H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/04/20

el is felejtettem mesélni a kedves buszsofőrről... talán majd egyszer
Kulcsszavak: buszos_kalandok

2009/01/12

Lerobbant a buszom.
Kulcsszavak: buszos_kalandok

2009/01/06


Szeretek Counting Crows-t hallgatni a buszon, ettől a daltól meg végképp szerelmes leszek a zenébe(jükbe). 
Egész héten vizsgázok, bár az megnyugtató, hogy a többiek meg folyamatosan témazárókat írnak. Mucus ma meg közölte, hogy most, ahogy így belegondolt, hogy otthon egyedül tanultam a kémiát, egész jó volt a vizsgám. Köszönöm Tanárnő, nem hiába ültem végig a szabsávot. Ami egyébként tök jó lenne, ha tudnék is valamit. Nem jó Évike mellet ülni. Vigasztal a gondolat, hogy nem kémiából fogok érettségizni (már ha fogok). De amúgy tényleg szeretem. Izgalmas.
Buszos élményeimet tovább bővítettem a mai nappal. Először is újfajta bérletet árulnak, szép sárga, és rá van írva, hogy hol szálok föl, meg le. Aztán mikor suli után mentem volna haza, a 15:20-as busszal utaztam volna, ha a volna ott nem lett volna. 15:17-kor, mikor odaértem az állomásra, a szemem előtt ment el a buszom. Jó, nyugalmasan vártam a 40-esre, majd azzal sikerült Battára keverednem, de a buszsofőr kipaterolta az utasokat Füreden, hogy neki valami dolga van. Átszáltam az utána jövőre, de az nem arra ment, ahova kellett volna, így másik megállótól voltam kénytelen  hazagyalogolni. Szép. Már csak a matematika házimat kéne megoldanom, de nem nagyon megy, eddig két feladattal végeztem az ötből, de hozzá kell tennem, hogy azokat minden akadály, és buktató nélkül megoldottam.
Ó, ti másodfokúra visszavezethető magasabb fokszámú egyenletek!
Ódát is írnék hozzátok, ha arcul nem csapnátok...

2008/09/22

Szeptember 22.

Ma egész jó napom volt, sőt kifejezetten jól éreztem (érzem) magam még egy ilyen szürke hétköznapon is (ma is esett), és ez azt jelenti, hogy kezdem hozni a formámat, csak nincs kit motiválnom magamon kívül, de azt hiszem, ez nem lehet probléma. Zuzut meg majd megpróbálom képernyőn keresztűül jobb kedvre deríteni, hát ha sikerül a lehetetlen.

Jó napom volt, mert természeti szépségekben volt részem. Figyelem, unalmas tájleírás következik (Jókai nyomába azért nem érek)! Először is reggel Svolvaerbe menet (nem nagyon tudom leírni, hogy tulajdonképpen milyen is volt) már messziről láttam Kjelbargtindot, és a hegy teteje teljesen felhőbe burkolódzott, közben a síkban vele jobbra (a tenger felől) hét ágra sütött a nap, és nagyon szépen megvilágította a felhőt, néhol pedig áttört rajta. Majd mikor hazafelé buszoztam észrevettem, hogy lassan már minden sárga. A domboldal mögül sütött a nap, a másik oldalt pedig teljesen be volt borulva, a domb cserjéi pedig narancsban, sárgában és vörösben játszottak, gyönyörű volt ez a színkavalkád. Nem természeti csoda (mondjuk minden élőlény az), de birkákkal is találkoztam, és úgy sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem, mert volt köztük egy fekete, és pont középen legelészett, ráadásul a megvilágítás is tökéletes volt. Remélem lesz legközelebb még a tél előtt.

Olyan fura, hogy a norvégok észre sem veszik, milyen csodálatos helyen élnek, természetesnek tartják. És nekik az is, nem gyárkémény mellett nőttek fel (persze annak is megvannak a szépségei, de nem feltétlen az erőmű).

Sikerélményben is részem volt! Anya kolléganőjével "beszélgettem". Az idézőjel fontos, mert valójában és csak "Ja"-kat  vagy "Nei"-okat mondtam, de annyira örültem, hogy megértem mit kérdezget.

2008/09/11

Szeptember 11.

Orsi várja a mai termést, szóval írni kéne valamit, de hát nincs nagy kedvem hozzá, mert nincs miről írnom, de ha már nekikezdtem, mesélek valamiről. Akit nem érdekel most hagyja abba az olvasást, mert úgyse lesz értelme annak, amit írok.
Szeptember 11. Mindenkinek ismerős dátum. Erről akkor nem is írok, felesleges.
Anyát reggel egyetlen kérdéssel sokkolni tudtam. Tapsot az ifjú hölgynek! Megkérdeztem, hogy kimosta-e a nadrágomat, mert lehet, hogy benne maradt az mp3-lejátszóm... Pislogni sem volt időm, és anya már a mosókonyhában landolt, mivel pár perce rakott fel egy adagot mosni. Aztán közöltem vele, hogy bocs, de megtaláltam a táskámban az említett műszaki kütyüt. 
Aztán voltam suliban is. Majd hazajöttem, és legnagyobb boldogságomra megjöttek a tankönyveim... Kezdhetek újra tanulni. Nem akarok magántanuló lenni! De rulli, rulli, minden rendben, még nem kattantam be. Egyelőre.
De örömhír! Emőnek macskái vannak, Orsi meg küldött képeket magáról és Zuzuról. És gratuláció újfent Orsinak a zeneiskoláért.
Kedvenc "csajaim" köpenyben feszítenek. (A kis bioszosok :)) Évike a bal szélen!
 
Orsi, meg Asma (alias Zuzu :))
Azt hiszem ennyi. Több nem történt velem a mai nap folyamán. Bár, ha este beszökik valami Szőke Herceg, nem lennék csalódott.
Apropó szőke. Újabb buszos élmény. Megfigyelés. Rajtam kívül mindenki szőke a buszon. Hmm, akkor hamar találok szőke herceget, nem? És még Asmának is jut, neki még a sajátomat is átengedem. Tulajdonképpen nem is nagyon jönnek be a szőkék. Jó, akkor marad Évikének is. Ez jó kör volt. Orsi, te kérsz? Megoldom. Még valaki? Nyugodtan jelentkezz!

2008/09/09

Szeptember 9.

Ma kifejezetten napom volt. Először is csak kilencre mentem suliba, anya tegnap megkérte Martint, mert neki csak negyed tízre kellet mennie, és mivel ő visz suliba, ez neki egy kis könnyebbség volt. 
Aztán délben mötte volt, ami azt jelenti, hogy az egész suli egybegyűlt és az igazgató elmondta az éves tervet. Egész jó közösségi programok lesznek majd.
A nap fénypontja pedig (dobpergés): busszal mentem haza! És jó helyen tett le! És még arra is rájöttem, hogy a múltkor mit magyarázott a sofőr. Az egész a menetrenddel kezdődött, mivel arra magyar aggyal ellentétesen vannak kiírva az időpontok: nem azt írja, hogy mikor indul, hanem, hogy mikor van ott a busz! Szóval nem Hopent kell nézni, hanem Svolvaert, de még így sem teljesen van rendben, mert azzal is tisztában kell lenni, hogy a busz megáll-e Hopenen. Szóval a baj az előző busszal az volt, hogy nem arra szálltam fel, amelyikre kellet volna, és még így is rendes volt a sofőr, mivel megállt. Ezúton is köszönöm. :)
Ami még ígéretesnek tűnik, az az, hogy anya díjazta az ötletemet, miszerint költözzünk Svolvaerbe. Azt mondta, ő is gondolkodott már ezen, és beszél a nevelőapámmal. Úgy legyen! (Csak a tapétát ne kellet volna felrakni...)
És ami tetőzi jókedvemet, az a gyönyörű idő!

2008/09/04

Szeptember 4.

Arcpír. Mitől van? Meleg, hideg, idegesség, öröm, zavar. Mennyivel jobb egy néger (bocsánat, afroamerikai, vagy afrikai, vagy valami hasonló) embernek. Ő nem színeződik el. Én nagyon. Ma egész nap piros voltam. Szó szerint, mint a paprika. Éspedig a meleg miatt. Nem vettem észre, legalábbis addig nem, amíg meg nem látogattam a mosdót. Aztán után még jobban vörös lettem zavaromban, hogy piros az arcom. Ördögi kör...
Aztán elmentünk a könyvtárba. Hála az égnek, egy kis séta, elmúlik a pirosság. De nem, a könyvtárban nagyon meleg volt...
A buszokkal kapcsolatban mindenkinek vannak rossz emlékei, legalábbis annak, aki már utazott buszon. Nos, nekem volt szerencsém már párszor. És itt, Norvégiában is megjártam, pedig azt hinné az ember, hogy csak Magyarországon olyan a tömegközlekedés, amilyen. A történetem röviden annyi, először is fél órát késett a busz. Nem is késett, egyszerűen nem jött. Remek, fagyoskodás a buszmegállóban. Aztán jött az iskolabusz. Felszálltam, szépen megkérdeztem angolul, hogy megy-e Hopenre. Erre a drága buszsofőr válaszolt nekem norvégul, amiből csak annyit értettem, hogy Hopen. Aztán mondtam neki, hogy "Ja!", majd odaadtam a bérletem, amit megnézet (már itt megjegyezném, hogy a bérleten rajta van a címem). Tehát felszálltam a buszra. Mentünk, mentünk, Orsnes, Kabelvag... és jött Hopen. De nem ment be, lerakott a főút és a Hopenre kanyarodó út találkozásánál. Másfél kilométert kutyagoltam... Legalább volt áfonya az út mentén. Öröm az ürömben.
Arra gondoltam, hogy csak nem értettem, mit magyaráz, de megnéztem a többi buszt, és azok mind bejöttek Hopenre (azóta nem buszoztam, de a házunk előtt van a "buszmegálló"), szóval nem tudom, hogy csak én szívtam-e egy nagyot, vagy be kellet volna-e jönnie Hopenre.
Amúgy itt az egész busz kérdés elég fura és idegtépő. Egyrészt nincs rendesen kiírva a menetrend (és nem csak olvasni nem tudok), másrészt a buszok úgy és akkor mennek, amikor akarnak, harmadrészt pedig nincs rendes buszmegálló. 
Buszsofőrrel kapcsolatban eddig csak egyszer volt pozitív "kapcsolatom". Vagyis nem nekem, hanem Katicának. Szegény rossz helyen szállt le (mondtam neki, hogy kérdezze meg, hol kell), és a sofőr visszavitte majdnem oda, ahova mennie kellet volna.
Megjegyzés: Neked sohasincs szerncséd!