...voltam ma védődőnél.
Bevallom, kicsit feleslegesenek érzem ezeket a látogatásokat, egyik papírról átírja a dolgokat a másikra, megméri a vérnyomásomat (mindig alacsony), hallgat magzati szívhangot (mindig jó), felírja, hány kiló vagyok (mindig sok, bár ilyenkor legalább kénytelen vagyok ráállni a mérlegre, és ez nem olyan nagy baj...), aztán kész, jöhetek haza. Neki is nyűg, nekem is, ebben az időben foglalkozhatna inkább olyan családokkal, ahol jobban elkel a segítség, mert az a baj, hogy a sok ilyen adminisztrációs hülyeség miatt pont ez érdemi munkájára nem jut elég idő szerintem. Na mindegy, azért járok becsületesen.
Illetve csak járnék. Léna egy csomót fenn volt éjszaka, köhög és be is lázasodott. Gábor meg előzékenyen kikapcsolta az ébresztést a telefonomon, hogy hadd aludjuk ki magunkat :) Ez mondjuk jól jött, de 8.30-ra mentem volna a védőnőhöz, és 8.20-kor ébredtem. Mindegy, nem katasztrófa, megyek jövő héten, és az alvás meg tényleg ránk fért. Még betegség nélkül is általában az van, hogy az éjszaka első fele nagyon mozgalmas, én egyfolytában pisilni járok, a gyerekek nyüglődnek, hajnalban és reggel meg jönne egy hosszabb nyugodt időszak mindennyiunknak, de akkor meg már kelni kell. Most legalább nem kellett kelni, Ádám épp Kisbéren családozik egészen péntekig, úgyhogy őt sem kellett reggel oviba vinni.
Mostanában egyébként a kisbabával is minden rendben van, a legutóbbi UH és minden más paraméter alapján is. Úgy döntöttem, hogy ezalkalommal nem kockáztatok, ami a szülést illeti, és fogadott orvossal és szülésznővel szeretnék szülni. Az első kettőn úgyis százezreket spóroltunk e téren, mert rendelőintézetbe jártam gondozásra, és ügyeletesnél szültem. De mostanában sajnos túl sok rossz történetet hallottam, és az volt az érzésem, hogy szeretnék biztosra menni, még ha ez pénzbe is kerül. De olyan emberekkel szeretnék szülni, akikben megbízom, és akik egészen biztosan csak indokolt esetben fognak beavatkozni a szülésembe. Szerencsére nemcsak hogy megtaláltam ezeke az embereket, de még el is vállaltak így "az utolsó pillanatban", mert hogy ez sajna egyáltalán nem egyértelmű, általában már mindenkinek be vannak telve ilyenkor az időpontjai. És még mondja valaki, hogy kevés gyerek születeik :) Persze az isteni gondviselés most sem hagyott el, és mindenféle szerencsék(?) folytán végülis most azokkal szülhetek majd, akikkel szeretnék. Tegnap megnéztük a szülőszobákat, mert most nem a Szent Imrében, hanem a Szent Istvánban fogok szülni, ahol még nem jártam. Megnyugtató a tudat, hogy ami a kórházon és az embereken múlik, azért megtettem mindent, innentől kezdve már csak nekem meg Bébikének kell hozzátennünk a magunkét, és megint egy olyan jó kis szülés lesz ez, mint az előző kettő volt.
Persze addig még van egy csomó dolgom, elő kell keresnem az újszülött ruhákat, át kell néznem a listát, hogy mi minden is kellett egy babának, mert bizony már nagyon régen volt, amikor Léna született :) Meg kórházi csomagot kell összeállítanom (ezt valamiért nagyon utálom csinálni), meg kell vennünk egy új szekrényt, hogy eggyel több gyerek cuccai elférjenek a gyerekszobában. És nem ártana egy nagytakarítás sem, de már érzem, hogy ehhez segítséget fogok kérni, mert valahogy nem vagyok elég fitt hozzá... Az állandó derékfájás nagyon megkeseríti a napjaimat, és azt hiszem, egy nagytakarítás nem sokat javítana a helyzeten.
Hát így vagyunk mostanában, készülődve testileg, lelkileg az új családtag fogadására. Próbálom elképzelni, milyenek lesznek a napjaink, ha itt lesz, de persze nem nagyon lehet, mert ez jórészt azon is múlik, hogy ő milyen fajta gyerek lesz. Lehet, hogy vért fogok izzadni, lehet, hogy könnyebb lesz, mint ahogy most gondolom. Úgyhogy tervezni csak nagy vonalakban próbálok, a többit meg majd meglátjuk, ahhoz alkalmazkodunk, ami lesz :)