H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/01/04

(Meg-) álmodtam a világomat magamnak

 

Mindig ugyanúgy van előttem.

Mindig.

Ülök a teraszon, kicsit kifelé fordulva, és a szemben levő széken (szokás szerint) fenn a pucér lábaim. Kicsit távolabb ér véget a fedett rész, szép nagy dór oszlop tartja a tetőt fölöttem. Biztonságos kis zug, és levegős is - ahogy én szeretem, pont olyan. A bal kezemnél ott az asztal, a rajta levő tejeskávém illata beoson az orromba - innen tudom, hogy éppen kávészünetet tartok magamnak. Valahonnan távolabbról madárcsicsergést sodor felém a szellő: egészen kicsi madár, kihallom abból, ahogy énekel... és a szemem mindeközben a kerten pihen.

Mögöttem a ház, előttem a kert: a hátsó udvar. Az egész udvart ellepi a mélyzöld, friss illatú fű. Nincs tüskés kétcentisre nyírva: a szálak lágyan hajlanak, kerülgetik, ölelgetik egymást, együtt olyanok, mintha hatalmas, simogató szattyántakaró fedné a kertet. Bozontos, de rendben tartott zöldek futnak felfelé a kerítésre - vagy lefelé róla - körben mindenhol, és ott a kert végében, majdnem a sarokban egy nagy, erős fa. Árnyékot ad, és napot is enged. Ahogy én szeretem. Egyértelműen ő a kert ura.

A kócos sövény mellett elszórva kis virágok csoportjai... Nem keverednek egymással, és csak alig vannak szabályozva. Szeretem, ha a maga tempóját követi a természet körülöttem. Ibolya, és lángvirág, és illatos törökszegfű, és estike is van, biztosan, mert most, ahogy lilásra esteledik az ég, még erősebb az illata, átitatja a kertet, a teraszt és engem is. Mint annak idején a Megye dűlőben...

Várok.

Tudom, hogy ott van mögöttem, a házban, és mindjárt jön.

Ettől elmosolyodok. 

Örülök neki.

Szeretem.

Hozzám fog lépni, és tudom, hogy megsimogatja a vállam, aztán rajtam hagyja a kezét. Azt hiszem, nagyon szeretem a kezét érezni a vállamon.

Várom már nagyon, hogy ott legyen mellettem.

Várom, hogy ott legyek.

 

Kulcsszavak: clairvoyance