Idomár
Ma is voltam cirkuszban. :) Bevallom, nem tudom megszokni az állatos számokat. A kutyásak még hagyján, azok az állatok amúgy is szeretnek "szerepelni", semmi tőlük idegen dolgot nem követelnek meg tőlük, meg aztán háziállatok, velünk élnek régóta, minden emberi dologhoz szokva vannak.
De ez a nagymacskás dolog egyszerűen kiborít. Bejött a színpadra 2 fekete párduc meg két "rendes", meg 4 hatalmas tigris. Impozáns látvány volt, semmi kétség. Volt köztünk egy háló. :) (Azon "röhögtem" magamban, hogy ez a kis hálócska aztán marha sokat érne, ha valamelyik tigrisnek épp tombolni támadna kedve, nyilván menne utána a többi is, diszkréten vérben fürödhetnénk az emberi alkatrészek között.)
A tigrisek morogtak, időnként egymáshoz kaptak, de azért persze megtettek mindent, amit elvártak tőlük. Sokat amúgy nem vártak el, kb. macskásan kellett működniük. De valahogy nem volt jó érzésem. A párducokkal már nehezebb kunsztok lettek bemutatva, tk. ők is a természetes mozgásukat hozták, mert másznak ők fára is, igaz, azt a fát nem húzzák fel a kupolába :), de milyen dolog az, hogy bejön a nőci úgy, hogy egy vadállat farkát fogja, mintha valami házicicus lenne? Feszengtem az egésztől, mert annyira nem természetes. Hogy a néni pózol a vadállatokkal, hátat fordít nekik, jutalmazza őket, bottal utasítgat.
Nem értem, hogy miért vannak még ilyen számok.
(A szám végén a konferanszié elmondta, hogy napi 62 kg húst esznek az állatok. Jó, OK. Miattam aztán nem kéne etetni őket, nyugodtan megszerezhetnék ezt a húst maguknak vhol a természetes élőhelyükön.)