H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/10/07

A mai nap még csak most kezd véget érni. Sűrű volt! Egész nap munka,telefonok,kis rohangálás,de túléltem. Utánna egy kis lövöldözés az utolsó napsugarakban fürödve.

Aztán amikor már Nimrod ajazta íját az égen és készült kifeszíteni irány a próbaterem.Ma ráébredtem hogy egy korábbi dalszövegem túl őszintére sikerült mert szakadtak fel gyógyultnak vélt sebeim. Az nyugtatott hogy az új szám is ilyenre sikerült bár azt nem én írtam de a szerző saját bevallása szerint is túl mélyen szánt benne is legalább mint egy eke. Ezután egy kis levezető sörözés helyett ice tea-zás.Akkor bevillant egy kép és egy érzés és hál istennek volt is papír amire leróhattam. Asszem egy cigi ideje alatt készült el ösztönírással tehát nem lehet sokat várni tőle, de főként tőlem. Amikor kész lett el akartam tépni de ígéretet tettem hogy ide felteszem hogy meglegyen.Hát íme:

Révedező szemekben nyugszik a tűz,

Temetett emlékben alszik a szűz,

Kitörni nincs esély,a falak zárnak,

Vágyak csak mérgek az édes fullánknak.

 

Halgat az öntudat, néma az elméd,

Nem hatnak rád a magasztos eszmék,

Hagynád a testedet a lelked élhessen,

Ne gátolja semmi hogy szíved vétkezzen.

 

Refrén:

Ne zárj várba,nem vagyok a rabod,

Nem leszek a szolgád hiába akarod!

 

Aranyló zárkámon nincs egyetlen ajtó,

A szabadság is csak egy eltünő hajó,

Inkább menekülök és örökre elhagylak,

Találj más rabod magadnak!

 

Asszem így leírva számomra is kiderült hogy eléggé elborult. Mintha az örvény itt is összekavart volna dolgokat. Azt kell mondjam talán én sem értem............

Kulcsszavak: cetli Néhány