"Hova mentek biciklivel? Brightonba?? De hát az nagyon messze
van!" (Magyar kávézós lány a wimbledoni állomáson.)
Ekkor még csak mosolyogtunk, mert nem tudtuk, mi vár ránk.
Londonból letekerni a tengerhez, Brightonba, "klasszikus"
bicikliútvonal — valószínűleg a legtöbb itteni bringás fejében
megvan, hogy egyszer meg kéne csinálni. Angol vidék kis kanyargó
utakkal, földekkel és erdőkkel, kis falvak, többszázéves pubok, a
végén pedig az egyik legszebb tengerparti város. Még a British
Heart Foundation is szervez évente ilyen jótékonysági biciklitúrát
(Angliában gyakori, hogy valaki úgy gyűjt jótékonyságra pénzt, hogy
"cserébe" megcsinál valami nehéz túrát, pl. lefut egy maratont, és
ezzel a tettel hirdeti a jótékonysági akciót). Bár nem egy
kifejezetten kis táv, találtam egy
túraleírást a neten, ami azt állítja magáról, hogy
majdnem teljesen lapos, és nagyjából 60km Dél-Londonból indulva.
Nos, ez egyáltalán nem tűnt vészesnek, úgyhogy vasárnap délelőtt
belevágtunk.
Az útvonal Suttonből indul, ami bár London legszéle, még nagyon
rossz a tehén/betonház aránya. Egy kis dél-londoni szuburbia a
vonatról:
Indulás után az első, ami feltűnt, hogy a leírással ellentétben
egyáltalán nem lapos. Sőt, kevés kivétellel nincs benne vízszintes
szakasz (persze Angliában ez nem meglepő, de azért mégis). A Google
Maps-alapú
Elevation Profiler ezt állítja róla így
utólag:
A másik, hogy nem 60, hanem inkább nettó 75km. Az útvonalleíráshoz
a weboldalon számos komment is tartozik, amikben az útvonalat
dícsérik (amúgy teljesen jogosan), és több hozzászóló hozzáteszi,
hogy szünetekkel 5-6 óráig tartott nekik az út,
pedig:
1) ez volt az illető első, 12 mérföldnél (19km) hosszabb
biciklitúrája
2) 15km-rel hosszabb útvonalon ment, mint a leírás
3) 3 hete kezdett el csak rendszeresen biciklizni
4) 22 éve nem biciklizett
(ez nem vicc.)
Nekünk ehhez képest 8 (nyolc) óra volt (megállásokkal együtt),
pedig napi 22km-t biciklizek mostanában. Szerintem ezek a
hozzászólók kurvára viccelnek.
Na de a nehézségekért kárpótol a táj és az időjárás. Ugyan a
kiindulóponton több boltban is próbálkoztunk, naptejet sehol nem
sikerült találni, viszont az egyikben volt leégés
utáni
krém, hogy ha naptej hiányában leégtél, legyen mivel kenegetni
magad. Végül leégni nem sikerült (ami egy csoda — naiv ausztrál
kolléga, akinek ez az első nyara itt, két hete égett rákvörösre egy
hétvégén), viszont féloldalasan lebarnulni (a nap mindig jobbról
sütött) azt igen (néha kellett volna kicsit háttal tekerni).
Erdei postaláda:
A Sárkány pub kerthelyiségében a Colgate nevű faluban:
A múlt hétvégi varangyveszély tábla után most sikerült egy
kacsaveszélyt (piros háromszögben kacsa) is begyűjteni. Ez meg
vértehén:
Az út vége felé közeledve meglehetősen nagy megkönnyebbülés, amikor
az ember meglátja az első Brighton & Hove feliratú táblákat az
utolsó domb tetején, a távolban a tengerrel:
Innen az ember úgy érzi, hogy
már a célnál van, pedig a
fenét, meg is kell találni a tengert. Alapvetően azt lehetne hinni,
hogy egy domboldalra épült városnál ez triviáils, hiszen fönt
város, lent tenger (ráadásul már voltam is ott párszor). Ez
valamennyire igaz is, de mégis kellett egy kicsit küzdeni, mint
korcsolyás disznónak a jégen, mire végül egy utca végén megláttuk
ezt:
1930:
A Brighton & Hove Tornász Klub temploma:
"A kukába belemászni tilos" figyelmeztetés, azt sejtetve, hogy itt
az emberek bele szoktak mászni a kukákba:
Ez a néni, aki itt tolja a biciklit, azóta biztos megírta a
túraleírásos oldalra, hogy 3,5 óra alatt biciklizett le Londonból,
de csak azért tartott ennyi ideig, mert közben meg kellett tanulnia
biciklizni:
Az angol fürdővárosok nagy része a vasút elterjedésével jött létre,
amikor mind a munkásosztály, mind a gazdagabbak körében divat lett
szívni egy kis tengeri levegőt. Amióta elérhetőek lettek a külföldi
utazások, az angol
seaside resortok szerepe sokkal kevésbé
jelentős, de még mindig kirándulók ezrei árasztják el őket egy-egy
napos hétvégén. Brighton az egyik legjelentősebb ilyen város
Londonhoz való közelsége és jellegzetes karaktere miatt.
Az angolok szeretnek erőműveket a tengerpartra rakni
(ennek
nyilván van oka — Captain Obvious), így itt is látszik a
Shoreham gázerőmű kecses sziluettje a háttérben:
Ezekért az eredetileg csak öltözőszekrénynek használt beach
hutökért egy
pár éves cikk szerint manapság 12.000 fontot is
elkérnek (pedig nincs bennük víz és áram, viszont törvényileg van
szabályozva a színük):
A
Royal Pavilion által ihletett hagymakupolás
játszótér: