Összes blogok

 

 

Becsülöm Csapody urat, hogy meglátta végre a fényt az MDF sötétségében és képes volt arra az elhatározásra jutni, hogy ő ebben a kutyakomédiában, amely pofán csapja az antalli-i örökséget, nem vesz részt és kiszáll.

 

Minden tiszteletem mellett, amely a nagyszerű és becsületes kiállását illetve kiszállását illeti, azért néhány apró dolgot nem értek. Tényleg apróság, amely ezen nagyformátumú politikus életművét nem fogja ugyan elhomályosítani, de azért mégis csak érthetetlen az én számomra.

 

Nyilván csak én emlékszem rosszul, de mintha már egy ideje nyilvánvaló lenne, hogy az MDF és az SZDSZ összekötötte politikai életét. Nem akarok jobban informáltnak tűnni Csapody úrhoz képest, de erről még én is írtam annak idején, pedig hát szerénységem csak egy csepp a tengerben. De ne legyünk gonoszak, nyilván elkerülte a figyelmét, hiszen nem hinném, hogy az MDF-székházban a Dávid Ibolya és a Bokros Lajos képeket lecserélték volna Retkes Attiláéra.

 

Valószínűleg az is a megvilágosodás útjára vezette, hogy egyszer csak azon kapta magát, hogy őt, Csapody Miklóst, száműzték a pártlista azon helyeiről, ahonnan még parlamenti mandátumot szerezhetett volna. Pedig ő úgy vette ki Dávid Ibolya szavaiból, hogy minden rendben, ott lesz, bejut, persze. Aztán kedden délben érte az a rettenetes hír, hogy még sincs rajta a listán, hogy kegyvesztett lett. Ekkor aztán különös dolgokat művelt, persze ő ezt visszautasította.

 

Csapody Miklós megtért. Miután levették a listáról, rögtön kilépett, bár nagyon ellenezte az MDF-SZDSZ házasságot, azért, ha mandátumot kapott volna, ha nehezen is, de lenyelte volna ezt a békát. Ilyen nagyformátumú politikusaink vannak nekünk, nem csoda, hogy szárnyal az ország.