H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2013/02/27

Pontosan egy hétig próbálkoztam aspirin, paracetamol, torokfertőtlenítő, majd-én-megmutatom, hogy nem-olyan-fából-faragtak, de-igenis-jól-érzem-magam, már tényleg sokkal jobb, legfeljebb még egy napot fekszem, legfeljebb nem szólalok meg, meleg párna, meleg só, meleg fürdő, meleg szavak kombinációjával, ma viszont kaptam antibiotikumot a torokgyulladásomra. 

Kulcsszavak: beteg

2013/01/27

Mulatós

Péntek este táncos mulatságban voltam.

Nincs ebben semmi nagy szó, régebben (sokkal régebben) gyakran fordult elő ilyesmi. De mégis.

Kedves kollégákkal – jófej fickókkal és kedvenc csajokkal – voltunk, olyanokkal, akik többségével együtt mulattunk tavaly, nyár elején Erdélyben is, és a dolgok változását nemcsak az jelezte, hogy közülük többen már ex-kollégaként jelentek meg – egyikük például abban az időszakban lépett le csendben a cégtől, amikor a kórházban meg otthon lábadoztam.

Na igen, ami engem illet, nem voltam ezen az estén sem nagy partiarc, de azért már legalább nem éreztem magam annyira pszichopatának, mint pár héttel korábban, amikor két hónap külvilágtól való elzártság és a belső világ fejre állása után január elején beültünk egy sörre néhányakkal. Minden más, mint volt, és ha erre nem akarnék emlékezni, akkor is eszembe juttatja ezen az estén is a lábamon feszülő, szánalmasan röhejes combfix; a telefon, aminek a jelzését (vedd be a gyógyszert) időről időre későbbre állítom; és az ugyanezen gyógyszerek miatti „max egy sör” korlát, amiből aztán ereszdelahajam nehezen lehet.

A tánchoz például határozottan több üzemanyag szükséges nekem, akkor lennék igazán felszabadultan hülye hozzá, képzelvén magam a táncparkett ördögének, vagy bohócának, vagy mijének, de rezignáltan gondolok bele, hogy év végéig biztosan, de talán soha többet nem lesz már úgy, mint régen. Így is háromnegyed órát töltök a tánctérben, na jó, nem a legnagyobb intenzitással, de akkor is csak csodálkozom, mekkora előrelépés ez, akár pár nappal ezelőtthöz képest is, amikor kis kellemetlen fájdalmakkal azon gondolkodtam, vajon jó-e, hogy az orvosom utasítására a kontroll CT elmaradt a CT-sek korábbi bénázására való tekintettel, nem beszélve a két hónappal ezelőtthöz képestről, amikor még összeszorított fogakkal tettem totyogós körsétát naponta párszor a kórteremben, járókeretre támaszkodva. Most meg itt táncikálok a többiekkel, a jófej többiekkel, sőt még az is előfordul, hogy ugrálok a refrénre. Őrület!

Péntek este táncos mulatságban voltam, és jól esett. Juhé!

Kulcsszavak: beteg buli

2012/12/31

Restart

Amikor a halál lehetősége kézzelfogható közelségbe kerül, az ember elég sok mindent át- és újragondol. Ez az élmény most megvolt, megvan: november közepén olyan nyavalya tört rám, amibe sokaknak beletörik a foga, és amelynek ráadásul, hurrá, a hajlamosító tényezői közé tartozik, hogyha az embernek volt már ilyenje (csak hogy bizakodva nézzek a jövőbe).

Nyilván sokat gondolkodik az ember ezek után (megteheti, másfél hónap kvázi-kényszerszabadsággal), hogy mit is kellene máshogy csinálnia, hogyan kellene átszerveznie az életét. Mindezt kisebb mértékben már egy éve is megtettem, lemondtam számos olyan dologról, ami igazán érdekelt és szórakoztatott, mert nem fért az időmbe, de úgy tűnik, még ennél is kevesebb fér bele, nem is annyira az időmbe, mint az energiámba.

Az a baj, hogy egyelőre túl sok a kérdőjel. Az egyik legnagyobb kérdőjel például az okokhoz kapcsolódik; a jövő év rá fog menni, hogy feltárjuk, genetikailag alvadékonyabb a vérem, vagy csak az egészségtelen életmód (kevés sport, sok szénhidrát, egész nap ülés, stressz, kevés alvás) váltotta ki a nyavalyát, esetleg valamiféle rejtőzködő nagyobb baj áll a háttérben.

Egyértelmű, hogy többet kellene sportolnom. De vajon honnan tudhatom biztosra, hogy a betegséget nem sokkal megelőző, kéthónapos futás-fellángolásom (amit egyelőre tavasztól folytatni tervezek) nem járult hozzá a trombózisomhoz? A másik sportlehetőségem az úszás, de az immunrendszerem annyira nulla, hogy a klóros vízben biztos mindent összeszednék.

Egyértelmű, hogy egészségesebben kell étkeznem. Ezt már az elmúlt hónapban is próbálgattam, még nem teljes erőbedobással, de most kiderül, hogy az immunerősítőként ivott gyömbéres tea, a húsgolyókhoz (is) evett vörösáfonya, a levesként is rendesen fogyasztott fokhagyma mind vérhígító hatású, ami a vérhígító mellett ki tudja, annak hatását mennyire fokozta. Vérhígító mellett az alkohollal is csínján kell bánni, ami nagyon nem esik a nehezemre, de azért a havi egy-két sörözés hiányozni fog. A szénhidrátot vissza kell szorítanom, ez az egyetlen, amiben biztos vagyok. A többi mind kérdőjel.

Ahhoz, hogy a munkámban fejlődhessek, a szabad időmben kellene fejlesztenem magamat. De épp ez a szabad idő az, aminek híján vagyok: így, hogy tömegközlekedéssel, munkával, a gyerekekkel foglalkozással, altatásukkal este fél tíz-tízkor kezdődik az az idő, amit magáncélokra fordíthatok, beleértve azt is, amikor a feleségemmel lehetek. Nyilvánvalónak látszik, hogy az altatáson lehetne spórolni, ha leszoktatnánk őket a bent maradásunkról, de ez jelentős mértékű üvöltéssel fog járni, amit nem akkor kezd el az ember, amikor már hónapok óta váltogatják egymást a felső légúti megbetegedésekkel, magyarul az ő torkuk is tropa…

És akkor van a hobbi mint olyan, a sok ráérős időben. Hobbi kell a boldogsághoz; idő kell a hobbihoz. De hobbijaim közé sorolnám sport helyett az úszást és a kirándulást is, talán idén már az utóbbira Miskát is elvihetem párszor. Feltéve persze, hogy a lábam végre megfelelő állapotba kerül hozzá.

Na szóval, azok után, hogy egy-két fontos területet leszámítva egészen kereknek tűnt ezelőtt a világ, amelyben tudtam, mit akarok és mi tesz boldoggá, most hirtelen semmit nem tudok, annyi mindent kellene újratervezni és megtalálni az új egyensúlyt az életben, amíg van, ha már van.

 

Azért a halál szele nemcsak arra jó, hogy az embert újratervezésre késztesse. Arra is tökéletes, hogy igazán tudatosítsd magadban, hogy számodra mi a legfontosabb. Amikor ugyanis a kórházból kiszabadulván párszor beborultam a halál gondolata kapcsán, sosem a szaros életemet sirattam. Sokat megtudtam a világról, sokat láttam már, tele volt az eddigi élet csodás élményekkel. Ami igazán, mélyen, súlyosan elszomorított, az kizárólag egyetlen gondolat volt: nem akarom, hogy apa nélkül nőjenek fel. Hetekkel Miska születése után felfogtam, hogy a gyereke(i)m átvették a legfelső helyet a fontossági sorban, de most átéreztem, hogy ezek nem csak szavak, nem csak képzelem ezt az értékrendet: tényleg mindennél fontosabbak lettek számomra.

Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az újratervezést is ennek szem előtt tartásával kell véghezvinnem.

Boldog új évet mindannyiunknak.

Kulcsszavak: ünnep beteg Bori Misi Sac

2012/12/04

A kórházról

Pár kórházi jegyzet, vegyesen.


(Tovább...)
Kulcsszavak: beteg

2012/12/03

A kórról

A nem feltűnő, jelentéktelennek tűnő előzmények közé tartozik, hogy a november 10-11-i hétvégén kicsit fájt-viszketett a bal lábamon a bütyök, és tapintásra éreztem, hogy ott leginkább egy kitapintható ér fájdogál.

November 12-én, hétfőn éjjel meg egyszer rám jött a borzongás, mint nagy láz idején; csak pár percig tartott, a lázmérő pedig semmi érdekeset nem tudott felmutatni.

November 13-án, kedden aztán, egy délelőtti megbeszélés során, ahogy a babzsák fotelben  fetrengtem, azt vettem észre, hogy sehogyan nem kényelmes, sőt konkrétan bárhogy fekszem, a bal oldalamon és a vállamnál valami elég kellemetlen fájdalmat okoz.


(Tovább...)
Kulcsszavak: beteg

2012/11/15

Kényszerpihenő

Betegen heverek otthon. Mármint amennyire heverésnek lehet nevezni azt a hátam mögött felpolcolt párnahegyekre dőlő, inkább ülésre hajazó pozíciót, amiben a napjaim nagy részét töltöm. Fekve egyelőre nem bírnám. Amúgy megvagyok, csak akkor fáj, ha levegőt veszek.

Ha valaki új hobbit keres magának, a kétoldali kombinált mellhártya- és tüdőgyulladást nem ajánlom. Mondhatni, mindenkit lebeszélnék róla. Uncsi és kellemetlen. Tényleg.

Kulcsszavak: beteg

2012/01/28

Betegjelentés

Én kicsit torokbajosan, a fülem még mindig nincs rendben, de közérzetileg már jobban, mint január napjainak elsöprő többségében, így hétfőn megyek dolgozni, miközben a második antibiotikumkúrát folytatom, hajrá, immunrendszer!

Borcsi is sokkal jobban. 

Miska viszont ma belázasodott, egy hét óvoda után.

Kulcsszavak: beteg

2012/01/20

Variációk egy témára

Tegnap óta nem nagyon tudtam aludni. Új betegség, új diagnózis: középfülgyulladás.
Kulcsszavak: beteg

2012/01/16

Expert lázmérő

Továbbra sem vagyok a csúcson, ezért a munkahelyen úgy gondoltam, a közvetlenül a betegszabi előtt beszerzett lázmérővel végzek egy biztonsági mérést. Még mindig 37,8-at mutatott, úgyhogy gondoltam, leviszem. És ráztam a lázmérőt, ráztam, semmi, hozzáütögettem a kezem a térdemhez, hogy lemenjen, semmi, pedig már úgy ütögettem, istenuccse nagyon fájt. Odaadtam másnak, neki sem sikerült. Jó ötletnek gondoltam, hogy a lázmérő oldalát ezt követően az asztal széléhez ütögessem.

Nem volt jó ötlet. Leesett a feje.

 

Lázmérés estére halasztva.

Kulcsszavak: beteg

Update

Miska még kicsit taknyos, kicsit köhög, de sokkal jobban és már nem lázas.

Borcsa csupa takony, fuldoklósan köhög, bazi lázas.

Sacinak nincs ideje betegnek lenni.

Én kicsit köhögök, elég taknyos vagyok (fülfájósan) és 37,4.

Ma megyek dolgozni.

Kulcsszavak: beteg Bori Misi