H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/09/22

Van kozottunk valaki, akinek a kozvetlen rokonsagaban van autista? (Vagy mittomen, a legjobb baratnojenek a rokonsagaban?) Kerdeznek nehanyat! Pliz zsirafozzon nekem az, aki teheti! :)

Termeszetesen nev nelkul menne minden. Koszonom

Kulcsszavak: cc

2008/12/16

Dialógus

Görög eredetű szó, mely a di (kettő) számnévből, és a logosz (beszélni) szóból tevődik össze, jelentése párbeszéd.
Kulcsszavak: cc

2008/12/12

Operation mouse

Mozi után 0:07kor, MOM park elött ücsörgünk. BoyC elment péknek, Jimmit meg leadtam a Villányi elején az egyik 900as menekülttáborba. Én gyalogosan indultam tovább a cél felé. Közben szembejött két lány, akik nem akartak kikerülni. Buszmegállót kerestek, de rossz embernél, mert nálam egy se volt, meg a környéket sem az éjszakából ismerem, igy csak mutogattam ismerős vonalak irányába, hogy az bizonyára az. Azt nem teljesen értettem, miért is keresték, hiszen ahonnan jöttek, ott pl 50 méteren belül volt egy. Biztos csak fel akartak szedni, node én jól nem hagytam ám magam. Mentem tovább, 1-1,5 óra sétálással otthon is voltam. 6 km a táv kb, úgyhogy még Kinizsi 100 is lehet ebből valamikor. Gyakoroltam picit a frissen gyárott pár üvegmatricával, csináltam egy smiley szerűt, de sajna a kontúr és a filler nem nagyon kötött egymáshoz, szerencsétlen figura arcát kitéptem a keretéből, egyszerűen bestiális volt amit műveltem, szégyeljemis magam. Eltettem magam végül aludni, hogy 4:30kor az akcióterv utolsó lépését is megtegyem.
Felkeltem, nekiálltam felszedni a matrickát, de az is szakadt össze vissza, hugom meg ilyenkor alszik még, tehát a tudortól sem tudok kérdezni, hogy most hidegvizes-melegvizes borogatással széttudom-e választani a Vörös-tengert, meg a genotermet az egeremtől, vagy itt már semmi ügyes praktika nincsen, előre kellett volna okosnak lenni, és kikenni a tepsit margarinnal, mostmár kilehet dobni kérem az egészet. No, azt azért talán mégsem, körbevágtam amit lehetett. Ekkor még volt egy kis bosszúság, merthát, őő, cellux hijján nem volt átlátszó ragasztóm. Kétkomponensű, na az volt, de amennyiben nem terveztem önnön magamat felragasztani a célbavett ablakfelületre, inkább jobbnak láttam a poszterragacsokat igénybe venni, mégha azok sápadtsárga szinűkkel nem is annyira mondhatóak átlátszónak, de legalább picit talán sajtra vajaznak...
Felszerelkeztem hát minden szükségessel: éjjellátó készülék, extra erős biztonsági és szalag, kés, papiregér, bőregér, matrickaegér, denegér és útrakerekedtem. A misszió sikeresen lezajlott, pontban ZULU 04:12 időpontban, a 47.48,19.08es szektorban elhelyeztem a csomagot, illetve a 2 jeladót. Ezután már civliben, beküldtem egy kis Pendulumot a hallójáratokba, bevásároltam a közeli bótban, vettem kenyeret tejjel, és a munkahelyre beérve elköltöttem jólmegérdemelt reggelimet.

 

Kulcsszavak: cc napló

2008/11/19

Wasabi után

Befaltunk rákot-halat-polipot, megettük a nyuszit is (nem volt finom), jól belaktunk, otthon a mérleg bezony 81-et mutatott a végén.. :( :P Aztán úgy f11 környékén talán, vagy hogyan is volt, kikértük a szlát, és nekiindultunk a világnak.

Elsőként az Instant nevű helyen jártunk. Úgy rémlett, nemrég cc azt emlitette, hogy mostanában azt próbálgatják, hát ahogy körbebandukoltunk néztem, hátha belebotlunk. Érdekes a hely. Egy komplett kétemeletes ház van átalakitva romkocsmává. A szobákban lehet üldögélni. Kiszuperált székek, kanapék mindenütt. Az ilyen romos belsőkről mindig a mátrix jut eszembe, ahogy Morpheus terpeszt a bőrfotelben a kapszuláival... :)
No, a hely tele volt, nem jártunk sikerrel, úgyhogy aztán nekilendültünk, és folytattuk az utat. Időközben mint egy elhagyott birkanyáj, úgy topogtunk egy darabig az út közepén, sorra jöttek az ötletek, merre meddig, hova kéne menni. Végül maradtunk az eredeti tervnél, és megcéloztuk a Szimplát. Múlt héten itt botlottam bele a jányba, de már majdnem éjfélre járt az idő, hát mondom, ilyenkor már úgyis otthon veti az ágyat, alvásra van a készülődés. Körbecaplattunk Nessie-vel, aztán mikor odaérünk az emeleten, ahol a haverokkal kb múltkor ücsörögtünk, hát a szomszéd asztalnál, ott üldögél a hattyúm, fiatal jóképű srác társaságában.
Régebben még, Gödörben volt egy ilyen, hogy láttam a lányt, ahogy nagyon küzdött érte egy srác, hogy csókolhassa. Fura volt, mert egyfelől volt bennem valami féltékenység, másfelől el tudtam fogadni a szitut. És ami a legfurább, azóta már poklot-mennyeket mindent átéltem, és ugyan ez az érzés jött elő. Egy darabig volt bennem valami pici, alig érezhető remegés, egy kicsit talán szótlanabb voltam, de percek alatt sikerült feloldani ezt magamban, és aztán belefolytam a társalgásba az asztalunknál.
Hazafele aztán vegyes érzésekkel mentem. Felszabadultan, megkönyebbülten, boldogság járta át a szivem. Örültem a reakciómnak, örültem annak amit átéltem, ahogy a helyzetet meg tudtam élni. Farkasszemet néztem magammal, és én kerekedtem felül... És az a vegyes érzés járt át, hogy most épp annyira lehetek őrült is, mint amennyire érzelmileg felnőtt a szituációhoz... Ki az a barom, akit örömmel tölt el az, hogy elvesziti a csajt, aki olyan fontos neki? (Mondjuk azon ami sosem volt a miénk, nincs nagyon mit elvesziteni.). De nem normális emberi reakció az ilyen, komolyan mondom. Ugyanakkor meg de, mégis, pont hogy igy kéne tudnia viselkedni egy érett léleknek. Nem dacosan, hisztisen, gyerekesen... Mindenkinek joga van a boldogsághoz, mindenki úgy dönt, ahogy a legjobb neki.

Kulcsszavak: cc napló

2008/11/06

SMS

Hajnaltájt állt össze a fejemben egy gondolat. Réges-rég még az idők hajnalán, fenenagy smsezgetésben jött egy üzenet, hogy "fenenagy őszinteség helyett nem árt néha egy kis kedvesség", vagy valami ilyesmi. Akkor azthittem, nekem szól, hogy legyek már kedvesebb, megjegyzem, ez sosem árt, nem rossz tanács. De tegnap este eszméltem rá, hogy ez nem nekem szólt, inkább volt valami vallomás féle... ;] uckve 3 hónap alatt meg is értettem ;]
Kulcsszavak: cc gondolat

2008/11/05

Szimpla őrület

Üldögélek a helyemen, 2-3 haverral, amikor hirtelen belémnyilal a felismerés, mikor meglátom, hogy mégiscsak eljött. Apró figura a korlát mellett, vékony hosszú nyaka jellegzetesen sállal átfonva. Aztán eltűnik. Egy ismerős, magashomlokú srác téved be utána nemsokkal a helyiségbe, a mellettünk lévő asztalhoz sétál, talán egy csikket, valami apróságot mintha kidobna a hamutálba, majd újra eltűnik a folyosón. Kisvártatva megjelenik az egész társaság. Noncsival összeakad a tekintetünk, konstatálja hogy itt vagyok. Közben már asztaltársaságom elhagyott, csak Tamás ücsörög még velem szemben, de igy pont fedezéket nyújtva a kishölgy tekintete elől. Robi velem szemben üldögél, csak észrevett, de a társaság továbbra is ignorál. Tamás közben magamra hagy, ott ücsörgök az ismerős sereg mellett, bambulok előre ki a fejemből, és Adams meg Pratchett sorai pörögnek a fejemben. Fura érzés, mikor az ember ott van valahol, de erről rajta kivül senki sem tud. Tudatosan, vagy tudat alatt kizárják a többiek a látóterükből, számukra akkor és ott nem létezik. Épp, hogy rátelepedett ez a nyomasztó érzés a lelkemre, mikor hirtelen harsány hangokat hallok: "Jééé te itt?!!;)" - hangzik a kérdés, és én röpülök vissza a valóságba, de nem sikerül valami túl jól, nagyon beleragadok az előző gyötrő gondolatba, vissza mosolygok, integetek, de még mindig nem hiszem el, hogy látnak.
Aztán jönnek a csajok (M&M ;), szalad tovább az élet, de én továbbra sem érzem az ütemét, olyan vagyok mint egy mammut, komótosan cammogok csak mellette. Jön az ötlet, hogy menjünk le bulizni, vagy efféle, bár utólag visszagondolva, ahogy lent nézegettem a tömeget, nem igazán volt ott táncoslábú, az emberek inkább csak ücsörögtek, iszogattak. Igy tettünk mi is, a sörről forraltborra váltottam, mivel Tomi kezébe tettem le a választás jogát (miután meghivott rá;P). Egyedül maradunk, és elővadászom a telefonomat. Habár nem éreztem, hogy értelmesen képes vagyok kommunikálni emberekkel, ezért végül a fenti társasághoz oda sem vonultam, most mégiscsak előkutatom a telefont, és körmölök a hattyúnyakúnak. Váltunk pár kört, abszurd, ahelyett, hogy egy bor mellett dumálnánk, helyette mindketten a mobilunkkal játszunk, kiszakadva közben a társaságainkból. Hát, ilyenek vagyunk...
Végül aztán csak lejön a leány, épp a lépcső aljánál ténfergek, igy szinte egymásbaszaladunk. Rövid társalgás, kurta mondatok, menés haza, nincs megállás, nincs maradás. Nincs mit tenni, nem kérlelgetem, menjen ha igy lett kimérve a ma este, kettőnk közül valaki legalább betudja tervezni a programját, nem úgy mint ahogy mostanában mindig úgy járok, h olvasgatás és rubikozás helyett valamerre csak elcsalnak sört vedelni a végén.
Valami véletlen folytán aztán, nem a földszinten megyek hátra, hanem felcaplatok a lépcsőn. Sok értelme nincsen, onnan már mindenki lejött akit ismertem, már rég nem ott üldögélünk. Az ajtó mögött kiszúrom, ahogy M hevesen beszélget a göndör fürtök tulajdonosával, átevickélek régi asztalunkhoz, közben konstatálom, hogy már ez itt rossz hely, úgyhogy aztán hátul leszaladok a lépcsőn, és landolok a haveroknál végre.
Csak üldögélek, és furcsa kettősség száll meg. Jó lett volna azzal a hattyúnyakúval kicsikét dumálni, ezen marcangolom magam, közben pedig M jár a fejemben, hogy már milyen régen elkolbászolt, hogy ott van egy sráccal, és h én most milyen irgalmatlanul féltékeny vagyok, vagy mi. Két lány, két külön világ, nem is tudom, nem is értem, nem tudom akarom-e érteni, ahogy bennem mégis egymás mellé keveredtek, s örlődöm egyszerre kettő miatt...
Kulcsszavak: cc mm napló

2008/10/27

Vers mindenkinek

Teával merengő

 

Gyertyafény pislákol
A fülledt félhomályban
Lágy harmóniák nyomában,
Forróvizben mártózunk,
Nyelvünk, görcsösen az izekre tapad,
Szineket, illatot, zamatot hajszol,
jóleső nyugalmat majszol.
Boldogság karjai fonnak át gyöngén,
Ahogy csendesen örvendezünk,
Babzsák foteljeinkben
Gyönyörrel ölelkezünk.

Kulcsszavak: cc vers

2008/10/06

Vers mindenkinek

Kikelet

Napsugár táncol a hasadon,
Mosolyod gyógyitó hatalom.
Napsugár táncol, harsányan felnevet,
Kiálltom vele én is a nevedet!

Kulcsszavak: cc vers

Vers mindenkinek

Szomjúság

Igéző szempár, kutatva rám lel.
Meleg tekintet, gyümölcsöt érlel.
Eper, citrom, mangó, mogyorófa bokor
Ezer, finom, apró, csókodra szomjazom.
Keserű hiány, savanyú humor, édes nevetés
Megannyi szin, megannyi érzés, lüktetés
Igy tombol bennem, mind husomba zárva
Rabságban sinylődve, szabadságra várva.
S a szerelmi prés alatt kifakad vérem,
Idd kedves olvasó, csak kárba ne vésszen.
Kulcsszavak: cc vers

2008/09/22

Privát kis világ

Tegnap sikerült a világ barmának lenni, és igy ma megszületett a következő kis privát bejegyzésem, amit majd talán pár hónap múlva egyszer átrakok publikusba. Méghogy más a nyuszi aki félénk, a csiga aki visszahúzódik, a kagyló aki kincset rejt és összezáródik, a süni aki összegömbölyödik. Hát, én legalább annyira... :| Nem, jobban. Sokkaljobban. Tüskéshátú, csápokon lógó szemű, nyusziszerű teremtmény vagyok, aki a sügérfélék közeli rokona, de kagylónak képzeli magát... Az vagyok én.. :)
Kulcsszavak: cc gondolat