H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/05/06

Hát szóval az történt, hogy:

Találkoztunk,

beszélgettünk,

sírtam,

nevettünk,

ettünk,

ittunk....

És nagyon jó volt. 

Mintha 7-8 év problémájára rázártuk volna az ajtót, és soha többé nem akarnák újra kinyitni azt:) 

Tudom hogy a régi kerékvágásba már nem kerülhetnek a dolgok, de talán egy új, felfrissült (barátság)?!? ebből még kialakulhat.....

Én kiváncsian várom, és állok elébe :) 

Kulcsszavak: barátság Krisztina

2010/05/03

A tehetetlen düh

Megint vele álmodtam: 

Üvöltöttem vele. Veszekedtem vele. Elmondtam neki, hogy nagyon fáj amit tett,vagy éppen nem tett, és hogy többet nem tehetek. Sírtam, kiabáltam, kapálóztam és izzadva ébredtem... mert rájöttem, hogy tényleg elveszítettem.

Ma veszek egy végleges nagy levegőt és kitörlöm az életemből.

Önhibámon kívül elvesztettem. Agyalok. Hülye vagyok. Soha nem is volt az enyém. Soha nem is mondhattam a barátomnak. Ha így jobban belegondolok, csak én képzeltem. Túlságosan kötöttem az ebet a karóhoz. És ezért most túlságosan fáj.

Ha tényleg számítanék neki valamit is... felhívott volna.

Tettem egy próbát. Direkt nem írtam névnapjára. Alig bírtam ki, hogy ne írjak neki. Mert én ilyen vagyok. Mindenkit mindig felköszöntök. Még ha nem is akkor tartja, amikor. Igaz, Tomi?

De most már megelégeltem.

Én tényleg mindent megtettem ezért a barátságért. Mindent. Amikor a legszarabb volt neki, akkor is ott voltam mellette. Többet nem tehetek. Nagyon csalódott vagyok, és nagyon fáj. 

Mit tennék, ha egyszer csak jelentkezne? Nem tudom. Talán válaszolnék. De közömbösen. Eljutottam arra a pontra, hogy kurvára nem érdekel mi van vele. Őt mennyire érdekli, hogy velem mi van?

Hehh.... Gyerekkorunk óta cipelem magamban.... Gyerekkori fogadalom. Egymás gyerekeinek a keresztanyja. Mi? Ne nevettes.... Iwiw üzenőfal, egy tök ismeretlentől: "Az én kis majdnem keresztlányom"... HPFFF.... Nagyon mérges vagyok. Túl nagy a tehetetlen düh. Nem tehetek ellene semmit. Fáj... Kibaszottul fáj.

Pár évvel ezelőtt Kriszta.

Tavaly Süti.

Idénre beértél te is. Szép. Még valaki? most szóljon....csak hogy időben felkészülhessek. Mert 1 barát elvesztése is elég volt. Többet nem kérek.

De muszály... Rá kellett jönnöm hogy még annyit se jelentek neked, hogy két szoptatás között megkérdezd, hogy vagyok. Egy sms-t, a szülinapomra? Túl nagy álom lett volna tőled. Befejeztem. Csalódtam. FÁJ.

Kitöröltelek az emlékeim közül. Kitöröltelek a szívemből. Mindenhonnan kitöröllek/kitöröltelek.

Elegem volt. Bebizonyítottad, amit be kellett. Köszönöm, hogy megtetted. így továbbléphetek.

Kulcsszavak: álmok barátság Csilla

2009/09/26

Süti

Csütörtökön megtalálták Süti holttestét. Már nincs a Duna fogságában.
Kulcsszavak: örökké barátság

2009/09/23

Süti emlékére

Ez a gyertya most érted égjen

Ki fent laksz már a magas égben

Ki vigyázol ránk onnan fentről

És lelkünkhöz szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen, ki meghaltál a szeretet oltárán.

Pedig még olyan fiatal voltál.

 

 

 

 

Nyugodj békében Drága Süti!

Kulcsszavak: örökké barátság

Nyugodj békében Jó Barát

Tegnap este, néztem a tévét, és először azt hittem, rosszul látok.

Bár így lett volna.

Alig tudtam felfogni ép ésszel. Igazándiból még most sem hiszem el.

Először csak arra lettem figyelmes, hogy a Fókuszban, (RTLklub) az ő képét mutogatják. Aztán vmi hajó volt látható. És mire felfogtam...

Tényleg ő volt az. Az egyik legkedvesebb barátom szombat hajnalban belefulladt a Dunába.

Nem fogok most róla kisregényt írni, mert még túl friss és túl mély a seb. Ha csak rágondolok bőghetnékem van.

Nem hiszem el. Miért pont őt? Édes istenem, miért pont őt kellett elvinned? Annyi gonoszság, annyi rossz ember van a világon. Ő igazán, a légynek sem ártott. Egy csupaszív, áldott jó ember volt.

29 éves volt, ereje teljében. Nem dohányzott, nem ivott... (havonta 1-2 sör nem a világ vége) nem drogozott.

Hitt benned. Elfogadta hogy létezel.

Én már egyre kevésbé bízom benned. Ha léteznél, nem hagynád hogy a jóemberekkel ilyen történjen.

Nézd meg a családját. Darabokra tört belül. Úristen.

Bele se merek gondolni.

Ha egy barát elvesztése ilyen fájdalmas, bele se gondolok, mit érezhet ilyenkor egy anya, egy apa, egy testvér, egy szerelmes ember.

Nekem "csak" egy Barát vot, és mindjárt belehalok. 

Nem sok igaz barátom van az életben, de ő egyike volt azoknak...

 

http://www.rtlbulvar.hu/cikk/283083

http://www.rtlbulvar.hu/video

 

Drága Egyetlen Sütim! Igyekszem feldolgozni, hogy mi történt. De arra kérlek, ha hallassz. Mert tudom hogy hallassz. Kérlek jelentkezz. Minden porcikámmal bízom benne, hogy ez csak egy rossz álom, és reggel fölébredek, és minden jó lesz.

De ha nem így lenne. Tudd, hogy életem végéig a szívemben őrízlek.

 

 

Kulcsszavak: örökké barátság

2009/05/14

Panka - Visszakapni valakit?!? .... Visszakapni egy barát(ság)ot?!?

A születésnapom óta eltelt 2,5-3 hét, és végre sikerült összehozni egy találkozót Pankával.

Sok szituációt elképzeltem, milyen lesz majd. Nagyon vártam. Kicsit ideges voltam, nem tudtam, mit várhatok az egésztől.

Annyi minden történt 14-17 év alatt (sajnos a pontos időtartamot nem sikerült betájolni)...

Tele volt a tali előtt a fejem gondolatokkal, kérdésekkel, történetekkel, válaszokkal. Annyi mindent szerettem volna megkérdezni, megtudni, megosztani vele, megbeszélni vele, elmesélni neki...És mégse ment. Ettől az egésztől egyetlen egy dolog választott el. 17 év.

És én nem tudtam, hogy fogjak neki, hogy kezdjem el. Természetesen nem akartam egyből mindent a fejére zúdítani (jó értelemben), tudom hogy ezt így nem lehet. Ez mindkettőnknek sok(k) lett volna egyszerre.

Egyik pillanatról a másikra tűnt el az életemből, mindenestül. És amilyen hirtelen eltűnt, úgy 17 évvel később olyan hirtelen jelent is meg. Azóta mindketten nagyon sokat változtunk. Sokminden történt velünk, rengeteg dolgon mentünk keresztül, sajnos egymás nélkül, teljesen külön. Azt hiszem, ezt nem kell részletezni, mire gondolok.

Nagyon féltem, hogy fogjuk-e majd egymást érteni, lesz-e miről beszélgetni, lesz -e közös téma. 

 És eljött a nap. Csak mi ketten. És az eredmény? Szerintem jól sikerült. Pont annyi, amennyit ettől az egésztől várni lehetett. Se több, se kevesebb. Ez így volt pont jó. A fonalat sikerült felvenni (ott ahol régen letettük) és ezután már csak tőlünk függ, sikerül-e életben tartani is ezt a kapcsolatot. Nem kell egyből fejest ugrani a mélyvízbe. Én azt hiszem, jól vettük az első akadályokat.

Eleinte ugyan mindkettőnkön érezhető volt, hogy van egy kis feszültség, egy kis távolságtartás, de ez abszolút természetes, ez így van rendjén.

Majd az idő mindent megold, minden sebet begyógyít. Most csak bizakodom és igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni ezért a barátságért, hamár úgy hozta az élet, hogy visszakaphatom.

 

Kulcsszavak: barátság Panka

2009/04/15

Bepillantás egy volt barátságba
 
 
Úgy gondolom, hogy egy barátság a jóban-rosszban együtt-ről szól. De vannak, akik nem így gondolják. Volt egy nagyon jó barátnőm, legalábbis azt hittem, hogy az. Én igyekeztem 100%-ban ottlenni, mindent megtettem a barátságunkért, de amikor a másik fél részéről még 50%-ot se tapasztalsz, akkor betelik egy idő után a pohár. Nekem majdnem két évembe telt, mire rájöttem, ez a barátság nem barátság...
 
 
Kezdődött azzal, hogy amikor összehoztam a kollégával, akiért odáig és vissza volt a barátnőm, csak addig voltam jó, amíg összehoztam őket, majd utána pedig akkor voltam jó, amikor kellett "terelgetni" a férfit a helyes irányba, hogy mit és hogyan tegyen a barátnőm kedvéért, hogyan udvaroljon, majd miután szakítottak én voltam a lelki szemetesláda, ami persze jogos, mivel barátnő vagyok.
 
 
Ezek után összeismerkedett egy másik sráccal a barátnőm, akkor ejtve voltam ismételten. Nem hívott, nem keresett. Iszonyatosan fájt. Majd miután szakítottak természetesen egyből megtalált, hogy én vagyok ugye a "legjobb barátnője" és ő olyan pocsékul érzi magát, valakivel muszáj megbeszélnie. Én természetesen ott voltam. Megint olyan volt a "barátság", mint régen, legalábbis egy ideig.
Majd megint összeismerkedett egy másik sráccal, ismételten feledésbe merültem. Ekkor úgy döntöttem elég ebből! Ne csak akkor legyek jó valakinek, ha "rossz az élete" és éppen nincs senki a láthatáron, továbbá unatkozik.
 
 
Majdnem egy évig nem is keresett a barátnőm, és persze én se őt, először persze azt hitte csak durcázom, majd megoldódik minden magától, de aztán rájöhetett, hogy ez tényleg komoly összeveszés a részemről. Most az összeveszést nem úgy kell elképzelni, hogy üvöltözés, meg hasonlók, csak szépen csendben nem kerestük egymást soha többé. Természetesen elötte elmondtam, hogy mi bánt engem, ő meg csak szabadkozott.
 
 
Mostanában hébe-hóba megkeres, beszélünk, de én már úgy érzem, soha nem lesz a régi a mi barátságunk. És most is csak azt hallgatom, hogy amikor a párja nincs otthon, ő mennyire unatkozik, nincs kihez szóljon stb., stb...
A családja milyen messze lakik, csak autóval jó hozzájuk menni, ugyanis próbáltam tanácsolni neki, ha ilyen van, amikor a párja nincs otthon, mert dolgozik, menjen haza családot látogatni, van azért rajtam kívül is "barátnője", találkozzon vele, vagy esetleg a húgához menjen el; erre az volt a válasza, hogy ők olyan messze laknak. (Na de kérlek, ha lusta is vagy!?)
 
 
Úgyhogy az az érzésem, megint velem szeretne jóban lenni, ha épp unatkozik, legyen kivel beszélgessen, valamint legyen kit rángasson, ha épp kedve tartja. Ezt most nagyon bebukta, én ugyanis nem leszek hajlandó mégegyszer lejátszani ugyanazokat a fölös köröket.
Nehéz volt, de sikerült továbbjutnom ezen, ciki, de még egy barát elvesztése is tud fájni, legalábbis nekem. Azalatt a majdnem egy év alatt, amíg nem beszéltünk, szörnyen fájt a dolog, ekkor döntöttem úgy, hogy valamit csinálnom kell magammal, ez így nem mehet tovább. Beiratkoztam hát tanfolyamokra (pl. aerobik, nyelvtanfolyam, kerestem közben új barátokat), ami valamelyest kivetett a depressziós állapotból.
 
 
Ma már nem is haragszom rá, de hogy megint elkezdje a kihasználást, (abból már nem kapsz kisanyám!) Ha én egyszer lehúzom a rolót, örökre lezárul, mint ahogyan a felmelegített káposzta se olyan jó ízű...
És én nem felejtek!
Kedves sarok.org olvasók!
Remélem nem untattalak Benneteket halálra régi Cimborák és Anonimok!
Kulcsszavak: barátság

2009/02/08

"Felelős leszel azért, amit megszelidítesz"

Hogy tudnék segíteni neki? Látom hogy nagy a baj. Szenved. Nagyon szeretnék segíteni, de nem tudok. Ehhez én kicsi vagyok. Ráadásul „nemszomjasan” még rossz tanácsot is adtam, ami csak súlyosbította a szitut.

Feladatom, hogy segítsek, és ami tőlem telik, meg is teszem. Igyekszem meghallgatni.  Figyelek, értem hogy mit mond… de nem tudok okos tanácsot adni.

Hogy miért nem? Mert itt már nem az ész parancsol.

Egy olyan emberről van szó, aki már egy ideje magányos. Ugyan voltak „kalandok”, de mindenki tudja, hogy nem ez az igazi…

Már nagyon szeretné, hogy szeressék… És ezért félek, hogy olyanba kapaszkodik, amire igazándiból talán nem is lenne szüksége, de ő mégis ragaszkodik hozzá.

Mert magányos.

Ilyenkor mit lehet tenni? Mit lehet tanácsolni?

Hiába mondanám meg neki, lehet hogy megértené mit mondok, de pont a szíve miatt máshogy kénytelen cselekedni.

És hibásnak érzem magam, mert nem mondom meg neki, hogy ez így nem jó. De ha meg is mondom, talán csak a füléig jut el…

A sok „jelből” és együtt töltött időből, talán már mondhatom, hogy Barátnak érzem magam mellette. (Ő nekem biztos az lett). És azáltal hogy barát(?) lettem, egyben felelős is lettem érte. (neszeneked „Kisherceg”) --->ebből már rájö(he)ttél hogy rád gondolok….

Segíts, hogy segíthessek. Rossz nézni, hogy szomorú vagy, de így nem tudok...

 

 

Kulcsszavak: barátság

2009/01/06

Hát heló szevasztok!

 A  csajok mondták hogy csináljak ilyen blogot és írjak rá valami szépet meg romatikusat a barátságról meg a szerelemről meg ilyenekről. Van az Arielle Ő a szerelmem, aki egyébként Lilla, akkor ott a Dóri, Ő a Pyx szerelme, Pyx a barátom, ők mind jófejek, de Ariellet szeretem nagyon mert Ő a szerelmem és a szerelem fontos, mert csak :)

2008/01/13

Rio

Amióta itthon vagyok sokat gondolkoztam a batátságokon, és az álbarátságokon, és lehet hogy nyálasnak hangzik, de rájöttem, hogy tudom hogy ki az értékes barát.

 

Rio, mint bratyómat imádlak, és egy igazán csodás ember vagy az életemben. Ezt meg kellett, hogy írjam, alkohol ide, vagy oda. Nyálas, de tudom hogy Rád bármikor számíthatok, és ez fantasztikus érzéssel tölt el. :) 

 

Akkor szigeten... :) 

Kulcsszavak: barátság