- Nem baj! Nem baj. Visszasírnak még maguk engem!
- Hát erre azért nem mernék megesküdni.
A Mandiner
Biszku Béla filmje jó nagy port kavart. Leforgatták, letiltották,
bemutatják. Pont mint régen. Ezzel párhuzamosan újra napirendre
került, hogy mit is csináljunk a kommunista (szocialista) rendszer
kiszolgálóival, haszonélvezőivel. Mi legyen azokkal az emberekkel,
akiknek vér tapad a kezükhöz?
Vannak, akik lámpavason lógva szeretnék látni ezeket az
embereket, mások megelégednének annyival is, hogy csak bevallják
bűneiket, hamut szórnak a fejükre, majd miután bocsánatot nyertek,
hazamennek, és várják a kiemelt nyugdíjukat házuk hűs kertjében,
ahol röhögnek egy kicsit, majd előveszik
Hollós
Ervin és felesége, Lajtai Vera örökbecsű munkáit, hogy
valamivel elüssék az időt. Azért hozzáteszem, hogy a hithű ember
onnan ismerszik meg (legyen az kommunista, fasiszta, náci, vallásos
vagy fradista), hogy semmilyen eszközzel nem lehet rákényszeríteni
arra, hogy elárulja a hitet. Belőlük lesznek a mártírok vagy a
mindenki által gyűlölt közellenségek. Felfogás kérdése.
[...]
Bővebben!
