H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2015/10/23

Cipőtrendek 2015

Járok az utcán, és nézem a cipőket, mint mindig, és azon jár az agyam, hogy ha lenne még sarok, mennyire megírnám az aktuális cipőtrendekről a véleményem, mint régen is... Nem tudom, mi nálam ez a cipőfigyelő aberráció, de ha már van, és ha már sarok is van, gyorsan a véleményemet, amíg ide tud kerülni.


1. Nyári cipők
Immár három éve, hogy tartja magát makacsul a trend, a lapos sarkú női cipők és (főleg) a vékonypántos, lapos talpú női szandálok (és papucsok) trendje. Röviden: imádom. Korábban sokkal fontosabbnak tűnt a nők számára a magassarkú, most meg ha valaki magassarkúban van nyáron, akkor vagy üzleti tárgyalásra megy, vagy az ember arra gondol, ez a nő akar valamit. Mármint ha üzleti tárgyalásra megy, akkor is pont erről lehet szó. Máskülönben előtérbe került a kényelem (végre, régebben itthon ez eddig túlságosan háttérbe szorult), anélkül, hogy csúnyán nézne ki.

 

A sokat mutató, vékony pántos lábbelik közben megmutatják azt is, hogy mennyire csinos, vonzó tud lenni egy női lábfej külön megemelés nélkül is. Pedig néha átvillan az ember agyán: hű... Mekkora!, de ettől, talán meglepő módon, nem lesz az a láb kevésbé vonzó, sőt egy jól ápolt lábfej kifejezetten vonzó tud lenni, az is, az egész hatás pedig sokkal természetesebb az utcán és mindenhol, mint ha tűsarkúkkal mesterségesen hosszabbított lábú nők népesítenék be az utcát.


2. Őszi cipők
Két trend van, amit idén nézek, az egyik enyhén fakó arcú, főleg huszonéves, tüchtig nőkön jelenik meg, hegyes orrú, meglehetősen férfias fazonú bőr félcipők - furák kissé, de nem rosszak.
A másik sokkal erősebb trend, és sajnos nem tetszik. A slip-on cipőkről van szó. Biztos itt is a kényelem került előtérbe, ami teljesen rendben van, úgyhogy tessék csak hordani, de attól még... Hát ezek nem szépek. A fura inkább az, hogy ezeket a cipőket leginkább olyan nőkön látom, akik máskor magassarkúban virítanak, és már legalább öt különböző ilyen cipő tulajdonosánál láttam, hogy büszkén mutogatja más nőknek, akik vissza is dicsérik.


Hát nem tudom. Lehetnek ezek arany- vagy ezüstfényű, mű kígyóbőrmintás, csillogó vagy virágos cipők, mindegyik mégis nemcsak hogy előnytelenül néz ki a lábon, de csúnya is, amin a csillogó-villogó vagy különleges anyag annyit segít, mintha az otthoni mamuszra raknánk egy masnit, és abban mennénk az utcára. Bár az otthoni mamuszok között láttam már csinos példányokat.



Cipőszakértőnk bejegyzését olvashatták, köszönöm figyelmüket.

Kulcsszavak: cipő

2013/03/11

"Most már semmi sem fájhat..."

Cipő elment... 

Nyugodj békében!:(

 

Kulcsszavak: Cipő

2012/06/11

Heelyses rajztanfolyam....

Sziasztok ezen szép hétfői napon...:)

Nézzétek meg ezt a két fotót, az egyiken az új autóm van, amivel nem kell parkolódíjat fizetni, a másikon pedig a példaképem..:)))

görcipőTehát a benzin bazi drága, és orrba-szájba bűntetik az embert, a tömegközlekedés is drága, de büdös is, meg lassú is, vérforraló alakokkal teli, meg kigyullad és leszakad… gyalogolni ugyan szeretek, de ennyit?  És akkor jött az ötlet!!!

Mivel egy idősek otthonában és kórházban is ténykedek, ezért nagyon de nagyon benne van a kis agyamban, hogy az ember használja ki a lehetőségeit, amíg tudja, értékelje és hasznosítsa minden pillanatát, ami nem fáj... sajnálatos dolog látni, mikor valaki utólag jön rá, hogy mit mulasztott… nos, mondom magamnak, één ugyan nem hagyok maradékokat…

a minap felpróbáltam lányom görkoriját, (fel is rakta facéra hihi) és rákattantam valami gurulósra... elidőztem a rollernél is, de az nem jött be, végül rábukkantam a görcipőkre!!! :)

Na ez megtetszett, mert rögtön átláttam minden előnyét… a hátrányaival szombat óta ismerkedem… mondjuk én még állóhelyzetből is képes vagyok ilyesmire....:D

pl. hogy elképesztően nem hasonlít a hokikorihoz, amibe felnőttem, köze nincs a görkorihoz sem, mondjuk az csak háromszor volt életemben a lábamon, ja négyszer… az első az vagy 35 évvel ezelőtt volt, és addig a három percig tartott amíg befűztem, és röptömben elkaptam a szögesdrót tenyérrel…:) nehogy már elessek..:)))

Na jó, tehát megvan a szép szürke-piros-fekete csukám, hazajövök, felpróbálom, sodrom a polcokról a nippet (remélem ez valami porcelánkütyüt jelent), a macska megrendülten bámul, néha menekülésre fogja, de csak olyan ímmel-ámmal.. most már kicsit komolyabban veszi a dolgot, tanulékony állat…. rájöttem arra is, hogy van olyan izmom, ami nincs.. az amelyik keresztül megy elöl a sípcsonton… mert felfele kell feszíteni egyfolytában a lábfejet ám, ha leér bukta van… nézegettem klipeket, hogy mit tudnak a fiatalok, elkéééépesztő… uuu…. na és másnap a facén ezt a képet osztotta meg valaki…:D:D
mondom magamnak, hogy ááááleluja… nem vagyok egyedül.. ráadásul a csókával szemben még van 15-20 év fórom…. szóval most tanulgatok, és ha van köztetek heelyses írjon már pár sort… még sosem beszéltem ilyennel…:D ja, az üzletben az eladósrác azt mondta, hogy ő nagy gördeszkás meg görkoris, ezt egyszer felpróbálta és elég volt… nem hozta meg a kedvem, de el se vette igazán…lehet a lányom lesz olyan rendes, hogy megint felnyom egy videót, ahogy edzem a macskát, tehát titokban, egyedül gyúrom.. pl. ma azzal indultam el a kórházba, de mire odaértem romokba hevertem, vissza kellett fordulnom, mert bent tartottak volna..  most viszont itt van két másik videó.. ezeket én követtem el, az első reklámizés próbálkozásaim a tubénnyugodtan lehet zsűrizni, meg hogy melyik a jobb? egyáltalán lejön, hogy miről szól, meg ilyenek… aztán ha addig nem töröm ki a nyakam, akkor találkozunk a tanfolyamon… :) pááá….


2010/10/15

Szenvedély

Nemrég ment el az asztalos. Már másfél órája várakoztam a kanapén és olvasgattam a spanyol Vogue-ot. Azt is Madridban vettem legutóbb. Ahol ezt a csodálatos szekrényt láttam meg, amelynek mását most fejezte épp be az asztalos. Kicsit eltakarított maga után, de persze nem rendesen, nekem kell ezt is befejeznem, de nem bánom, csak már birtokba vehessem, az enyém legyen végre. Már alig vártam. Nem kevés pénzt adtam érte, azt hiszem Magyarországon több család meg tudna élni ennyiből hónapokig. Ilyenkor örülök, hogy nem kell elszámolnom senkinek a pénzzel. Senki nem mondja, hogy "miért dobtál ki ennyi pénzt egy ilyen szarra?" Jól járt a szaki, de én se jártam rosszul. Az eredeti, a spanyol árának töredékét fizettem csak ki itthon. Áldom az eszem, hogy utánajártam ennek a mesternek és a gyönyörű alapanyagnak. A net világában nincs lehetetlen. Számomra pedig végképp nincs, ha a kincseimről van szó. Mert nekik csináltattam az egészet. Hogy végre méltó helyük legyen. Már régesrég kinőtték a gardróbot, sokkal-sokkal több helyet foglaltak el, mint a ruháim. Igazándiból nincs is sok ruhám. Van néhány kosztümöm, kényelmes darabok, mind fekete, ahhoz bármit fel lehet venni, ha tárgyalni kell, csináltattam őket, rég nem kapok ruhát magamra készen. Utoljára tán kisiskolás koromban volt konfekcióméretem. Azóta sem. A blúzaimat is csináltatom, leginkább a sátras fazon a nyerő nálam. Pedig mindig is imádtam a divatot. Egész kicsi korom óta. Nem véletlen, hogy ezzel is foglalkozom. Textil-kereskedelem. Nagyban. Még az átkosban egy óriási kereskedő cégnek voltam főatyaistene, nő létemre, majd amikor jöttek az új szelek és nem kellett már segíteni a kubai és jemeni textilipart, no meg a magyar textilipar is kifingott eljöttem és azóta a saját cégemet csinálom. Nem panaszkodom, nem megy rosszul. A legutóbbi évek nem voltak kimagaslóak, válságban egyre kevesebbet költenek az emberek ruhára, de még most is van mit a tejbe aprítanom. Talán jó időben váltottam, egyre inkább a legfelsőbb réteg kifinomult ízlését szolgálom ki. Divattervezőknek, kis szériás kollekciókat gyártóknak hozok be textileket és lakástextillel is foglalkozom most már. Haladni kell a korral. Azt kell csinálni, amire igény van. Nagyon jól megtanultam ezt a leckét. A saját bőrömön. Alám sosem raktak semmit, mindenért én dolgoztam meg, egyedül. És igen. Arra költöm a pénzem, amire csak akarom. Szeretem ezt a szabadságot. 

És most végre méltó helyük lesz a kicsikéimnek! Milyen rég vártam erre a pillanatra! Ők az én szerelmeim. Titkos szenvedélyem. Nem tud róluk senki. Bárhová megyek a világban, csak ők járnak a fejemben. Az üzlet után. Utánuk koslatok, bárhová. Felkeresem a legeldugottabb utcákat is értük. Nincs túl magas ár. Legfeljebb csak ritkán. De még azért sosem hagytam ott egyiket sem, mert túl drága volt. Ha nem tudtam egyből megvenni, megvettem legközelebb. Muszáj a magaménak tudnom, ha egyszer megszeretem. Itt van például ez a kis Manolo Blahnik. 18 centis a sarka. Vörös, akár a szenvedély. Pillekönnyű. Ő az egyetlen darabom a mestertől, ő az a kategória, amelyért vissza kell mennem. Ez a cipő maga a megtestesült művészet. Sosem tudnék járni benne. Felpróbáltam a boltban, de szűk is rám, nem az én vaskos lábaimra tervezték. De itt van, nálam. Ő lesz a fő helyen. Remélem nem tesz kárt benne a fény. De miért tenne? Szépen meg van tervezve a világítás, kizárt, hogy baja essék. Remélem. Eddig dobozban tartottam.

Aztán itt van ez a csodálatos fekete, messziről virító vörös talpú Louboutin cipőm. Ennek csak 16 centis a sarka. Ő kerül majd Manolótól jobbra. Balra pedig Jimmy Choo lesz. Ő kék. Ékszer díszíti a bokánál és az elején is. Hátul cipzárral záródik. Ez sem volt még a lábamon. Nem is lesz soha. Nincs is kék ruhám. De járni se tudnék ebben sem.

Ők lesznek az én Szentháromságom. A többi már kevésbé értékes darab. Van még pár nagyon extrém Prada és egyéb más cipőm, a világ minden tájáról. Bécsben vettem legutóbb egyet. Az valami elképesztően vicces! United Nude a cég neve. Valami építész csinálja a cipőket. Imádom. Ezek nem olyan drágák, csak egy fél átlagos magyar fizetésbe kerülnek. Nem érdekel. Nem veszem el senkitől az árukat. Kire költsem? Adjam a koldusoknak? Minden fillérért megdolgozom. És ezek olyan szépek. Annyira csodálatosak. Hogy hány lehet belőlük? Nem is tudom... A Szentháromságon kívül talán ... 200? Mind magassarkú. Egyikben sem tudok járni. Úgy csináltattam a szekrényt, hogy akár ezer darab is elférjen benne. Nem pakoltam még ki mindet. Remélem is, hogy a mostani pakolásnál elém tárul pár rég elfeledett darab. 20 éve gyűjtöm őket. 20 keserves éve. Akarom mondani 20 boldogságos éve! Ők az én örömem. Életem értelmei.

Későre jár. Holnap 9-kor lesz az első tárgyalásom, aludnom is kéne. Kár, hogy rohadt éhes lettem ebben a rámolásban. Hagytam még abból a sütiből, amelyiket a szekrény elkészültének megünneplésére vettem. Csokis. Duplacsokis. Nagyon finom. Van egy jó kis cukrászda a Mammuttól nem messze. Ismerik?

 

Kulcsszavak: cipő történet

2010/06/17

Szandál és saru

Észre kell vennem, hogy minden évben rámszakad, hogy írjak valamit lábbeli-ügyben. Azt hiszem, (talán nem is annyira) lappangó láb- és cipőfetisizmusról lehet szó.

Idei témánk: a szandálok.


(Tovább...)
Kulcsszavak: cipő

2009/07/08

Újítás

Mostanában, ahogy pakolgattam, előkerült a régi balettcipőm, nyúzott és kopott volt. Imádtam és tetszett, ahogy nézegettem, úgy döntöttem, hogy veszek egy újat.

Sok cipőm van, és még több tánccipőm, de én ezeket használom, elég sokat, így hát megérdemlem:P

Szóval, amiket kinéztem:

Név: 1008 STANDARD CIPŐ

latin cipő:

feketében:

 

és a balettcipő:

 

http://www.taylor-kellek.hu/webdiszkont.html

 

Kulcsszavak: cipő tánc

2008/08/03

az a klasszikus fehér Puma...

18:18:22, rowan irta mindentvissza naplójába

Amit régebben dögivel lehetett kapni. Fehér, egyszerű, az a bokavédős style, ami a rockerek egyencipője volt, ó!

Akarom, hogy legyen megint!!!

:(

 

Kulcsszavak: cipő

2007/11/09

Megtaláltam, megszereztem, enyém.

Jó lenne, ha ezt másra (is) tudnám mondani, de jelen esetben A bokacsizmáról beszélek. Ami végre nem túl magas, nem túl alacsony, nem áll el (nagyon), nem unalmas, nem hupilila, hanem egyenesen maga a tökély.

És kedveseim, nem beszólni, hogy ez pontosan hányadik csizmám is?! Nem tudom. És nem is érdekel. Kellett. Kész.  

Kulcsszavak: cipő

2007/04/18

A csúnya nők hatalma

Rengeteg a szép nő az utcán, de ez a bejegyzés most nem róluk szól.

 

Péntek este. Kétfogú, hajléktalanforma, alkoholtól mókusarcú nő a metrómegállóban, éppen kioszt egy hozzá képest már-már emberien kinéző csupafarmerruhás fazont. „Tudod, kit érdekelsz te? Hát engem nem!”. A fickó egy kicsit megszeppenve áll előtte.

Szombat délután. Mintegy másfél mázsás, max. 160 centis nő száll fel a villamosra, magassarkú cipő, ötcentis rácsozatú fekete neccharisnya és miniszoknya. Levetődik egy székre, és folytatja a mobiltelefonálást. „Nem fogunk még egyszer találkozni, érted? Soha többé! Ne is keress! Hagyj békén, nem, nem találkozunk többet!” Jó, jó, ezt azért tíz percig húzza, de aztán végre lenyomja a piros gombot és a fejét ablaküvegnek döntve, csukott szemmel élvezi a koraesti napfényt.

Azt hiszem, minden nő levonhatja a tanulságokat ebből a két szép sztoriból. Attól félek, a férfiak is.

Kulcsszavak: cipő közlekedés

2007/04/13

Női divat

Szoktam figyelni a női divathullámokat (miért ne), és aztán jól véleményt alkotok magamban mindegyikről (azt hiszem, életem során a mélypontot a patacipők jelentették, bár volt még néhány eset, amikor rezgett a léc). Az utóbbi egy évben (ősztől tavaszig) három olyan jelenséget láttam, amely némiképp kitűnt számomra relatív szokatlanságával és gyakoriságával (mert az, ha üzletben látok mondjuk mocsok ronda lábbeliket, még nem jelent divatot, ha viszont utcán rendszeresen szembesétál velem, az már inkább).

Először is, van a miniszoknya, fekete harisnya, aranyszínű (vagy arany flitteres) balerinacipő kombó. Alapvetően kicsit röhejesen néz ki barokkos ízléstelensége, de az ezt fiatalos határozottsággal viselő, rendszerint nem is túl macás hatású lányok láttán meglágyul a szívem, és nem tudom annyira utálni, mint kéne.

Aztán ott van a csúcsrút, afféle galambosdorinás hatású vegyessaláta, amelynek alapvető része, hogy össze nem illő színekben pompázik a lábbeli, a miniszoknya, a harisnya és a harisnyára húzott, lentről térd alá/fölé, vagy fentről térd alá/fölé érő neccharisnya. A figyelmet biztosan felkelti, de ez még a jó nőket is elrandítja; remélem, hamar elfelejtik, fujj.

És még van a kedvencem, amely viszont tényleg elég csinos tud lenni. Áll egy nagyjából a térd középpontja fölött nyolc-tíz centivel véget érő szövetnadrágból és egy csizmából, amely a étrd középpontja alatt nyolc-tíz centivel ér véget. Lehet magassarkú, de lapos is. Az összhatás mindenképp igen kellemes: a hűvösebb őszi-tavaszi időszakban egy szép térd és környéke látványa valamit visszacsempész azokból a legendás időkből, amikor még a kivillanó bokák keltették fel a férfiak érdeklődését. Ráadásul, amint az a jó divatoknál szokás, először kifejezetten csak a szép lábakon és elegáns nőkön jelent meg ez a viselet; ilyenkor öröm volt még a tömegközlekedés is. Picit remélem is, hogy nem jut arra a szokványsorsra, amikor már mindenkinek megtetszik, hogy végül néhány nagyon ízléstelen mutációhoz vezessen. De mindegy is, heteken belül úgyis előkerülnek azok a nyári ruhák, amelyek már túl sokat mutatnak ahhoz, hogy izgalmasak lehessenek, és egy-egy embertársam láttán úgyis visszasírom majd a télikabátos időket.

 

Utólagos kiegészítés, 2007. 04. 18.

A fekete harisnya és aranyszínű balerinacipő kombót azóta kétszer is nem miniszoknyával, hanem rövid szárú kék farmerral láttam. További ízlésrombolás, de nem változott a véleményem. Aztán a jó idő közeledtével eltűnő fekete harisnya egészen elfogadhatóvá teszi az aranycipőket.

A tavasz érkeztével a fél neccharisnyák alól kikerült a másik harisnya, az ízléstelenségi fok azonban érdekes módon nem csökkent.

A rövid szövetnadrágok alól pedig eltűntek a csizmák, viszont láttam már helyette papuccsal. Egy kissé esetlen így.

Kulcsszavak: cipő