H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/04/06

Tegnap voltam capoeirán. Kb úgy tudok járni most, mint a baleset után. Lassan, totyogva, támaszkodva. 

 

Tévedések elkerülése végett közölném, hogy izomlázam van. Cigánykereket utoljára például szerintem 11 éves koromban csináltam, akkor is kettes lett. Viszont a cigánykerekemről simán el lehet hinni, hogy cigánykerék. Nek indul, és a lábam se éri a földet.

 

Egyelőre nehéz magamról elhinni, hogy fogok valaha így mozogni, de tegnap belém próbálták tölteni tölcsérrel az összes alaplépést, mert az egri capoeirások mind sok éve űzik, 4 éve vannak együtt. Nagyon kedves volt az edzőfiú barátnője is, nagyon összetartó a csapat, és azon se lepődtem meg nagyon, hogy miután kimentem a buszmegállóba, a zene ritmusát tapsolták, mert megláttak, és rögtön oda is néztem, jé. Ott vannak. A társaság nagyon vegyes, van két hatodikus kisfiú is, van egy középiskolás, aki a bme-re készül, és van egy elsős bme-s is, mert miért ne üldözne engem a bme.

 

Aztán a bme-s fiúról az derült ki, hogy falumbeli, csak kint laknak az erdőben, és földszomszédaink. Anno tesóm nekik engedett át egy szeletet. Hogy mik vannak!

Kulcsszavak: capoeira