H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/06/19

Stella és a férfiakról alkotott elképzelés, avagy annak lerombolása

Hála a barátaimnak, mindig megtudok valami újat erről a témáról! És mivel nekem barátnőim elenyésző számban vannak így tényleg tudjuk ütköztetni a nézetüket.

 

Laca barátom most pl eltökélte, hogy ő csak és kizárólag az exszével tudja leélni az életét, tőle akar gyerekeket és egyáltalán hiába próbál, nem tud nélküle élni. A kérdés hogy csinálja, mit tegyen, hogy a lány is ráérezzen erre és férfi maradhasson a helyzetben.

Én amondó vagyok, hogy ha egy nő nem zárkózik el egy szimpla találkozó elől, akkor már jó úton halad! Ha reagál az sms-ekre, felveszi a telefont, még inkább oké, akkor ő is akar valamit. Még ugyan nem tudjuk, hogy mit, de ez innentől már csak szervezés és taktika kérdése. Igen, taktika! Minden kapcsolt a kezdetek kezdetén tuti taktikán alapul. Nyilván másként állok egy egy éjszakás kalandhoz, mint egy tartós kapcsolathoz, egy nőhöz/férfihoz akivel hosszú távon tervezek.

Lényeg, hogy Laca szándékai egyértelműek. Tudja mit akar és azt milyen időtávban akarja. Már csak az a lényeg, hogy ne mutassa magát gyengének! Nekünk nőknek még ha be sem valljuk, kell, hogy az oldalunkon lévő férfiban a magabiztos, határozott, védelmet nyújtó pasit lássuk. Ugyanakkor kellene egy kis rosszaság is, de azt hiszem ahogy benövő félben van a fejünk, ebből már engedünk. Elég lesz a határozott, nem kell, hogy ő legyen a vagány, frankó csávó is! :)

De ha egy férfi könyörög, hogy vegyük vissza, ha bármi jelét mutatja annak, hogy meggyengült, hogy sebezhető, akkor vége. Akkor azon is elgondolkodunk, hogy az ágyunkba kell-e, nem hogy az életünkbe!

Ha pedig egyszer beláttuk, hogy az a kapcsolat nem kellett amiben voltunk és el tudtuk engedni a másikat, mert ő úgy gondolta neki jobb lesz, de mégis vissza jönne, erre ugye csináltak egy csöpögősnek tűnő, mégis igaznak vélt közhelyet: Ha igazán szeretsz valakit tudd elengedni, ha visszajön hozzád örökre a tiéd!

 

És ha már magabiztosság, itt mindig eszembe jut ajándék velem szemben alkalmazott módszere. A fénykép, ami körbe járt jó néhány embernél, hogy kinek kéne ez a csaj :) Azóta is mindig elmosolyodom, ha valaki a fotogenitásomat és a határozottságomat firtatja.

 

Személy szerint néhány bejegyzéssel korábban említettem, hogy jelenre kéne koncentrálnom. Nos jelennel nem tudtam azonosulni, így múltat csináltam belőle. :( A külsőről és a körülményeiről alkotott elvárásaimnak abszolút megfelelt. Saját lakás, autó, diploma, 3 nyelv ismrete, jó állás, anyu 200 km-re, főz, takarít, hobbi szinten ezermesterkedik, stb. DE nem szeretem, ha valaki papuccsá akar válni! Én nem akarok papucsot nevelni nem bírom, ha egy pasi könyörögni kezd azért, hogy vegyem vissza! Ettől szánalmassá, gyengévé minősül a szememben!

Sőt, azokat a nőket abszolút nem értem, akik ettől érzik jól magukat. Csináltam én ezt jó ideig, de vallom hogy soha többé nem akarok irányítani egy pasit sem, akkor inkább maradok egyedül! És igen, ez nem tetszik a pasiknak, hogy ha kell a jég hátán is megélünk egyedül, de csak azért nem tartunk egy pasit sem, hogy darabszámként felsorolhassuk!

 

Na és persze a mai nap folyamán csatlakozott okfejtésünkhöz ajándék is. Lassan két hete egy majd jelzekkel köszöntünk el. Nem volt kimondottan jó hír amiről utoljára beszéltünk. Ehhez képest nagy hallgatás és nem tudtam mire vélni. Már azon votam, hogy ennyire megbántottam az sms-emmel. Így ma ráírtam, hogy megtudjam minden rendben van-e, én szúrtam-e el valamit?!

Állíthatom, semmi nincs rendben! Kiderül, hogy törölték a számomat a telefonjából, az összes létező kommunikációs helyről tiltásra kerültem, stb. Engem véletlenül nem akart letiltani?! :D :D :D Hogy ez milyen szánalmas! Könyörgöm, ha valakit nem tudok megtartani lássam már be! Nekem is nehezen ment, de elengedtem. Eszembe nem jutott soha, hogy akár a kezembe vegyem a telefonját vagy egy jelszavát is megtudjam, nemhogy hisztis kislányt játsszak!

Most két eset van:

1. Ha tényleg ennyire veszélyes vagyok, mint ahogy beállítanak, akkor hajrá Suzy, még néhány rúgás és itthon karos székből, hátra dőlve várhatom, hogy mikor kerülsz lapátra! Nem feltétlenül köt ki nálam, mert az, hogy te így érzel irántam nem jelenti azt, hogy ajándék is! De magad alatt tök hatékonyan vágod a fát! (már ahogy én ismerem ajándékot)

2. Ha ajándékból valóban ekkora papucsot lehet gyártani, akkor marha jó, hogy ez így derül ki, mert így kevésbé kell kiábrándulnom és nem kell senkinek sem győzködnie magát, hogy ki kinek az ágyába való! Mert az enyémbe biztosan tudom, hogy papucs nem kell! Azt le szoktam venni lefekvés előtt :D :D :D

2011/06/12

Dzsodzso és én :)

Tegnap este megismerkedtem informatikus kutyájával Dzsodzsoval :) Láttam már okos kutyát, buta kutyát, stb., de kevés olyat amelyik önmagában egy kész jelenség. Márpedig ő egy jelenség!!!
 
Aki ismer tudja, hogy a nem vagyok a legnagyobb állatbarát. Vagyis leginkább mellettem éhen hal egy növény, egy állat, olykor jó ha én nem :) De most mindaz aki ezt tudja rólam, képzelje el, hogy az én ölemben ült a kutya...
 
Találkozásunk szerintem természetes módon egy ugatással kezdődött. Majd látta, hogy nem hátrálok és be fogok menni a lakásba. Ekkor következett a második fázis -> mint a hörcsögök, az addig összegyűjtött, mondhatni rosszabb időkre tárolt élelemet azonnal felkajálta még mielőtt megeszem előle. Negyed órán át nevettem, hogy ekkora hatással vagyok Dzsodzsora. Gondoltuk ő most megnyugszik és lepihen. Mondván úgyis este van már és hát délután ott voltak informatikus iker unokahúgai. Bíztunk benne, hogy kellőképp lefárasztották. De nem :) Felugrott az ágyra, onnan magyarázott tovább.
Furi, mert valami morgás és nyüsszögés közti átmenetben próbál kommunikálni. Informatikus úgy hívja magát kettőjük kapcsolatában, hogy apa. Cukik így ketten. Nos innentől apa és fia beszélgettek egyet. Majd a jól nevelt gyermek elment aludni. Hozzá kell tegyem nagyon kis illedelmesen nem a hálóban, hanem a másik szobában feküdt le. (és úgy horkolt akár egy kis grízli maci - ettől persze megint jót nevettem)
Informatikus mondta, hogy szerinte csak félálomban fog aludni, mert egyfajta izgalom azért csak van, hogy ott vagyok. Igaza volt, egy szisszenésemre rögtön felébredt és rohant át, hogy baj van-e. Informatikus máskor is jó kedvre szokott deríteni, de Dzsodzsoval együtt kész egy párosítást alkotnak :)
Dzsodzsoról sikerült azt is megtudnom, hogy egy kiegyensúlyozott, rendszeres nemi életet élő kis csivava. Van egy Garfield-ja akit rendszeresen "leápol". Maga az egész kutya 35 cm hosszú, de állítólag egyharmada a farka a testének. Nem csoda, hogy adott esetben járni sem tud szegény :) Ekkor nevettem megint, hogy azok a pasik akik folyton azon agyalnak a havernak mennyivel nagyobb van, másokhoz képest vajon átlagos vagyok-e vagy kicsi, esetleg ha mázlim van átlag feletti?! Na ők vajon mit kezdenének vele, ha a testük egy harmada lenne a farkuk mérete? Első hallásra tuti öröm és boldogság, végre minden kisebbségi komplexusuknak lőttek. De ez után jövünk mi! Talán emlékeztek arra, hogy bizonyos korokban szokás volt kínzásként és mondhatni kivégzésként karóba húzni az embereket. Na én ezt oda sorolnám!!!
 
De visszatérve Dzsodzsohoz, felébredt, hogy megyek haza, hát ez nélküle ugye elképzelhetetlen volt! Informatikus megbeszélte vele, hogy az enyém az anyósülés, övé a hátsó. Na ő vakkantott egyet, hogy értette, vagyis inkább végighallgatta apát :) Majd fél percen belül tolta be a fejét a karom és a mellem között, hogy ő jön előre.  Egye kukac, jó fej vagyok, gyere :). Innen indult a valóban gyermek és apja kapcsolat. Dzsodzso izgatottan járkál fel-alá az ölemben. Nézi jobbról, nézi balról a kilátást, majd ránéz az apjára, hogy az ő ölében biztos mást látna. Apa közli, hogy fiam, jobb ha tőlem tudod más irigykedne, ha abban az ölben ülhetne ahol te vagy és egyébként sem lehet innen többet látni. De Dzsodzso csak nem nyugszik meg, míg át nem megy apa ölébe és meg nem nézi onnan a kilátást. Rájön, hogy valóban nem több annyival és rögtön visszajön hozzám. Felveszem úgy, hogy két lábon áll, hátha így többet lát és megnyugszik. Ekkor informatikus kezdett el röhögni, hogy most kéne látnom a kutya pofáját. Élvezi a helyzetet és komolyan, önelégült arccal személi a tájat. Ez után újra nyafogás következik. Letekerjük az ablakot, megérzi a kinti szagokat, kidugja a fejét, de ez sem okoz hosszan tartó nyugalmat. Megugatjuk a motorosokat, a gyalogos csajokat. Állítólag a kék BKV buszokról már lenevelték. :) Apa tudatja pici fiával, hogy jó volna ha tudnánk mi baja van, mert jobb ha tudja, a szülőket egy gyerek mellett is nagyon frusztrálja, ha nyűgös de nem tudja megmondani mi a baj. Végül megállapítottuk, hogy hosszú volt ez a nap Dzsodzso számára és a fáradtságtól már maga sem tudja mi volna a jó.
Remélem a visszaút gördülékenyebb volt :)
Kulcsszavak: barátok sex

2010/12/08

Mikulás

Nem hozott sem virgácsot, sem csokit... Nagylány vagyok, se kutyám se macskám, így miért lepődöm meg?!
 
Jött egy telefon, hogy leányzó, mit szólnál egy sörhöz este?! Két cimborámmal bemegyünk a városba és gondoltuk magunkkal csalunk.
Miért is ne? Legalább nem ülök itthon és lógatom magamban az orromat. Így hát azt mondanám a mikulás három pasit hozott kellemes társaságnak, egy korsó sört és két pogit :D :D :D
 
Sajnálom latint, mert nagyon érzékenyen érinti a jelenlegi kapcsolata, de remélem, hogy hamar meghozza a jó döntést!
Kulcsszavak: barátok

2010/12/05

Felnőtt-nap Férjjel - avagy pucér testek mindenütt :)

A tegnapi napunk hosszú idő óta a legjobb nap volt az életemben. És mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a két szuper barátnőm - akarom mondani, komaasszonyom :)))

 

Az egész még augusztusban kezdődött, amikor Mártitól a szülnapomra kaptam egy Feldobox Kényeztetés élménykupont. Aki ezt kitalálta, nem volt egy hülye ember, az a lényege, hogy kapsz egy dobozt, amiben van egy kártya meg egy katalógus, és a katalógusban található 50 program bármelyikére beválthatod a kupont. Én elhtároztam, hogy az esztergomi Aquasziget Élményfürdőbe megyünk majd el, de kivártuk a telet, egyrészt mert ilyenkor már úgysem lehet olyan sok mást csinálni, másrészt én ilyenkor szeretem igazán ezeket a wellnesskedős helyeket.

 

Tegnap volt a napja, hogy útra is keltünk, és itt jön a képbe a másik komaasszony, Réka, aki lovagjával (akarom mondani, vőlegényével) egyetemben vállalta, hogy amíg mi Férjjel élményfürdőzünk, leveszi a vállunkról a gyereknevelés minden gondját. Férjnek ugyan voltak kétségei, hogy hogy fog ez a két, gyerekvigyázásban viszonylag gyakorlatlan alany elboldogulni a mi két rosszcsont gyerekünkkel, de én bizakodó voltam. Egyrészt tudtam, hogy Ádám a rosszalkodását leginkább nekem tartogatja, és esetleg még az apjának, de akit kevésbé ismer, azzal olyan, mint a kezes bárány. Lénuszka anyahiány-problémái kapcsán pedig bíztam Rékában, hogy megoldja valahogy. És így is lett. Reggel elláttuk a két bátor jelentkezőt számtalan instrukcióval a gyerekeinket illetően, aztán ők elindultak a Vasúttörténeti Parkba, mi meg Esztergomba.

 

Innentől kezdve a nap úgy röpült el, mint egy pillanat. Először csak fetrengtünk a szabadtéri melegvizes medencében, és élveztük, hogy nem nekünk kell terelgetni a két kiskorút. Aztán csúszdáztunk, megebédeltünk, és már mehettünk is a Kleopátra Pihenőszobába! Az élménykupon ui. magában foglalta, hogy 3 teljes órára miénk lehetett a privát pihenőszoba. Hát mit mondjak, jó hely, egy valódi szexkuckó ;) Van benne egy hatalmas, két személyes pezsgőfürdő, egy dupla franciaágy (én még ekkora ágyat életemben nem láttam, akkora, mint két külön franciaágy, csak egyben), hatalmas párnákkal, fölötte pedig szolárium-lámpákkal, mellette egy óriási tükör, van még egy teázó-sarok meg egy mosdó. Be volt készítve friss gyümölcs meg üdítő, kaptunk egy fürdőgolyót, és a kulcsot :) Azért akármilyen jó hely, nem töltöttünk ott teljes 3 órát, mert közben azért kipróbáltuk a wellness-világot is. Három féle szauna, egy gőzkabin, pezsgőfürdő, pihenő-szobák, élményzuhanyok, meg egy hosszúkás, hideg vizes medence az alján hatalmas kavicsokkal. Nahát ez a wellness-világ naturista terület, aminek hallatán Férj elsőre közepes méretű sokkot kapott, de szerintem nagyon hamar meg lehet szokni. Az ember kap egy hatalmas vászonlepedőt, és abba csavarhatja kis testét a szégyenlősség mértékének megfelelően. Hát én nem vagyok egy nagyon szégyenlős fajta, úgyhogy hamar eljutottam odáig, hogy anyaszült meztelenül üldögéltem vagy feküdtem a szaunában, és az is csak elsőre volt fura, hogy meztelen idegenekkel ücsörgök együtt egy medencében. Valójában inkább felszabadító, mint kényelmetlen érzés volt, a végén pedig már fel sem tűnt körülöttem a sok lóbálózó kuki és szőrös férfisegg. Azért tegyük hozzá, hogy szerintem az emberek tök kultúráltan viselkedtek ott, szóval nem éreztem, hogy nagyon bámulna valaki, és nem is arról szólt, hogy mutogatja mindenki, amije van, hanem épp annyi időt töltött mindeni csupaszon, amit muszáj volt, azt viszont egészen fesztelenül.

 

Mi Férjjel végigpróbálgattunk mindent, amit csak lehetett, egyedül a szauna-showt nem, ami azt jelenti, hogy óránként valamelyik szaunában további 300 ft-ért valami érdekesség van, pl. csokis vagy mézes testpakolás, vagy sörös felöntés (mármint nem a garatra, hanem a szaunakövekre), meg ilyenek. Legközelebb azért egy ilyet is kipróbálnék, de az az igazság, hogy egy napra ennyi is bőven elég volt. Kicsit még visszamentünk a pihenőszobánkba egy teára, aztán szomorúan búcsút vettünk tőle. De utána még úsztunk egy kicsit, meg csúszdáztunk, végül visszatértünk a szaunákhoz egy kis lazításra. Tökéletes kikapcsolódás volt, én rég voltam ilyen jól, mint tegnap!

 

Itthon aztán vártak ránk ismét a porontyok, és amilyen jó volt egy napot nélkülük tölteni, azért még jobb volt őket viszontlátni! Láthatóan egész jól érezték magukat, csak a gyerekfelvigyázó személyzet tűnt egy kicsit elgyötörtnek :) Ahogy elmesélték, Ádám remekül érezte magát, nem rosszalkodott, Léna pedig egy-két próbálkozást leszámítva azért elviselte, hogy nem vagyok a közelben. Azt mondták, délutánra már kezdte elfogadni Rékát, mint anyapótlékot, amiben szerintem az is benne lehetett, hogy akkor már itthon voltak a saját kis megszokott kuckójukban. Mindenesetre túlélték mindannyian a napot, és ez a fő :) Érdekes viszont, hogy egyikük sem kakilt egész nap, csak amikor már itthon voltunk, ami nem jellemző rájuk, mert általában délelőtt vagy legkésőbb ebéd után szoktak. Egyébként sok ember van úgy, hogy csak a saját megszokott környezetében tud, hát úgy látszik, nekik mi vagyunk a megszokott környezetük :)

 

Ezúton szeretném kifejezni hálámat Mártinak és Rékának, akik nélkül a tegnapi nem nem jöhetett volna létre... Én most úgy érzem magam, mint akit kicseréltek, szerintem ez a feltöltődés most kitart egészen a karácsonyi végrahajráig :) Dalolva fogok éjszaka mézeskalácsot sütni és tömegben vásárolni és ajándékokat csomagolni és gyakorlatilag bármit csinálni.

 

Jó, hogy az embernek vannak barátai.

Kulcsszavak: barátok húdejó

2010/11/10

Napi jó cselekedek

Szombaton Eránál jártam takarítani.

Vasárnap elvittem A-t színházba. Ezt még korábban megígértem, de a következő jegy árát úgy érzem el kéne utalnom és többé nem látnom!

Hétfőn végleg, de most már tényleg végleg lezártam a múltam. 

Kedden I-vel mentem sörözi. Lelkét kellett kicsit ápolni. Újabb kislány szívét törte össze :) 

Szerdán, vagyis ma Barbnak hoztam el a távirányítóját. Út közben rám csörgött, hogy éhes és még mindig melóban van. Jó fej voltam, út közben leszálltam a metróról és vittem neki kaját is.

Továbbá ígéretet tettem S-nak is, hogy elmegyek vele moziba. Nehogy szó érje a ház elejét. Ha már egyszer vigyázni akarnak rám és ragaszkodnak hozzám, akkor az a minimum, hogy én ezt elfogadom és szeretem, hogy szeretnek! :)

 

 

Kulcsszavak: barátok

2010/08/01

Búcsú

A lemondásom simán, gördülékenyen zajlott. :)
 
Ahhoz képest, hogy a főnököm szerint csak miatta ismernek, elmondhatom, hogy dagadt a mellem a büszkeségtől. Vezető beosztású emberektől a takarítóig mindenki sok sikert kívánt a továbbiakban, megköszönte a munkámat, küldött egy búcsú üzenetet, hívott vagy épp bejött és megölelt, megsiratott. Kivétel ugye csupán a főnököm volt...
 
Próbáltam volna megkönnyíteni a munkáját, még azok után is, hogy cinikusan annyit mondott, mikor felrémlett egy halvány reménysugár, hogy lesz helyettesem: "Hétfőn bejövök, hullatok pár krokodilkönnyet, megrázom magam és mehet tovább az élet." Mindezt vigyorogva és nagyon magabiztosan.
 
Ehhez képest az új kollegina bejött, 4 órán át téptem a számat, mutogattam A-tól Z-ig, hogy mi hol van, mit hova, mikorra, stb. Végül külföldről hívott a főnököm, hogy hát köszi de nem kér ebből a munkából. Azóta sem tudom, hogy a fizetésem vagy a munka mennyisége nem tetszett...
 
Mindkét osztályon bulit szerveztek a tiszteletemre. A volt osztályom egy családias bográcsozást szeptemberre, a jelenlegi egy éttermi késő délutáni vacsorát.
A vacsorára 13 fő volt hivatalos. Ebből egy fő külföldön volt, így sajnálja, de nem tud részt venni, 1 fő asszisztált magánrendelésen, ezért kora délután felkeresett az irodámban és egy saját kézzel készített gyűrűvel lepett meg, hogy erről mindig eszembe jusson. Sajnálja, de így ő sem tudott eljönni.
A maradék 11 főből 4-en szabadságról, 1 fő továbbképzésről, 1 fő műszakkezdés előtt, 1 fő elhalasztotta a vacsoravendégeit két órával. Mondhatom, hogy tulajdonképpen csak 4-en jöttek velem a munkából. Mindenki ott volt, akit szerettem volna. 
Az én ajándékom egy ppt volt, mely az eddigi életemet dolgozta fel születésemtől az elnyert munkámon át, a hagyatékomig. :) Tetszett a lányoknak.
A maradék ételt beküldtük az éjszakás műszaknak. 
A lányok ajándéka nekem egy ezüst ékszerszett (nyaklánc, karkötő, fülbevaló) volt. Nagyon helyes, nagyon szeretem. Mellesleg megy a kapott gyűrűmhöz :)
Attól a kolléganőmtől, akinek a helyére kerültem, a testvére két festményét kaptam meg fotó formájában. A képek címei: Szeretet, Álmodom. Gyönyörű szép színgazdag, érzelmekkel teli mindkettő.
 
A volt kolléganőmtől, egyben barátnőmtől egy hajas babát kaptam.
 
 
Örömmel töltött el, hogy a 127 kollégámból egy sem vált el tőlem rossz szájízzel. Sőt, intézményi szinten olyan emberek szólítottak meg, akikről azt sem feltételeztem volna, hogy arcról tudnák, hogy ki vagyok. 
 
Meglátásuk: csak okosan, ügyesen kislány ahogy eddig is! Ne félj, meg fogod csinálni!
Kulcsszavak: barátok munka

2010/07/12

Állásinterjú(k)

A múlt héten ugye felhívtak, hogy a fiók felújításáig létszámstoppot hírdettek :( Így imádnak, szeretnének velem együtt dolgozni, viszont a régióvezető engedélye nélkül ez lehetetlen. Hát akkor (Háttal nem kezdünk mondatot, én mégis megteszem :D ) átirányítanálak egy kollégámhoz, ha szimpatikusak vagytok egymásnak, akkor ott már talán nem mondja azt a régióvezetőnk, hogy nem vehetlek fel. Így megbeszéltük, hogy ma 12-re megyek Óbudára.

Közben Barb jelezte, hogy a másik fiók is behívna interjúra, ha lehet. Így egy napra időzítettük a két interjút. 10-re Pest, 12-re Óbuda.

 

A 10 órás megbeszélésre pontosan érkeztem. Nagyon szimpatikus volt a jövendőbeli főnökjelöltem. 20-30 perces interjúm volt. Kaptam egy szerintem teljesen egyszerű kérdést, amit azt mondta, eddig mindenkinek feltett, de én voltam az első (38. interjúzó) aki helyes választ tudott rá adni. Szerintem pedig abszolút logikus és egyszerű kérdést tett fel... Ennek örömére mondta, hogy most azonnal felhívja a kis régióvezetőt, hogy mehessek tovább hozzá interjúra (3 körös interjú van). Ezt az interjút is nagyon élveztem :)

 

12-re tovább mentem az óbudai meghallgatásra. Az ottani vezető egy évvel fiatalabb nálam, 3 éve dolgozik a banknál és 1 éve fiókvezető. Ebből is látszik, ha valaki tud, akar és csinálja, az juthat előrébb. Vele is 20-30 percet töltöttem. Kora ellenére nagyon magabiztos, határozott, érti a dolgát és nagyon jól tud kérdezni. Ha nem kap választ, vagy nem úgy értelmezi az ember, ahogy ő elképzelte, újra kérdez, újra fogalmaz :) Ő is szívesen felvenne.

 

Ez után a két interjú után elmondhatom, hogy 3 fiókvezető van, aki szívesen dolgozna velem.

 

Mivel azt mondták, hogy még ma bemehetnék a második körre a reggeli interjúm folytatásaként, vissza mentem a WestEnd-be, hogy megebédeljek. Megvettem az ebédem és már csörgött is a telefonom, hogy amennyiben még a városban vagyok, fél háromra oda tudnék-e menni egy harmadik fiókba, hogy a középvezetővel találkozzak. Mondtam, hogy megebédelek és amennyiben kapok némi instrukciót hogyan találok oda, már ott is vagyok. Az útba igazítást megkaptam, fél órán belül ott is voltam.

Az ottani vezető is nagyon kedvesen fogadott, mondta, hogy a kollégájától is jót hallott, a velem való beszélgetést is pozitívan értékeli és értesítik a felső vezetőjüket, hogy hallgasson meg ő is.

 

Így a mások körön túl tudom, hogy a középvezetőknek is megfelelnék. Már csak a felső vezetők bólintása hiányzik. :)

Utána pedig jöhet a kemény munka és a sok kitartás, hogy bebizonyítsam nem véletlenül esett rám a választás... Kemény lesz, de megcsinálom!!!

 

Mai nap alatt kapott jellemzésem: segítőkész, kedves, jól kommunikál, fejlődésre kész, magabiztos, határozott, tudja mit akar.

Na én ennek felét sem érzem, de az a lényeg, hogy ők ezt érzik rajtam! :) Valamint állítom, hogy Barb nélkül sehol sem lennék!

 

Tömegközlekedni rettegő énem ma úgy érzem csak a kompot és a helikoptert hagyta ki. Még jó, hogy 72 órás bérletet vettem! Vasárnap mentem, ma jöttem. Ez alatt volt busz, villamos, troli, metró, földalatti, hév. Állítólag nem hagytam ki semmit, ami száraz földön tömegközlekedik :) Én a bizonytalan igencsak magabiztosan mentem neki a városnak. Még pár alkalom és kijelenthetem, hogy megtanultam Pesten tömegközlekedni! :)

 

A napom egy másik része fájt, de legalább csak pozitívumokat hozott elő (WestEnd kori pálya, Nyugati Mc'Donalds, Szeráj, mozi).

Kulcsszavak: barátok munka

2010/07/05

Gyere, ne ülj otthon 2

Hát mondhatom szaporodnak a barátok. Fura, mert mindig is azt mondtam, hogy nekem olyanjaim nincsenek, mégis mikor bajom volt, ez a 3 srác mindig ott volt pár szóval és akkor is, ha buliról volt szó... Vagy ez a pasiknál egy bevett módszer, hogy azt hiszik sebezhetően butul is az ember?! Előre szólok, a 9 hónap alatt elég erős oktatásban vettem részt a férfi gondolkodásmód rejtelmeiből :) A tudásom ígérem kamatoztatni is fogom! Attól, hogy egy kráter van a szívem helyén, még nem fogom elveszíteni a fejem. Sőt...

 

Mindent fére téve, tegnap jól esett, hogy a 3-as brancs ismét betalált, hogy hogy vagyok és túl fogom élni, ők mellettem állnak ha üvölteni van kedvem, ki akarok itthonról szabadulni, vagy szimplán csak beszélgetni támad kedvem. A munkához, a környezetváltozáshoz pedig különösen szurkolnak! Jól esett, hogy mellettem állnak és segíteni akarnak.

 

7 órán át zokogtam megállíthatatlanul. A szemeimen át már nem igazán láttam a külvilágot. Ma az egyik orvosom poénosan annyit mondott a kinézetemre, hogy a következő boxedzésen a védekezési technikákat is tanuljam meg, mert a szemeimnek nem ártana, ha azt is tudnám. :) Cuki, kár, hogy annyira nem támadt nevethetnékem tőle... Tudom, hogy poénnak szánta, nekem akkor is fájt. :(

 

T. nem hagyott békén, de talán jobb is volt ez így nekem. Közölte, hogy 20 percem van fürdeni és irány el itthonról. Nem akartam, de vegül engedtem a kísértésnek. Alig látva, a sírástól fáradtan, de elindultam vele a megyeszékhelyre. Fagyiztunk egyet, amit 3 órás beszélgetés követett. Ebben igyekezett elterelni a gondolataimat, és hát a vállalkozása beindítása kellős közepén mi másról is mesélt volna, mint arról :) Jó volt hallgatni, mert az álmai megvalósulását mesélte el. Igenis tett már le valamit az asztalra, és egyre csak törekszik önmaga megvalósítására.

De valójában nem voltam ott agyilag. A gépek felét nem értem mire alkalmasak, csak sejtésem van. Valójában a sétáról rögtön ajándékkal töltött esti sétáim jutottak eszembe. Kezdve ott, hogy elmentünk a volt lakásunk utcája előtt, ott parkoltunk, ahol ajándékkal szoktunk, arra mentünk sétálni, amerre vele szoktunk. Ugyanúgy a McDonald's-ban kötöttünk ki enni, mint vele szoktuk (kivéve, hogy asztalnál ettem), mellettem állva azon gondolkodtam, hogy ő mennyivel is megasabb, mint T., usw.

 

TRAGIUS VAGYOK, de egyszer gyógyulni fogok :)

Kulcsszavak: barátok

2010/07/04

Gyere, ne ülj otthon

Gyere, elviszlek otthonról, kisírod magad, beszélünk egyet és jobb lesz. Mire vannak a barátok, ha nem számíthatsz rájuk ilyenkor sem...

Kulcsszavak: barátok

2010/07/02

Munkásember

Két napja felkapott voltam az ismerősi körömben. Régen éreztem utoljára azt, hogy érdeklődnek utánam, tényleg megvárják a választ, nem csak felteszik.

 

Délután hazafelé beugortunk B-vel T-hoz. Vállalkozást indít, amit még most építenek fel. Rettentő sok munkája van benne. Mondhatni éjjel-nappal melózik. Rég nem találkoztunk. Este msn-en még folytattuk a beszélgetést. Jó volt tudni róla. Ő volt az az ember az osztályunkból, akiről szent meggyőződésem volt, hogy ha beleszakad is, de egy olyan ember lesz, aki mindent meg fog adni a jövendőbeli párjának. Ahogy mondta már csak a pár a kérdés :)

Ledöbbent azon, hogy hogy nézek ki. Szerintem nem tettem semmi különöset, mindösszesen ajándék felnyitotta a szemem néhány dologgal kapcsolatban és elvárta, hogy kihangsúlyozzam azt aki valójában vagyok. Ne csak a belső kisugárzásom legyen a helyén, külsőleg is közelítsek afelé. Erről momentán Péterfy Bori: Téged nem című száma jutott eszembe. Tudjátok, szeretem azt a nőt, aki melletted lettem...

 

Aztán este hívott Szé, hogy lekapta a tetőt és nagy munkában van ő is. Vele párhuzamban írt R, kíváncsi volt mi lett az állásinterjú vége.

 

Jól esett, hogy gondoltak rám és érdeklődtek utánam. Tudom, hogy pasiból vannak és leginkább egy dekoltázs indítja őket, de akkor is jó volt a lelkemnek. :)

Kulcsszavak: barátok