H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/11/05

Kulcsszavak: baba

2009/09/24

Eddig dolgoztam, most pénzt akarok keresni!

    Valahogy így érzem magam nap végére. Egyszerűen végem van.

Egy 10 hónapos terrorista tart rettegésben egész nap:-) felfedező, kísérletező időszakát éli. Ma a kanapétól elindulva átért az asztalig, remegő lábakkal, meg-meg rogyva, de sikerült. A lányom aranyérmes lett a megyei sportversenyen. Én egy büszke anya vagyok.

A hivatásomat is szerettem, ide le lehet írni, úgyse tudod ki vagyok, igaz? legfeljebb nem olvasol többet. 

Rendőrtiszt vagyok 1984-ben szereltem fel, dolgoztam bűnügyi (nyomozó vizsgálói)

területeken és a Közlekedésben is. Ez utóbbiban azért, mert azt hittem, hogy az kevésbé visel majd meg. Hát tévedtem, még ma is álmodom arról, hogy minden csupa vér az utcán és rengeteg autó összetörve, szanaszét hever és nekem kell megállapítani mi történt.

Most már több éve tanítok rendőröket, leendő rendőröket és nagyon szerettem csinálni, mert nagyon sok fiatal vett körül és így én is elfelejthettem a koromat. Nagyon hiányoznak most, hogy itthon vagyok a kisfiammal, pedig ő se semmi. A dolog úgy volna teljes, ha mindkettőt csinálnám, de ez már nem fog menni.

Végérvényesen lezárok most egy életszakaszt és egy teljesen újba vágok bele. Talán ezért is kezdtem el a naplóírást.

Azért nem a közvetlen ismerőseimmel osztom meg a gondolataimat, mert nagyon sok a negatív ember. És én nem akarom, hogy bármi is befolyásoljon, főleg mások pesszimizmusa. Persze bele is bukhatok, akkor meg milyen jó lesz itt kisiránkozni magam:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: arany baba baleset rendőr

2009/09/11

Mégsem jöttem tegnap. Zűrös egy nap volt. Baba egyfolytában ordított, ha kikerültem a látótérből. Szeparációs szorongás ezt írja egy vezető babapszichológus. Arra nem válaszol, hogyan teregessek, főzzek és pisiljek, kezemben a gyerekkel.

Aztán játszottunk egy jót és végre aludt is egy kicsit. Van egy lányom is Lilla ő 18 éves negyedikes egy gimiben és éppen az bántja, hogy: hogy néz ki, hová menjen továbbtanulni, mit gondolnak róla mások, hol az angol szótára, hogy menjen színházba, vagy ne és hogy még nem járt senkivel, hogy nem iszik és nem cigizik és ez ciki stb. nem egyszerű a helyzet. Azt hinné az ember, hogy a nagy gyerek kisebb gond, főleg így hogy már 18 éves elmúlt. 

A pici egyébként imádja és egész nap látom rajta, hogy arra vár, mikor jön meg az ő nagy és okos nővére.

A fiam apja egész nap azzal molesztált, hogy el akarja ismerni a babát.

Mikor én kértem ezt, még a szülés előtt, akkor hisztizett és nem jött el az önkormányzathoz, hogy tegyen egy vacak nyilatkozatot. Ott égtem a szülőszobán, hogy az apa neve ki van húzva. Mellettem kétoldalt apás szülés volt, ott szültek meg nyögtek két oldalt. Az apukák nyugtatgatták vajúdó nejüket, én meg nem azért sírtam, mert annyira fájt (pedig fájt) hanem, mert én tök egyedül voltam középen.

A végén császármetszést kellett csinálni, féltek, hogy elreped az előző császáromnál készült varrat. Tök feleslegesen hagytak szenvedni. Epiduráltak és mikor megláttam a babámat, pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. 

Most is miatta nem alszom, mert megszomjazott és kisírt magának egy flaska tejet. Egyébként Attilának hívják. Attila a hun (9 hónapos) gyönyörű, okos, és mindent a szájába vesz, aztán ledobja és újra bekapja. A mobil és a távkapcsoló a kedvencei, ezekért képes átmászni az egész lakáson. Egyébként már ácsorog, tipeg egyet-kettőt, kimondja, hogy baba, anya gyere, Lili...

Végre kezdek elálmosodni, talán visszalszom. Szép napot!

 

2009/01/01

Connie Talbot
Kulcsszavak: baba

2008/10/27

márkák
Kulcsszavak: baba

2008/10/25

baba
Kulcsszavak: baba

2008/10/16

baba
Kulcsszavak: baba

2008/10/13

baba
Kulcsszavak: baba

2008/01/11

Csírakrumpli

A várandósság 9. hónapja olyan érzés, mintha az ember kívülről teljesen elvesztené mindenféle női mivoltát, és átlényegülne egy krumplivá. Mondjuk egy olyan krumplivá, amit tévedésből a pincében felejtettek ősztől tavaszig, és most aszottan, ráncosan, időközben  nagyra nőtt csíráival próbálna kievickélni a fényre a pincéből. Valahogy így érzem magam időnként, megspékelve azzal, hogy közben bizonyos egészségügyi személyzet mintha a saját szórakoztatására próbálna velem tudományos kísérleteket végezni, miközben a markába röhög, hogy vajon a csírakrumpli eljut-e heti 5 alkalommal a különböző vizsgálatokra, megszerzi-e időben ezek elkészült leleteit, mindeközben hányszor hömbölödik föl a jégpályává változott járdákon.

 

Jelentem, Csírakrumpli kiválóan abszoloválja az egészségügyi rendszer legkitekertebb feladványait is. A vérvételeket már észre sem veszem, az egészségügyi személyzet olykor flegma kiszólásait meg sem hallom, mindenkire bájosan, a leendő anyák magabiztos fölényével mosolygok, és összességében köszönöm, remekül vagyok. Még így, csírakrumpli állapotomban is. Bár a minap az a megalázó élmény ért, hogy a járdán egy gurulós szatyrot húzó nénike fénysebességgel leelőzött, na ez kicsit megtépázta az önbizalmamat, de nem baj, szerintem úgyis kicsit túlfejlett önbizalommal áldott meg a Jóisten, biztos kellett az egómnak egy kis fricska aznapra J Arról meg nem is beszélve, hogy hamarosan az uszodában revansot is vettem az egész nyugdíjas társadalmon, mert sorra mindenkit leelőztem a sávomban. Persze volt abban némi célzatosság részemről, hogy eleve olyan sávot választottam, ahol az átlagéletkor engem is beszámítva úgy 70 és a halál között mozgott, de választásomat egyből meg is ideologizáltam azzal, hogy igazán nem zavarhatom meg a nagyon gyorsan úszó fiatalságot az intenzív sportéletben azzal, hogy közéjük furakodom kis bálnatestemmel. Így legalább úgy érezhettem, hogy delfinként lubickolok a medencében, sőt mitöbb, gömbölyded formáim áramvonalassá szelídülnek, és torpedóként szelem a habokat…

 

Mindezek fényében talán nem meglepő, ha azt mondom, eléggé várom már, hogy világra jöjjön szemem fénye, Ádám fiam. Múlt hétvégén az utazóágy (na és a porszívós orrszívó) beszerzésével teljessé vált a babakollekció, néhány irritáló kinézetű, de annál olcsóbb hálóing megkaparintásával pedig a kórházi mamakollekció is. Ez utóbbi darabok egyébként azért is hasznosnak bizonyulnak, mert bár eredendően pizsama-párti vagyok, kb. egy hónapja már Gábor XXL-es pizsamanadrágjai is szorítják a hőlégballon méretű pocakomat, míg egy hálóingben szabadon lebeghet, mintegy önálló életre kelvén…

 

Közben a közelgő szüléssel kapcsolatban elég fura érzéseim vannak. Mert hogy már biztos kéne félnem meg szoronganom, hogy ugyan hogy is fog egy akkora gyerek egy olyan kis lyukon kiférni, de érdekes módon bennem továbbra se nagyon bukkannak fel ilyesfajta érzések. Hiába, hogy az eszemmel tudom, hogy életem eddigi legnagyobb kihívása lesz fizikai és lelki szinten egyaránt, valamiért meg vagyok győződve róla, hogy menni fog ez nekem, illetve nekünk… Így aztán félelem helyett sokkal inkább a várakozás dominál, és az egyre fokozódó kíváncsiság, hogy vajon milyen is valójában ez a kis kobold, aki naphosszat bennem motoz…

 

Máskülönben a világ kevéssé érdekel. Az egyetlen ember, akinek a jelenlétét mindig szívesen veszem, az Gábor. Másokkal úgy vagyok, hogy van, amikor kifejezetten jól esik a társaságuk vagy az érdeklődésük a hogylétem felől, máskor meg még a telefont sincs kedvem fölvenni. És hát olyankor nem is veszem föl. Kicsit kivonultam a világból, inkább csak olvasgatok, merengek, mélázok az eljövendő dolgokon. Mert a dolgok, azok bizony eljövendenek… Ha minden jól megy, két héten belül itt lesz velünk a kisfiunk. Még mindig nem fogtam fel…

Kulcsszavak: Baba

2007/12/13

Napsütéses borongás

Hosszú idő óta végre megint kisütött a nap errefelé, ami legalább feldobja az egyébként kicsit borongós hangulatomat.

Merthogy a héten kiderült, hogy terhességi cukorbetegségem van. Ez annyit jelent, hogy a szervezetem nem tudja ellátni kettőnket a szükésges inzulinmennyiséggel, ezért magas a vércukrom. Mostantól a szülésig szénhidrátszegény diétát kell tartanom, ami lássuk be, Karácsonykor nem lesz éppen egyszerű... Viszont valószínűleg a terhesség után minden különösebb beavatkozás nélkül el fog múlni magától.

 

Remélem, még időben észrevették, és a Babának nem lett semmi baja tőle. Kicsit most bűntudatom is van, mert hát éreztem én, hogy nem kéne annyi édességet enni, de csak úgy hellyel-közzel sikerült csökkenteni az adagot :(

Mindenesetre elhatároztam, hogy nem nézem meg, hogy mi baja lehet a gyereknek ilyen esetben. Mostantól kezdve tartom a diétát, és remélem, hogy épen és egészségesen vészelte át az elmúlt édes időszakot :)

Kulcsszavak: Baba