H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/04/08

900. a jártomban olvasásrul

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://www.cippo.hu/2011/04/900-a-jartomban-olvasasrul/
Valami papírfedeles ponyvát olvas, a címét nem láttam. Csak úgy az ujjával jelöli, belöki középre hanyagul, leffennek kétoldalt lomhán a szárnyas lapok. Épp néztem pedig, hogy azt a fél kiflicsücsköt, ami a Hold, egész befalta már a sötét. Azt mondja, á, a sarokig még egész jó kis fényviszonyok vannak. Erre a kis időre meg már [...]
Kulcsszavak: csücsök

2010/08/17

814. a pad

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://www.cippo.hu/2010/08/814-a-pad/
A vasárnap délután, az úgy volt, hogy anya lófarkot fésült a a fényesre mosott lepkehajamból, és volt a menés nagyanyámékhoz. Akkorra az öregasszonyok  úgy megráérősödtek, hát kint ült mind a háza előtt, a padon. Aztán kellett köszönni mindnek; anya mondta, mindenkinek köszönjél, akit nem ismersz, annak is. Hát köszöntem. Csókolom, köszöntem, meg anya is köszönt, [...]
Kulcsszavak: csücsök

2010/03/30

729. a gyürmölő

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2010/03/30/729_a_gyurmolo/

Azér' az Öcsi is vagy harmincnyolcszor látta már meg a mennyből az angyalt, aztán mégis.

Az Edit ilyen hallgatólagos házastársi tapintattal kezelte máskülönben, csak nekünk mesélte röhögve a gyürmölőt. Hogy hát azt még a nászútra is magukkal kellett vinni.

Mer' az olyan - tudjátok, olyan Fancsikó és Pintásan -, hogy az Öcsi kezének természetes meghosszabbítása a gyürmölő. Mer' anélkül a koszlott kis rongydarab nélkül nem tud az Öcsi aludni, na. Ne röhögjetek.

A gyürmölőt még a Mamika varrta neki apró kis gyöngyöltésekkel, bele volt hímezve még a neve is, hogy Öcsike; ez volt - a gyürmölő - a Mamika stratégiája arra, hogy az Öcsit leszoktassa az ujjszopásról. Nahát arról le is szoktatta. Viszont a gyürmölőt, azt onnantól fogva mind a tizenháromezer-háromszázhatvan este vitte magával az ágyba az Öcsi. A gyürmölő lett, hogy úgymondjam, az Öcsi titkos fétise, a férfijellemének a törésvonala, amit csak az Edit tudott. Meg persze mi, de azt meg az Öcsi nem tudta.

Aztán tavaly Hawaii-ra mentek, az Öcsi meg az Edit; na akkor tört ki a botrány. Merthogy a takarítónők az ágyneműcserénél a szennyessel együtt elrekkentették a gyürmölőt is. Aztán az Öcsi föltúrta és széthányta az egész bungallót a gyürmölő miatt, meg mérgében még az Edittel is ordítozott, hogy: keressed má' te is azt a kurva gyürmölőt bazmeg, ne csak röhögjél itt nekem, és akkor az Edit is kereste, de persze nem lett meg. Addigra az Öcsi már tényleg eléggé pipa volt, és olyanokat is mondott, hogy: ha nem lesz meg, én esküszöm, előkerítem azt a ribancot, de akkor itt vér fog folyni, komolyan mondom - és a ribancon a takarítónőt értette az Öcsi, és tényleg komolyan mondta, mert addig-addig, hogy csak előkerítette, és vérben forgó szemekkel egy darabig csak toporgott idétlenül egyik lábáról a másikra a nő előtt, kereste a szót, kereste a hangot az Öcsi, aztán végül tehetetlen mérgében ráripakodott a nyomorultra, hogy: give back to my gyürmölő, please.

Kulcsszavak: csücsök

2010/01/23

695. a léprecsalásrul

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2010/01/23/695_a_leprecsalasrul/

Csak, hogy az milyen, hogy ülök a politikai thrillerem fölött, és váratlanul eszembe jut, mikor a Bildóval hintázunk a kertben a szagos barackfa alatt, és azt mondja, nem szabad a kert csücskébe mennünk, mert ott vannak a kaptárak. Hajtom  a hintát, és van az a kis félelem a gyomorszájnál, meg a gondolat, hogy én még sose láttam a kert csücskét, pedig.

A Bildóék kertjét magas téglakerítés veszi körbe - lásd Alföld, népi építészet, ugye -, és úgy képzelem, nagyjából olyan, pont annyira vadregényes, mint abban a Frances Hodgson Burnett-könyvben, amit azon a nyáron olvastam. Na jó, az intellektuális csatornákon érkező szentimentális impressziók persze az élénk fantáziájú kislányokat gyakran ragadtatják konfabulálásra.

Rág a kíváncsiság, hogy láthassam a kaptárakat a szilvafáknál, a szigorú téglakerítés tövében, de csak hajtom a hintát, az érett barackok toccsannak a földön. Később a hűvös konyhakövön mezítláb szipákoljuk a mézet a ragacsos lépből. Nem. Nem voltunk olyan bátrak.

Mostanában Pöttyös könyvekre gondolok.

Kulcsszavak: csücsök

2009/11/15

656. az ízekrül

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/15/656_az_izekrul/
Már a sült pézsmatök - mondod majd ötven év múlva - se úgy esik, mint régen.
Így mondod majd, ilyen tárgyilagosan.
Nem, hogy túl vizes, vagy hogy túl rostos, vagy hogy agyoncivilizált huszonegyedik századi hibrid, nem, egyszerűen csak nem úgy esik.

Manyi Ott van például a selyemcukor - mondod majd ötven év múlva -, pedig milyen klassz selyemcukrokat csinálnak manapság. Mégis az volt a legjobb ízű, az a régi szögletes, a Budapest felirattal az oldalán, tudod, amit az a Lajos hozott.

Mindössze a vágy folytonossága szakadt meg időközben, ahogy a fogyasztói társadalomban lassanként egybemosódnak az évszakok, és az osztálykülönbségek készpénzzé meg hitelkártyává rétegződnek át. Korkép. Nem hiányzik belőle más, csak az íz, ilyen tárgyilagosan. Ennyi.

Vagy a hurkazsír, nahát azt ki eszi meg mostanában - kérdezed majd -, pedig emlékszem, micsoda csemege volt; az én anyám még úgy kente, a kenyér egyik felére a paprikás zsírt, másik felére a fehéret, mert az a kevés, ami a hurkából kisült, alig volt elég egy szeletre - mondod majd ötven év múlva -, na és az akkor olyan jólesett.

De minderről most még mit se tudsz; most még ott álltok az ablakban zsíroskenyeret majszolva a Zsuzsival, és azt kiabáljátok bele virgoncan a hóesésbe, hogy Tarka zsíroskenyér, piros zsír, meg fehér...

[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]

Kulcsszavak: csücsök

656. az ízekrül

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/15/656_az_izekrul/
Már a sült pézsmatök - mondod majd ötven év múlva - se úgy esik, mint régen.
Így mondod majd, ilyen tárgyilagosan.
Nem, hogy túl vizes, vagy hogy túl rostos, vagy hogy agyoncivilizált huszonegyedik századi hibrid, nem, egyszerűen csak nem úgy esik.

Manyi Ott van például a selyemcukor - mondod majd ötven év múlva -, pedig milyen klassz selyemcukrokat csinálnak manapság. Mégis az volt a legjobb ízű, az a régi szögletes, a Budapest felirattal az oldalán, tudod, amit az a Lajos hozott.

Mindössze a vágy folytonossága szakadt meg időközben, ahogy a fogyasztói társadalomban lassanként egybemosódnak az évszakok, és az osztálykülönbségek készpénzzé meg hitelkártyává rétegződnek át. Korkép. Nem hiányzik belőle más, csak az íz, ilyen tárgyilagosan. Ennyi.

Vagy a hurkazsír, nahát azt ki eszi meg mostanában - kérdezed majd -, pedig emlékszem, micsoda csemege volt; az én anyám még úgy kente, a kenyér egyik felére a paprikás zsírt, másik felére a fehéret, mert az a kevés, ami a hurkából kisült, alig volt elég egy szeletre - mondod majd ötven év múlva -, na és az akkor olyan jólesett.

De minderről most még mit se tudsz; most még ott álltok az ablakban zsíroskenyeret majszolva a Zsuzsival, és azt kiabáljátok bele virgoncan a hóesésbe, hogy Tarka zsíroskenyér, piros zsír, meg fehér...

[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]

Kulcsszavak: csücsök

656. az ízekrül

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/15/656_az_izekrul/
Már a sült pézsmatök - mondod majd ötven év múlva - se úgy esik, mint régen.
Így mondod majd, ilyen tárgyilagosan.
Nem, hogy túl vizes, vagy hogy túl rostos, vagy hogy agyoncivilizált huszonegyedik századi hibrid, nem, egyszerűen csak nem úgy esik.

Manyi Ott van például a selyemcukor - mondod majd ötven év múlva -, pedig milyen klassz selyemcukrokat csinálnak manapság. Mégis az volt a legjobb ízű, az a régi szögletes, a Budapest felirattal az oldalán, tudod, amit az a Lajos hozott.

Mindössze a vágy folytonossága szakadt meg időközben, ahogy a fogyasztói társadalomban lassanként egybemosódnak az évszakok, és az osztálykülönbségek készpénzzé meg hitelkártyává rétegződnek át. Korkép. Nem hiányzik belőle más, csak az íz, ilyen tárgyilagosan. Ennyi.

Vagy a hurkazsír, nahát azt ki eszi meg mostanában - kérdezed majd -, pedig emlékszem, micsoda csemege volt; az én anyám még úgy kente, a kenyér egyik felére a paprikás zsírt, másik felére a fehéret, mert az a kevés, ami a hurkából kisült, alig volt elég egy szeletre - mondod majd ötven év múlva -, na és az akkor olyan jólesett.

De minderről most még mit se tudsz; most még ott álltok az ablakban zsíroskenyeret majszolva a Zsuzsival, és azt kiabáljátok bele virgoncan a hóesésbe, hogy Tarka zsíroskenyér, piros zsír, meg fehér...

[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]

Kulcsszavak: csücsök

656. az ízekrül

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/15/656_az_izekrul/
Már a sült pézsmatök - mondod majd ötven év múlva - se úgy esik, mint régen.
Így mondod majd, ilyen tárgyilagosan.
Nem, hogy túl vizes, vagy hogy túl rostos, vagy hogy agyoncivilizált huszonegyedik századi hibrid, nem, egyszerűen csak nem úgy esik.

Manyi Ott van például a selyemcukor - mondod majd ötven év múlva -, pedig milyen klassz selyemcukrokat csinálnak manapság. Mégis az volt a legjobb ízű, az a régi szögletes, a Budapest felirattal az oldalán, tudod, amit az a Lajos hozott.

Mindössze a vágy folytonossága szakadt meg időközben, ahogy a fogyasztói társadalomban lassanként egybemosódnak az évszakok, és az osztálykülönbségek készpénzzé meg hitelkártyává rétegződnek át. Korkép. Nem hiányzik belőle más, csak az íz, ilyen tárgyilagosan. Ennyi.

Vagy a hurkazsír, nahát azt ki eszi meg mostanában - kérdezed majd -, pedig emlékszem, micsoda csemege volt; az én anyám még úgy kente, a kenyér egyik felére a paprikás zsírt, másik felére a fehéret, mert az a kevés, ami a hurkából kisült, alig volt elég egy szeletre - mondod majd ötven év múlva -, na és az akkor olyan jólesett.

De minderről most még mit se tudsz; most még ott álltok az ablakban zsíroskenyeret majszolva a Zsuzsival, és azt kiabáljátok bele virgoncan a hóesésbe, hogy Tarka zsíroskenyér, piros zsír, meg fehér...

[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]

Kulcsszavak: csücsök

2009/10/05

623. a csücsök végéről

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/10/05/623_a_csucsok_vegerol/
Kapott egy igazi merino gyapjú takarót.
Finom, habos, és meleg.
És olyan szaga van tőle, mint a kisded Jézusnak. Tej és széna.
És erre a méretre pont nincs huzat. Úgyhogy csöndes is. Meztelenül nesztelen.
Következésképp már nem surrog az ágyneművel.
Mitöbb: már nem surrog az ágyneművel.
Huzattalanul nem lehet vele.
Ez így azér' olyan izé. Olyan csücsökevény.
Most akkor?

Kulcsszavak: csücsök

2009/06/30

568. nyájas

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/06/30/568_nyajas/

Kanászost sokszor játszottunk. Hogy a tátikák voltak a kanászok. A színes tátikafejek. Jól lehetett őket szinkronizálni, ja, most, hogy így eszembe jut. Nagy perszonális szabadságuk volt a kanászat mellett, meg szenvedélyes szerelmi életük. Körmönfont verbalitásuk. Saját virágnyelvük, érted. Elég jól tudtak csókolózni. Ha a megfelelő helyen csippentetted össze a virágfejet, egyik is, másik is kitátotta a száját, mintha csak kiakadt volna az állkapcsa, és akkor egymás szájába kapaszkodva, boca da boca csókolóztak, és minálunk fajra, színre, nemre való tekintet nélkül lehetett kanász a nagyszemű tarkabab-disznócsorda mellett mindegyik tátika, mert mit tudtunk mi arról, hogy név szerint nők (didynamia), identitás szerint meg két főbbhímesek.

A birkapásztort, azt lenéztük kicsit, haragudtunk is rá, mert mindig beterelte a birkákat a Rubertitóba, csak úgy úszott, ringatózott a vízen a sok birkaszar, hogy fürödni nemigen volt gusztusa az embernek. Azt, hogy Rubertitó, csak így ismertem, egyívű dallamként. Rubertitó - így mondták az öregek, így ritmizálták a róberti tavat. Iszamos, nyálkás, békalencsés pocsolya volt különben, de a birkaszar, az nagyon fájt mégis.
Amúgy az öreg gyalog járt, ráérősen, motorkerékpár szerintem az egész rokonságában nem volt. Nem is igen volt rá szüksége, nem nagyon szekírozta a nyájat a tónál messzebb, ott meg, a befürösztésen túl elég szamártövis termett nekik,  neki meg elég árnyék a gáton.

"Hol vannak az én báránykáim?" B.H.