“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a
kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult
az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné –
tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem
akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy
közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is
ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a
kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt
össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor
mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső
kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami
ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd.
Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma
megtörik.”
(Müller Péter: Boldogság)
(Müller Péter: Boldogság)
0 hozzaszolas