzásmérésnek vetik alá a birkákat (Guardian cikk) (ezeken a területeken radioaktív cézium került a talajba, ami utána belekerül a fűbe, utána meg az azt lelegelő birkákba).Interjú Alexander Juvcsenkóval, az egyik munkással, aki a robbanás éjjelén az erőműben dolgozott és a sugárzástól sok helyen megégett (az interjú szerint neki az átéltek ellenére nincs semmi baja az atomenergiával, csak a biztonságra figyeljenek eléggé)
Interjú egy likvidátorral 1. rész 2. rész
A konklúziót mindenki vonja le magának.
18 hozzaszolas