H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/09/18

A rohanás

'Hai egy meséről - bővebben

 

 

Már idejét sem tudta, mióta rohan így, fékeveszetten, cél és álmok nélkül.

Csupasz erdőkön futott keresztül. A fák megmaradt nedveit rájuk kérgesedett paraziták szívták, hegyes tüskék sértették fel a bőrét, de csak vágtatott tovább.

Meddővé száradt patakmedreken ugratott át, és iszaposra szikkadt folyómedreken bukdácsolt keresztül, hogy a túlparton tovább űzze, húzza, kényszerítse magát. Rétek helyett éles sziklákon taposott fürge lábaival, vagy gyűrött, kopogósra aszalódott földeken. A szürke felhők halovány napsugarat sem engedtek át feléje, és nyomában apró örvények kavarogtak a szúrós hamuillatban.

 

Menekült talán, vagy csak megszokta a rohanást, már maga sem tudta; megállni mégsem volt képes. Ha megbotlott, azonnal újra talpra rángatta magát. Még. Rohanni. Futni. Szaladni.

Tenni.

 

Kecses testén habozva ütött ki a sós veríték, szájából sűrű fellegekben áradt a pára, és elkeveredett a köddel, ami körülvette. Inai egyre csak feszültek, űzték tovább, tovább az ismeretlen cél vagy vég felé.

Talán csak órák teltek el, vagy hónapok, évek röppentek közben tova, nem tudta. Csak a vágta maradt. Az izmok állandó, ugrásra feszülő mozdulata. Az egyre fájóbbá váló lélegzetvétel a vörösszürkén remegő levegőből. A sós veríték a szája sarkában. Meg az a csípő, égető érzés a szemében. Nem tudta, de nem is érdekelte már, hogy a levegőtől, vagy a könnyei váltak maró savvá.

 

Aztán, amikor sem mocsár, sem kő nem állta útját, ott, egy sima, porlepte fennsíkon megállt. Reszkető lábai pár pillanatig még megtartották: körbejáratta tekintetét a sivár, vigasztalan vidéken, a látóhatár pereméig, aztán megadta magát a sorsnak, és összeesett. Lábai úgy csuklottak ki alóla, mint rongydarabok, teste tehetetlenül terült el az aszott földön. Már nem mozdult. Nem volt miért.

Lélegzete egyre lassult, ahogy csodaszép, forró szíve az utolsókat dobogta. Csak a verítéke csorgott még a bőrén, apró, kesernyés patakokban keresve utat magának lefelé, és a könnyei, amik lehunyt szemei alól ki tudja, milyen kiapadt forrásból fakadhattak.

A vörös nap ráejtett még pár rideg búcsúsugarat, mielőtt elbujdokolt volna a távoli sziklák mögé.

 

Nem látta meg a másnap hajnal üdítő, halványsárga pírját. Nem látta a reményt a fényben, nem érezte a simogató melegséget sem.

És nem látta a teste nedveitől erőre kapó pici magoncokat sem, amelyek bizakodva nyújtóztatták magukat az új fény felé, egy almaillatú, friss patakcsobogással és a fű zöld ringásával suttogó új világ reményében.

Nem tudta, hogy utolsó leheletével életet fakasztott.

Kulcsszavak: csend firka mese

2010/10/07

Bikini: Ha volna még időm

Dal éjszakára....

 http://www.youtube.com/watch?v=tcoPaIBHTaM&feature=related

 

Kulcsszavak: csend

2009/08/29

Csend és nyugalom...

...honol most lelkemben, otthonunkban. A Legkisebbkirályfi sétálgat már szépen, de azért még sokat esik.

A kerítés kész, a postaláda kész, most az aknatetőt fújta tele a szél szeméttel, aztán kapott egy kiadós esőt. Persze festés után, száradás előtt. Az Öregkirály továbbra is hajókat nézeget. Komolynak látszik a szándék... Engem még mindig nem ragadott magával. 

Utóbbi napokban kedves velem, kezdeményező és mosolygós. 

 

Horvátország eldőlt: nem megyünk. A mamit kell a szemészetre hordanom, emiatt, ha akarnánk, akkor sem tudnánk menni. De most annyira nem is akartunk.

 

Régóta érlelődött bennem egy pet palack zsugorító berendezésbe való beruházás és ma cselekedtem. Megrendeltem egyet, és még a végterméket is értékesíteni tudom. :) Dupla haszon! Védem a környezetem és még "nyereséget" is hoz. Nagyon várom, hogy átvehessem. Majd beszámolok róla, Kevdes Olvasóm, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. 

2009/01/22

Hasznos.... hol, mi... ki.

Hasznos, ha az ember használható. Olyan igazán felemelő, faszagányos érzés, hogy valamire, hogy hasznot hajt, hogy igény van rá, hogy alkalmas, mert bizony hasznos. Hasznos a maga kis egyéni, utánozható módján - mégis a sokból ő lett kiválasztva, mert ő a legjobb, vagy ... ne rugaszkodjunk már el ennyire a valóság ragacsos talajáról ugye - vagy mert kéznél van, és kapható, használható, és a felmerült igényt pont alkalmason képes kielégíteni.

Hmmm... Maslow hierarchiája... húzzuk már szépen magunkra! ... meg a helyzetre.

Van ugye először is a fizikai (monnyuk szépen: fiziológiai) igény. Ez végtelenül pórias, egyszerű: levegőt venni KELL, enni KELL, és ha szomjas vagyok, iszok, ha éhes vagyok, eszek, és ha b....nom kell, hát b...ok. Szokom volt mondani ugye.

Aztán ott a biztonságérzet. A mockosz anyagiak, pölö. Vagy... ne menjünk el gazdasági irányba, maradjunk szépen a hasznosságnál: a biztonságos kex sem elhanyagolható tényező ofkósz.

És rögtön a harmadik helyen, máris, a szeretet igénye. Nos kérem... erre hasznosnak lenni, na az már nem pite. Mármint hogy ezt az igényt legyen képes az ember lánya kielégíteni. Szeretni kell Stone-t pölö. Hazaérek, és addig köröz körülöttem a pupuccsal, amíg alaposan meg nem gyömöszölöm. Akkor meg van nyugodva, mert érzi, hogy szeretve vagyon... Szóval... még egy ilyen egészen kicsike, szőrös és büdös állat is odáig meg vissza vagyon a szeretetért. És nem és nem nyughatik, amíg ki nem kényszeríti a szeretést, ha magától nem menne... Ügyes. Profi. Lehet, ő csinálja jól.

Aztán persze van még a piramis csúcsa felé a kompetencia, az illetékesség szükséglete... Naná. Csakis illetékességből ugye. Mert kompetens.

Meg a kognitív szükségletek. Ahammm... Gondolni, azt kérem, tudni kell.  Sőt, szükséges gondolni. Amikor szükség van rá. Igény merül fel rá. Nem kell sűrűn, nem kell ám minden órában (mint a marhák ugye), elég pár naponta, vagy pár hetente - de akkor ott a szükség, és gondolni kell.

Az esztétika meg a többi már majdnem elhanyagolható... kit érdekel, amikor szükség van?! 

És amíg van egy hasznos hol, mi, ki, aki a fizikai igényeket képes szállítani, amíg hasznosak vagyunk, mert a fizikai igényeknek megfelelünk, addig... addig kérem, maradunk mély tisztelettel a tudós Abraham iránt, aki mindezt oly szépen volt képes piramisba foglalni, hogy azt a piramist szinte az élet minden szegletére rá lehet húzni.

 

 

PS. 

Hadd idézzem nagy kedvencemet, Senecát.

Imago animi sermo est.

Én ma - hallgattam. 

Kulcsszavak: csend filó

2007/05/23

A csend a legerőszakosabb kényszerítő erő, ami valaha is sújtotta az embereket.

 

Nem menekülhetsz előle, hiába dübörög körülötted minden...ha a csend a birtokába vesz, nem menekülhetsz.

Ott van benned, és arra kényszerít, hogy gondolkozz. Arra kényszeít, hogy felerősödjenek benned az érzelmek, a sérülések, a fájdalom... megköveteli a tiszteletet, addig tapad alattomos féregként a lelkedre, amíg nem győzted le azokat a szellemeket, amiket előhívott belőled.

 

A csend mindenütt ott van.

Ha őszinte vagy önmagadhoz, akkor segít, de ha túl gyenge vagy, hogy szembenéz a démonjaiddal és a saját lelkeddel, akkor megőrjít. Hagyd, hogy időről időre rabul ejtsen, és talán képes leszel arra, hogy végre tiszta lappal indulj.

 

Mert megbocsájtani, elfogadni és szeretni őszintén csak csendben lehet.

Kulcsszavak: csend

2007/02/19

Az ember nem felejt...

Csodálatos módon, tizensok év után sem. A mozdulatok benn maradnak, elrejtve az izmok kötegeiben, hogy soksok idő múlva, amikor az akarat megint kényszerít, akkor új életre kapjanak.

 

Jó lett volna még több idő a tesómmal... még több megnyugtató, veszélyes, hófehér, surrogó idő, a fekete pályákon... de így is boldog vagyok, hogy végre ott lehettem, ahol minden fehér, békés, nyugodt, és ahol magamban, csendesen vigyorogva, vagy épp visítozva követhetek két csinosan kanyargó csíkot magam előtt, amit a nővérem hagyott nekem...

Köszönöm, Tesókám :*