Az utolsó tanú
Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/06/17/az_utolso_tanu_1
- Nem baj! Nem baj. Visszasírnak még maguk engem!
- Hát erre azért nem mernék megesküdni.
A Mandiner Biszku Béla filmje jó nagy port kavart. Leforgatták, letiltották, bemutatják. Pont mint régen. Ezzel párhuzamosan újra napirendre került, hogy mit is csináljunk a kommunista (szocialista) rendszer kiszolgálóival, haszonélvezőivel. Mi legyen azokkal az emberekkel, akiknek vér tapad a kezükhöz?
Vannak, akik lámpavason lógva szeretnék látni ezeket az
embereket, mások megelégednének annyival is, hogy csak bevallják
bűneiket, hamut szórnak a fejükre, majd miután bocsánatot nyertek,
hazamennek, és várják a kiemelt nyugdíjukat házuk hűs kertjében,
ahol röhögnek egy kicsit, majd előveszik Hollós
Ervin és felesége, Lajtai Vera örökbecsű munkáit, hogy
valamivel elüssék az időt. Azért hozzáteszem, hogy a hithű ember
onnan ismerszik meg (legyen az kommunista, fasiszta, náci, vallásos
vagy fradista), hogy semmilyen eszközzel nem lehet rákényszeríteni
arra, hogy elárulja a hitet. Belőlük lesznek a mártírok vagy a
mindenki által gyűlölt közellenségek. Felfogás kérdése.
0 hozzaszolas