Összes blogok

Ma is voltam cirkuszban. :) Bevallom, nem tudom megszokni az állatos számokat. A kutyásak még hagyján, azok az állatok amúgy is szeretnek "szerepelni", semmi tőlük idegen dolgot nem követelnek meg tőlük, meg aztán háziállatok, velünk élnek régóta, minden emberi dologhoz szokva vannak.

De ez a nagymacskás dolog egyszerűen kiborít. Bejött a színpadra 2 fekete párduc meg két "rendes", meg 4 hatalmas tigris. Impozáns látvány volt, semmi kétség. Volt köztünk egy háló. :) (Azon "röhögtem" magamban, hogy ez a kis hálócska aztán marha sokat érne, ha valamelyik tigrisnek épp tombolni támadna kedve, nyilván menne utána a többi is, diszkréten vérben fürödhetnénk az emberi alkatrészek között.)

A tigrisek morogtak, időnként egymáshoz kaptak, de azért persze megtettek mindent, amit elvártak tőlük. Sokat amúgy nem vártak el, kb. macskásan kellett működniük. De valahogy nem volt jó érzésem. A párducokkal már nehezebb kunsztok lettek bemutatva, tk. ők is a természetes mozgásukat hozták, mert másznak ők fára is, igaz, azt a fát nem húzzák fel a kupolába :), de milyen dolog az, hogy bejön a nőci úgy, hogy egy vadállat farkát fogja, mintha valami házicicus lenne? Feszengtem az egésztől, mert annyira nem természetes. Hogy a néni pózol a vadállatokkal, hátat fordít nekik, jutalmazza őket, bottal utasítgat. 

Nem értem, hogy miért vannak még ilyen számok.

(A szám végén a konferanszié elmondta, hogy napi 62 kg húst esznek az állatok. Jó, OK. Miattam aztán nem kéne etetni őket, nyugodtan megszerezhetnék ezt a húst maguknak vhol a természetes élőhelyükön.) 

Cirkuszban voltunk ma. Kapott a lányom tiszteletjegyeket és elvittem a kölköket, meg a barátnőm kislányát. Nem volt hozzá túl nagy kedvem, alapvetően sosem szerettem a cirkuszt, nem igazán voltam oda azért a zenéért, az állatos számok kimondottan taszítanak, a zsonglőrök untatnak, a bűvészeket nem csípem, a bohócok meg... :) Szóval az ideális cirkuszlátogató vagyok. :)) Csak a Cirque de Soleil-t szerettem mindig is, lenyűgözött a képi világa, az attrakciók, a körítés, minden, hogy jó a zene és összeszedett az egész. Egy komplett történet, van eleje, vége, dráma van benne és líraiság.

Ám. Ma egy olyan produkciót láttunk, de olyat, hogy sutba dobtam összes hülye előítéletemet. Azt azért már kezdem kapisgálni, hogy amit a gyerekem csinál az meglehetős komplex dolog, mert a tánctól kezdve az akrobatikán át, a zsonglőrködésen keresztül a zenéig mindent tanulnak. Gondolhattam volna, hogy ez a cirkusz már nem az a cirkusz... Az elején egy nagyszabású nyitókép volt, csupa most a Barossba járó artistapalántával, elképesztő dolgokat csináltak. És aztán sorra jöttek a számok, a konferanszié mondta, hogy ez itt, ott dolgozik külföldön, ezt, azt a versenyt nyerte meg, most tért haza épp a C. Soleil-ből, stb. Mind fiatalok dolgoztak a porondon és csak ámultan figyeltem, hogy hogy képesek ennyire uralni a testüket! Három olyan pár volt, akik olyasmit csináltak, mint a mindenki által ismert Rippel fivérek, egyszerűen lenyűgözőek voltak; a trapézon 4 kislány dolgozott egymás mellett (nem az a hagyományos lengőtrapéz volt, amit ismerek, hanem egy "hinta" volt felfüggesztve és 4 "állás" benne), aztán volt egy pár, aki egy szál kötélen mutatott olyanokat, hogy csak lestem, meg egy kislány, egy olyan földöntúli jelenség, nagyon vékonyka, nagyon áttetsző, légies gyönyörűség (ő jött épp a C. S.-ből) egy karikán lógva mutatott vmi elképesztő dolgokat. És a többiek is mind. Szórakoztató volt az egész, pergő és édesek, bájosak, lelkesek voltak az artisták és mindenki, a zenészektől elkezdve a jegyszedő nénikig bezárólag. És én is az lettem és komolyan mondom, hogy ott zokogtam, hogy a kölköm ilyesmire lesz majd valaha képes. Én nemigen szeretem a sportot nézni. Nagyon ritkán veszem rá magam, talán csak az olimpiák idején, akkor sem mindent figyelek. Ezt az egészet nem lehetne sportnak nevezni a szó hagyományos értelmében, de amit ezek a gyerekek csináltak, az óriási sportteljesítmény. És ráadásul összetett, szórakoztató és csöppet sem látszik benne az az iszonyatos erőfeszítés és a hosszú évek munkája, amit belepakoltak. 

Szóval azt mondom én nektek, feleim: járjatok cirkuszba, mert cirkuszba járni gyönyörűség!

nem kenyerem a cirkuszbajárás, de ez meglehetősen látványos. nincsenek állatok, bűvészek, és a bohóckodás is csak minimális. van viszon élőzene (nem cirkuszi), meg vetítés, meg artisták és lufik.

Cirque de Soleil - Delirium
2007. október 30. és 31.
Papp László Budapest Sportaréna

(én tegnap láttam Stockholmban)