H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/02/16

Idézetek

"Mit ér 1000 szó, mely nem Tőled hallható?

 Mit ér a sok csillag, ha nem Veled látható?

Mit érnek az órák, mit érnek a percek,

ha mindezek nélküled telnek?"

 

"Kell a föld, hogy legyen élet,

Kell a nap, hogy legyenek fények,

Kell a határ, hogy ne legyen végtelen,

Kellesz Te, hogy boldog legyen életem!"

 

"Aki kell, az kell,

nem azért: amilyen, hanem

annak ellenére, hogy bármilyen"

 

"És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni."

2010/02/08

x

Úgy érzem kezdek megnyugodni. Nem tudom az okát, hogy miért, de kezdek. A fájdalom viszont marad, csak egy kicsit tompult.

Ma igazából lényegi tevékenységet nem végeztem, nincs hozzá sem kedvem, sem erőm. Az tartja bennem a lelket, hogy ennek a napnak is vége van két óra múlva és sikerült elkerülnöm többnyire a nyilvános mutatkozást.

Megadtam ennek az oldalnak az elérhetőségét. Bízom benne, hogy a reggeli bejegyzésemmel nem bántalak meg és megérted amit hirtelen felindulásból leírtam. Nem aludtam túl sokat és a bejegyzés ezred annyit nem tartalmaz, mint az éjszaka és az úton támadó gondolataim, de a lényeg benne van.

Kulcsszavak: ajándék címeresmarha

FÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ

Kismillió és egy gondolat kavarog bennem, ezért valószínűleg kusza lesz ez a bejegyzésem. Tegnap szerettem volna megírni, de gondoltam mára majdcsak lehiggadok és tisztább fejjel fogom tudni megírni a véleményem. Hát azt kell, hogy mondjam nem így lett.Úgy érzem magam, mint egy utolsó senki, akit vadidegenek elkapnak az utcán és addig rúgják, míg mozog. Csak annyi a különbség, hogy én tudom ki rugdos, de ugyanúgy nem értem, mint az az utolsó senki, hogy miért pont engem a sok választási lehetőség közül, miért nem az előttem álló kettőből valakit?!Folyton azt kapom, hogy lehetnék magabiztosabb. Kérdezem én, hogyan? Van egy borsószem nagyságú önérzetem, amit a tegnapi nappal sikerült egy újszülött bolha méretére összerugdosni. Akkor amikor azt hittem már nem lehet nagyobbat rúgni belém, amikor azt gondoltam, hogy az első rúgásból még talpra tudok állni, kaptam egy újabbat. Már meg sem tudom állapítani, hogy az első vagy a második rúgás volt-e a nagyobb. Mindössze annyit tudok, hogy nem érdemeltem meg.Folyton én próbálok és vagyok a megértő. Kérem ajándék kisujját, hogy ne terheljem, pedig kérhetném a karját is, de félek, hogy nem bírja. És akkor amikor más a karja helyett kiszakítja a fél embert, még akkor is én vagyok a földön, én aki csak a kisujjat kértem.Átzokogtam a fél vasárnapot, aztán a fél éjszakát. Lassan intravénásan kell sóoldatot kérnem, hogy tudjak még sírni. Egy-egy könnycsepp jön, de ennyi.Mérhetetlen fájdalmat érzek belül. Egy céltábla lettem, akit először szíven, majd önérzeten lőttek. Nem akar bántani, akkor miért bánt? Miért nem veszi észre, hogy lassan nem tud nagyobbat rúgni belém, hogy lassan a tűrőképességem határára érek?!A szavaival azt mondja és írja, hogy szeret, fantasztikus a velem töltött idő, kedves vagyok, odaadó és megértő és nem rontottam el semmit, csak a javát akartam. A tetteiben pedig megöli az összes itt felsorolt állítását. Már egy hete számoltam a napokat, hogy újra láthassam. Kerestem az illatát a szekrényben lévő dolgokon, zokogva öleltem át éjszakánként a tőle kapott mackót, Rezsőt. Együtt Poiroztam Rezsővel, a boldog percek felidézéséből étem.Jelenleg azonban olyan szinten dagadtak a szemeim, kiszáradt és fáj a bőröm, hogy nincs az az ember aki észre ne venné rajtam, hogy kegyetlenül rosszul érzem magam!!! Naplót kezdtem írni, hogy egy kicsit kiélhessem magam, hogy valahol kiadjam magamból ami örömet okoz vagy ami fáj. De nem gondoltam, hogy azt fogom kiírni, ami összetör és veszettül fáj.Nincsenek barátaim. Két ember volt, akit barátként közelebb engedtem magamhoz, mindkétszer megégettem magam. Azóta nem bízom az emberekben. Mindenkivel megtalálom az összhangot, be is léphet egy ideig a privát szférámba, de nem tudhat meg rólam mindent.Ajándék volt az első, aki olyan dolgokat tudhatott meg rólam, amiket másnak nem mondtam el, olyan dolgokat hozott ki belőlem, amiről magam sem tudtam, hogy képes vagyok megtenni. És tessék, most megint itt ülök, és a három fájdalomból ez fáj a leginkább. Az első rúgásnál még azt éreztem, hogy felállok, hogy megyek tovább és csak rossz napja van, rosszul érzi magát, az elmondottak ellenére mégis én vagyok a rossz, én rontottam el valamit. A második rúgás óta azt érzem, hogy nem tudok felállni, valakinek nyújtania kell a kezét ahhoz, hogy felálljak. És ha ez a valaki nem ő lesz, ha nem próbálja meg helyrehozni az ellenem elkövetett sérelmet, akkor elém többet ember fia ne kerüljön!!!Apukám volt az első aki jött és mellettem állt, vígasztalt. Mint afféle lányos apa azzal nyugtatott, hogy minden fájdalmat túl lehet élni, mindenből van kiút és mindig jön egy jobb. Pedig egy szóval nem mondtam, hogy kidobtak. Csak azt tudja, hogy a viszont nem látás fáj.Az exemből kiindulva még igaza is lenne. De ajándékban meg van minden, amire vágytam, minden amit szeretek, amire felnézek, ami erőt ad, ami eddig megvédett. És ha ő most úgy gondolja, hogy neki könnyebb ha én megyek, mert ő „nem való” az én családom környezetébe, akkor nagyot téved. Nem teszem meg neki ezt a szívességet, hogy megint én sérüljek. Már így is én vagyok a világ legnagyobb címeres marhája! Feldolgozhatatlanul szenvedek és még mindig őt védem. Gondolatban még mindig magam hibáztatom, még mindig magamban keresem a hibát, hogy mit és hol rontottam el. Ideje lenne végre felébredni, megrázni magam és visszarúgni!!!De ahogy ismerem magam, úgyis csak meghunyászkodom és fejet hajtok a döntés előtt. Ahelyett, hogy kiélném a nekem okozott szenvedést, és akkora pofont adnék, amekkorát csak elbír a kezem. Még életemben nem voltam ki ennyire idegileg. Csatlakoznom kéne egy lelki segély klubhoz. Az éjszaka felszökött a pulzusszámom, hányingerem volt, olyan, mint mikor nagyon rosszul van az ember és elájulni készül. Remegett a szám széle, rángott az orrom, a lábamnak 10 centis kilengései voltak és nem tudtam leszorítani. A sírás meg szokott nyugtatni, most viszont egy hatalmasat tudtam volna fájdalmamban üvölteni és tegnap óta földhöz akarok vágni valamit. Van valaki, aki önként vállalja a boxzsákom szerepét?
Kulcsszavak: ajándék címeresmarha