Ez a main nap nehezített menet.
- Ugyan Nieto hajnali 3ig vállán cipelte (szó szerint) az éjszakai műszakot, én akkor átvettem, mert rémálmom volt. A PTSD-s rémálom olyan, hogy az ember nem emlékszik rá, de még 5-7 napig pánikrohamokat okoz napközben. Nekem minden éjszaka van - megint.
- Ücke félóránként félórás hisztirohamot kap, mert mindenki jobban beszél mint ő, és nincs türelme/bizalma megvárni, míg eszébe jutnak a szavak. Pedig külön téma, hogy nem vágunk közbe, nem nyúlkálunk, Ückére néha várni kell, de egyelőre nem elég (vagy dolgok történnek a hátam mögött).
- Iki a négyéves tesztoszteron-túltengésben szenved, és a kis gyengéd lelkével, okos fejével, fékezhetetlen erejével olyan károkat okoz, hogy azt sem tudom, hova kapjam a fejemet. Szintén félóránként valami eltörik, megsérül, vérzik, elreped, mocskos lesz, kiszórodik, fáj. Ha nem hozom rendbe/dobom ki/beszélem meg/mosom le, akkor nem lehet tovább folytatni az életet, tehát ez azonnali figyelmet követel.
-Birnek feladatokra van szüksége, üzletet szeretne, árulná a kis tábláit, bevásárlózacskóit. De ehhez persze segítségre van szükség, bedugni a ragasztópisztolyt, kiírni az árakat, bejelölni a varrás vonalát. És türelmes a kis lelkem, dehát nem érek oda időben, és akkor piszkál, unatkozik.
- Beske lelkem mindenre azt hiszi még, hogy éhes, de aztán fél perc alatt elalszik a cicin (ha van időm leülni enni és nem cumi), és jön az Oá, mert büfi, hasfájás, kényelmetlen, kaki, és a rendmániás kiscica nem szereti a büfökendőt, ha van rajta egy büfi, tehát a kendőcsere is a listán. Ez is azonnali figyelmet követel. Ma csúcsidőt döntöttünk, négy óra ébrenléttel, ebben 3 óra 50 percben anyának ötperces szünetei voltak.
Negyed órája mindenki ki lett küldve a kertbe, mert kisütött a nap, meleg van, rendet kell raknom, Beske alszik végre, és a fejem kezdett kiürülni a sztrájkon lévő agysejtek miatt. Negyed óra alatt Ücke kétszer tíz percet bőgött, gondolom a vasárnap délutánt élvezni próbáló szomszédok nagy örömére, most épp visít (hét perccel ezelőtt két másodpercig azt hitte, neki nem lesz feladata a játékban), Bir ötpercet ordított (mert Bir csak Ückével játszik), és szegény Bir ezt hallgatja. Nem fer. Ki kell találnom neki valamit.
Végül:
Legrosszabb pillanat, amikor teljesen elvesztettem a türelmem, és lehordtam mindhármat, mert nagyon rosszul viselkedtek és tudták is. Később kiderült, hogy szokásos módon sűrű egymásutánban váltogatták a legjobban viselkedő és a legrosszabb énüket, a szomszéd postaládáját gyomirtózott kavicsokkal megtöltés - utca felsöprése - autók elé követ dobálás - egymást jóra való biztatás koordinátarendszerben. Nekik valószínű ez mind csak kaland. Az biztos nem segít, ha anya ledobja az ékszíjat, de ez van.
Legjobb pillanat, számomra legalábbis, amikor a téli, hideg, szeles, borús idő ellenére igazi kalndunk akadt, mert fontos volt számomra, amit kértek. Fél éjjel (rémáloműzés) azt terveztem, mivel fogok nekik ma örömet okozni, és az egyik az volt, hogy a tegnap futtában megpillantott vizisportosokat (vitorlásszörfözők és sárkányszörfözők) a parti parkolóból figyeljük. Hát mire kiértünk, csak egy béna csákó maradt, akin a gyerekek a kocsiban agyonkacarászták magukat. Aztán a pacák partra szállt (csak félig önszántából), beszéltünk is vele, segítettünk is neki, a gyerekeknek egy csomó kérdése volt. Szóval hasznosak is voltunk meg nekünk is érdekes volt, vidáman zárult a nap. Ezt délután kettőkor nem hittem volna.