H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/03/31

Bástya elvtárs - Bemutatkozás

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/03/31/bastya_elvtars_bemutatkozas

 

(forrás: Bacsó Péter: A tanú c. filmje)
 
Bástya elvtársnak, mint a legtöbb hajdani vezetőnek, nem volt gyermekkora. Amit tudunk, azt mind a Szeretett vezetőink című 1950-ben megjelent műből tudjuk.*
 
Szegényparaszti családba született, apja napszámos, anya a ház körüli teendőket látja el, és neveli tíz gyermekét, akik közül Bástya a  legkisebb. Értelme gyorsan megmutatkozik, remekül számol, remek nyelvérzéke van, azonban a gyerekek között nem érzi jól magát, inkább a felnőttek között tölti az idejét, figyeli a beszélgetéseiket és már akkor tudatosul benne, hogy a munkásosztályt mindig elnyomták, és hogy a tőkés kizsákmányolók a vesztüket akarják.
 
A Tanácsköztársaság alatt szüleivel a fővárosba költözik, hogy a kis Bástya minél jobb oktatásban részesüljön. Budapesten apja az Első Magyar Csákánygyártó Vállalatnál lesz munkás, anyja pedig az Budapesti Rozmaringplántáló Rt.-nél lesz ültetőnő.
 
Bástya gyorsan és jól tanul (esténként Marxot, Engelst és Lenint olvasgat), azonban a Tanácsköztársaság leverése után ott kell hagyni az iskolát, hogy munkát vállalhasson, mert apja még a Tanácsköztársaság napjai alatt életét veszti egy rászakadó csákányformázó öntet alatt. Édesanyja minden munkát elvállal, hogy a fia tanulni tudjon, de ő dolgozni akar és részt akar venni a kommunista mozgalomban. Anyja hiába kéri, hogy ne csinálja, mert baja lesz, Bástya azonban hajthatatlan. Az anyja Virág Árpádot okolja a fia elvesztése miatt, hiszen nagy befolyással volt Bástya kommunistaként való eszmélésére.
 
A Horthy-korszakban az illegális kommunista párt tagja, részt vesz több illegális folyóirat szerkesztésében, írásában és terjesztésében. A háború alatt az orosz fronton harcol a németek ellen, és szépen emelkedik a ranglétrán. A háború alatt, már Magyarországon, ismerkedik meg Dániel Zoltánnal, a későbbi miniszterrel. A háború végén Bástya már ezredes, és a fordulat éve után (1949) hadügyminiszternek nevezi ki Rákosi Mátyás.
 
Eddig az életrajz, amit csak innen tudunk, azonban a későbbi tevékenységéről már pontosabb adatok is vannak. 1953-ban leváltják, azonban 1955-ben újra ő a hadügyminiszter. Az 1956-os forradalom Budapesten éri, azonban a szovjet csapatok Moszkvába viszik, ahonnan csak 1958-ban tér haza. Kegyvesztett lett, mert szkepticizmussal figyeli az országot romba döntő, felhígult szocializmust, a Kádár-rendszert. Esténként összejár még Virág Árpáddal, levelezik Rákosi Mátyással, de úgy érzi, hogy idegen a legvidámabb barakkban.
 
A rendszerváltást enyhe kárörömmel veszi, mert úgy érzi, hogy a sors igazságot szolgáltatott neki, hogy az a lanyha fegyelem, ami Kádár alatt volt, csak ide vezethetett. A rendszerváltás azonban visszahozza az életkedvét, politizálni kezd, levelek írogat a legkülönbözőbb fórumokra, mert úgy érzi, hogy rengeteg tapasztalatával sokat tudna segíteni az újraszülető magyar (népi – ahogy ő mondja még mindig) demokráciának, azonban mindenhonnan kedves, ám határozott elutasítás kap. Azonban nem adja fel, és folytatja munkáját töretlenül. Ahogy ő szokta mondani: „Mindenkiben ott lakozik egy kis Bástya elvtárs”.
 
* a szövegből kihúztam az erősen ideológikus jelzőket, mondatokat, elkerülve a politikai áthallás lehetőségét
 
 

 

sarok.org

Bástya elvtárs - Bemutatkozás

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/03/31/bastya_elvtars_bemutatkozas

 

(forrás: Bacsó Péter: A tanú c. filmje)
 
Bástya elvtársnak, mint a legtöbb hajdani vezetőnek, nem volt gyermekkora. Amit tudunk, azt mind a Szeretett vezetőink című 1950-ben megjelent műből tudjuk.*
 
Szegényparaszti családba született, apja napszámos, anya a ház körüli teendőket látja el, és neveli tíz gyermekét, akik közül Bástya a  legkisebb. Értelme gyorsan megmutatkozik, remekül számol, remek nyelvérzéke van, azonban a gyerekek között nem érzi jól magát, inkább a felnőttek között tölti az idejét, figyeli a beszélgetéseiket és már akkor tudatosul benne, hogy a munkásosztályt mindig elnyomták, és hogy a tőkés kizsákmányolók a vesztüket akarják.
 
A Tanácsköztársaság alatt szüleivel a fővárosba költözik, hogy a kis Bástya minél jobb oktatásban részesüljön. Budapesten apja az Első Magyar Csákánygyártó Vállalatnál lesz munkás, anyja pedig az Budapesti Rozmaringplántáló Rt.-nél lesz ültetőnő.
 
Bástya gyorsan és jól tanul (esténként Marxot, Engelst és Lenint olvasgat), azonban a Tanácsköztársaság leverése után ott kell hagyni az iskolát, hogy munkát vállalhasson, mert apja még a Tanácsköztársaság napjai alatt életét veszti egy rászakadó csákányformázó öntet alatt. Édesanyja minden munkát elvállal, hogy a fia tanulni tudjon, de ő dolgozni akar és részt akar venni a kommunista mozgalomban. Anyja hiába kéri, hogy ne csinálja, mert baja lesz, Bástya azonban hajthatatlan. Az anyja Virág Árpádot okolja a fia elvesztése miatt, hiszen nagy befolyással volt Bástya kommunistaként való eszmélésére.
 
A Horthy-korszakban az illegális kommunista párt tagja, részt vesz több illegális folyóirat szerkesztésében, írásában és terjesztésében. A háború alatt az orosz fronton harcol a németek ellen, és szépen emelkedik a ranglétrán. A háború alatt, már Magyarországon, ismerkedik meg Dániel Zoltánnal, a későbbi miniszterrel. A háború végén Bástya már ezredes, és a fordulat éve után (1949) hadügyminiszternek nevezi ki Rákosi Mátyás.
 
Eddig az életrajz, amit csak innen tudunk, azonban a későbbi tevékenységéről már pontosabb adatok is vannak. 1953-ban leváltják, azonban 1955-ben újra ő a hadügyminiszter. Az 1956-os forradalom Budapesten éri, azonban a szovjet csapatok Moszkvába viszik, ahonnan csak 1958-ban tér haza. Kegyvesztett lett, mert szkepticizmussal figyeli az országot romba döntő, felhígult szocializmust, a Kádár-rendszert. Esténként összejár még Virág Árpáddal, levelezik Rákosi Mátyással, de úgy érzi, hogy idegen a legvidámabb barakkban.
 
A rendszerváltást enyhe kárörömmel veszi, mert úgy érzi, hogy a sors igazságot szolgáltatott neki, hogy az a lanyha fegyelem, ami Kádár alatt volt, csak ide vezethetett. A rendszerváltás azonban visszahozza az életkedvét, politizálni kezd, levelek írogat a legkülönbözőbb fórumokra, mert úgy érzi, hogy rengeteg tapasztalatával sokat tudna segíteni az újraszülető magyar (népi – ahogy ő mondja még mindig) demokráciának, azonban mindenhonnan kedves, ám határozott elutasítás kap. Azonban nem adja fel, és folytatja munkáját töretlenül. Ahogy ő szokta mondani: „Mindenkiben ott lakozik egy kis Bástya elvtárs”.
 
* a szövegből kihúztam az erősen ideológikus jelzőket, mondatokat, elkerülve a politikai áthallás lehetőségét
 
 

 

sarok.org