H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/10/04

A különleges csomag

Ma reggel én vittem Lénát bölcsibe, mert nem volt kocsink, Gábor bicajjal ment dolgozni, és így Ádám is bringával ment vele, én meg vittem Lénát babakocsival. Eleve így több idő kell, hogy beérjünk, és persze kapkodtam, Léna meg bömbölt, én meg a nagy kapkodásban igyekeztem minél hamarabb túl lenni az elváláson.

 

Így esett, hogy a munkahelyemen kinyitottam a tákámat, és ott figyelt belőle kifelé Katica baba meg a szuszirongyi, amik Léna alvós pajtásai, mióta bölcsis.

 

Hát kb. úgy éreztem magam, mint mikor a múltkor Ádám cumiját meg párnáját hagytam benn az oviban (tudom, nagyon lúzer anya vagyok, hogy ilyeneket megcsinálok...). Úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy a Föld megálljon forgásában, de minimum az ég szakadjon már rám, hogy ilyen béna voltam, a lányom kétségbe fog esni, ha az alváshoz nem lesz szuszirongy és Katica baba.

 

Szerencsére jött Réka mentő ötlete, hogy küldjük el őket egy futárral, elvégre én úgysem tudok mit kezdeni velük a munkában, ellenben dolgozni se nagy hatékonysággal fogok, ha egész nap azon szenvedek, hogy a lányom bizonyára magából kikelve őrjöng a babájáért és a rongyáért. Így aztán összehajtogattam a rongyit, majd sűrű elnézéseket kérve Katicát is, beterelgettem őket egy borítékba, melyet megcímeztem Lénának, és átadtam a futárnak az instrukcióimmal együtt.

 

Mindenesetre felhívtam a bölcsit, hogy ne lepődjenek meg, ha jön egy futár, mert gondolom, ritkán érkezik küldeményük a bölcsiseknek :) A többi szülőnek minden bizonnyal nálam több esze van, de még Rékának is sokkal több, mert az övé volt a korszakalkotó futáros ötlet. És valóban, utána teljesen nyugodt voltam, és egész nap tök jól ment a munka :)

 

 Így esett, hogy ma duplán megutaztattam az alvós kellékeket. Remélem, ez elég nagy lecke volt, és többet nem követek el ekkora baklövéseket.

Kulcsszavak: anyaság bölcsi Léna

2011/09/14

Beszoktatás - 12.nap

Két fotonnyi fény az alagút végén :)

 

Ádám egy-két reggeli hiszti után újra erőt vett magán, és most sírás nélkül viseli sz ovit. Hétfőn azzal jött haza, hogy már van barátja, ami hihetetlenül jól esett anyai lelkemnek. Egyébként addig is játszott már gyerekekkel, de aznap az egyik kisfiú megkérdezte, hogy lesz-e a barátja, és Ádámnál valahogy ez konkretizálta, hogy akkor most neki már van barátja :) Annyira cuki volt, tök lelkesen és örömmel mesélte. Most úgy látom, hogy ő rendben lesz az oviban. Mesélte, hogy egy nagyobb kislány segített neki fölhúzni alvás után a nadrágját. Igaz, fordítva sikerült, de szerintem ez tök jó, hogy a nagyok segítenek a kicsiknek. Sokaktól hallottam, hogy nem szeretik a vegyes csoportot, mert a nagyobb gyerekek kevésbé tanulnak minden okosságot. Én speciel nem fogom bánni, ha majd nagyobbként a gyerekem számolás helyett inkább valamilyen szociális készségeket fog elsajátítani. Számolni meg majd tanuljon az iskolában:)

 

Léna nagyon lassan halad előre, de legalább halad. Most már kicsit játszogat is, nem az egész napját tölti bőgéssel vagy a gondozónők ölében. Mondták, hogy már kezd beszélgetni, kicsit mintha mutatná már azt a cserfes kis boszorkát, akinek mi ismerjük. Néha már mosolyog is, délután elköszön a gondozónőktől, és mondja (utánam), hogy jön holnap is. Eszik is, alszik is, szóval alakul a bölcsis élet, bár még mindig sokat sír. A reggelekről nem is beszélek, már itthon rázendít kisebb-nagyobb elánnal, aztán mikor eljövök, akkor a nyakamba kapaszkodik, mint egy kis béka, és nem akar elereszteni. Ma konkrétan elengedtem mindkét kezemmel, és úgy lógott rajtam, tiszta erőből szorított, úgy kellett lepajszeroznom magamról. Ez változatlanul nagyon rossz érzés.

A gondozónők szerint az a rossz, hogy októberig vannak folyamtosan beszokó gyerekek, akikkel ott van az anyjuk, vagy korábban, ebéd előtt már mennek haza, és olyankor Léna minden egyes alkalommal kiborul hogy ő is haza akar menni. Úgyhogy most várom az október végét, amikor lezárul a beszoktatási időszak, és talán kicsit nyugalmasabbá válik a dolog.

2011/09/09

Beszoktatás - 9. nap

Egyre rosszabb.

 

Léna tegnap is megebédelt a gondozónővel, de persze nem akart lefeküdni aludni. Viszont amikor bementem, nagyon megörült nekem, és végül úgy fél óra alatt elaludt, és aludt majdnem 2 órát. Akkor is csak arra ébredt, hogy egy másik kislány fölébredt, és azzal a lendülettel bőgni kezdett. Egyébként még mindig nem nagyon játszik, inkább csak sír, bár tegnap állítólag egy kicsit már kirakózott. Minden reggel egy kicsivel előbb kezd el sírni, hogy ne menjünk a bölcsibe, és ne hagyjam ott.

 

Ádám tegnap már kicsit nyüszögött, mikor Gábor ott hagyta, ma reggel sikítva üvöltött, hogy nem akar ott maradni, és Lénához hasonlóan úgy kellett lehámozni a kedves szülőről. Gábor totál fancsali arccal jött ki az oviból, ott állt a két lelombozott arc, és megbeszéltük, hogy legszívesebben még vagy 10 évig itthon maradnék és nevelgetném anyuci kicsi fiát és lányát :) Sajnos azonban ez nem reális opció, úgyhogy hétfőn beballagok a munkahelyemre, és újra termelek egy kis GDP-t.

 

Ma délelőtt meg kitakarítom a múltkori hányás maradványait a szőnyegből (tőlem telhetően múltkor is kitakarítottam, de most megint kölcsön kértem a szomszéd mindentudó kárpittisztítóját erre a célra), valamint végignyalom a lakást. Majdnem olyan jó pótcselekvés, mint a futás.

2011/09/06

Beszoktatás - 6. nap

Ma is 2 órát hagytam ott Lénát, ebből 1 és 3/4 telt kisebb-nagyobb intenzitású üvöltéssel/bőgéssel.

Fény az alagút végén: legalább már egy nagyon picit játszott, valamint Erzsi nénivel megebédelt. Illetve elkezdte szopizni egy kicsit az ujját, amivel meg szokta nyugtatni magát, de eddig hajlandósága sem volt rá, csak lázadt a helyzet ellen. Nem is tudom, mi a rosszabb: az, ha azt látom, hogy ordít utánam, vagy ha azt gondolom, hogy nem beszokni kezd, hanem csak megtörni :( Úgy érzem, hogy a lelkébe gázolok ezzel az egésszel, nekem ne mondja senki, hogy ez a "normális". Ez az adott kultúrában megkövetelt, de attól még kicsit sem normális. A gyerekem szerintem az egész eddig életében nem bőgött ennyit ilyen keservesen, mint az elmúlt egy hétben. Le vagyok lombozva.

Megkérdeztem a gondozónőt, hogy szerinte rosszul csinálok-e valamit, valamint hogy vigye-e inkább Gábor, mindkettőre azt mondta, hogy nem. Szerinte (ahogy én is gondoltam) a beszoktatás alatt vigyem végig én, aztán hosszabb távon majd lehet próbálkozni, de egyelőre inkább kizökkentené a változás. Meglátjuk...

 

 Ádám még mindig jobban tűri a dolgot, ma már ott próbált aludni, de nem tudott elaludni, így hazajöttek Gáborral. Tanult ma valami éneket vagy mondókát is, de csak este jutott az eszébe :) Egyébként nem nagyon mesél, én meg csak óvatosan kérdezgetem. Délután azt mondta, hogy az oviban az a rossz, hogy nem játszik vele senki. Várható volt, hogy az elején nem mer majd a többi gyerekkel játszani, nagyon remélem, hogy az óvónők valahogy tudnak neki segíteni a beilleszkedésben. Amikor erről beszéltünk, mondtam neki, hogy emlékszik,a mikor tavasszal kint voltunk az udvaron, sé kijöttek Szandiék, hogy félt tőlük, és nem mert velük játszani, most meg már ismeri őket, és játszik velük. Elmondtam, hogy megértem, hogy nagyon fura és kicsit félelmetes neki a sok idegen gyerek, hogy Apa is meg én is furcsán érezzük magunkat, ha mondjuk új munkahelyre kerülünk, de ez el fog majd múlni, és megismeri a többi gyereket is. Nem tudom, mit értett meg belőle, de remélem, hogy valamit azért megérzett abból, amit el akartam neki mondani.

 

A szívem szakad meg, hogy nem tudom megoldani a gyerekeim helyett a problémáikat, miközben tudom, hogy ennek így kell lennie.

2011/09/05

Beszoktatás - 5. nap

Ma majdnem 2 órára hagytam ott Lénát a bölcsiben, kisebb-nagyobb intenzitással végigbömbölte az egészet. Nagyon el vagyok kenődve :( Itthon is teljesen hozzám van nőve, és néha spontán elsírja magát, hogy "Anya, ne menj el!", akkor is, ha épp eszem ágában sincs elmenni sehová. Nyugtalanul alszik, felébred, sír, és engem keres. Láthatóan kicsúszott a talaj a lába alól.

 

Ádám ellenben meglepően jól vette az ovi 3. napját. Gábor egy kicsit vele maradt reggel, aztán eljött, és ebéd után ment érte. Ádám és az óvónők elmondása szerint is minden oké volt. Nincs sírás, panaszkodás, igaz, nem is nagyon mesél. A viselkedésében nem vettem észre változást. Holnap már ott is alszik, de Gábor azért még bemegy hozzá az altatásra. Ma mielőtt Lénáért mentem, meglestem az udvaron: a dadussal és egy-két gyerekkel játszott. Nagyon jó érzés volt ezt látni, azt hiszem, Ádám valahogy mostanában érett meg erre a dologra, nem is bánom, hogy nem ment hamarabb. Remélem, hogy a továbbiakban is jól fog menni a dolog, rém büszke vagyok rá, hogy ő jól veszi az akadályokat, főleg Lénához viszonyítva.

 

Még van 4 nap, remélem, azért valami lassú javulás elindul Lénánál is.

2011/09/02

Beszoktatás - 4. nap

Röviden és velősen: katasztrófa.

 

Léna el sem mozdult mellőlem, játszik, de csak ha én is megyek, a gondozónőnek még a szandálját se engedi hogy föladja rá, mindent én csináljak. Egy órára kellett ma otthagynom, végig bőgött, ha nem bőgött, akkor sikítva üvöltött. Amikor elmentem, mondtam neki, hogy nemsokára visszajövök, ebédre itt leszek, csak most átmegyek Ádámhoz az oviba. Mikor visszamentem, még fél órával később is időnként rám nézett, és legörbülő szájjal közölte, hogy "Ne menjél Ádihoz, jó?" Viszont legalább evett egy kicsit, ebéd után eljöttünk, majd beájult az ágyba. Édesem...

 

Ádámmal azért jobb a helyzet, de még minden nagyon új neki, a szabályok, szokások, emberek. Jó, hogy Gábor ott tud lenni vele, és ha nem is konkrétan vele játszik, de biztonságot nyújt neki a jelenléte. Ádit érdekli a többi gyerek, és egyik-másikkal játszik is. Egyelőre biztatóbb a dolog, mint Lénával. Szerintem ő sem fog gyorsan beszokni, de ezt gondoltam is, mert idegen társaságban lassan oldódik és tartózkodó, viszont hosszabb távon szerintem rendben lesz. Nagyon remélem, hogy az óvónők idővel majd megszeretik, és Ádám is őket.

A legviccessebb: kaptam egy kérdőívet, hogy töltsem ki a gyerekről (legalább elterelte a figyelmemet arról, hogy a szomszédban lévő bölcsiben a lányom torka szakadtából üvölt). Számtalan kérdés között az egyik: Mikor és miről szoktak beszélgetni a gyerekkel? És van egy kb. 6 centis sáv a válasznak... Mégis ide most mit írjak? Este 7 és negyed 8 között a vándormadarak tájékozódásáról? Egyébként ennyi már ki se fért volna... Na mindegy, beírtam, hogy "Folyamatosan mindenféléről." aztán ha érdekli őket részletesebben, akkor majd megkérdezik. Kenjék a hajukra a kérdőívüket :)

 

Ádámnak majdnem jól sikerült a napja, csak ebéd előtt elesett, és a térdén lévő seb ismét felszakadt és eléggé vérzett. Így aztán Gábor hazahozta azzal a biciklivel, amivel mi mentünk reggel Lénával, én meg cipelhettem haza Lénuszka 10,5 kilós kis testét gyalogosan a 20 percre lévő bölcsiből.

 

Strapás nap volt, anyai szívem romokban, tőlem aztán dögöljön meg a GDP ott ahol van, én nem akarom tovább termelni, ha ennek az az ára, hogy Léna rekedtre üvölti magát nélkülem :(

 

(Jó, tudom, a gyerek érzi, ha az anya nem elszánt, meg minden, de most mutassatok nekem egyetlen valamire való anyát, aki szereti a gyerekét, és nem borul ki rajta, ha egy órán át kétségbeesve üvölt a poronty. Ha ez jövő péntekre nem javul, szívem szerint jönnék vissza GYES-re, és az egyetlen, ami ettől visszatart, hogy nem akarok a munkahelyemen segget csinálni a számból. De hogy a részmunkaidős fizetésem ennyit nem ér, az is biztos. Na mindegy, remélem, valahogy túl leszünk ezen az egészen, aztán majd úgy fogok róla beszélni utólag, hogy "Az elején sírt egy kicsit, de hamar megszerette.")

2011/09/01

Beszoktatás - 3. nap

Ma először kellett Lénát egy rövid időre ott hagynom a bölcsiben. Visított, rúgkapált, még vagy 10 percig hallottam, hogy torka szakadtából üvölt. Nem egész fél órát voltam távol, végig bőgött, változó intenzitással. Mikor visszamentem, rohant hozzám, és onnantól kezdve egy méternél messzebb nemigen távolodott el tőlem. Ebédelni nem akart, mondjuk ez annak is betudható, hogy náthás, és alig van étvégya, de a barckból evett egy kicsit.

 

Eleve eléggé fáradt volt ma, mert hajnalban fent volt egy órát, és nem aludta ki magát. Márpedig egy fáradt gyerekkel tapasztalataim szerintem nem sok mindent lehet kezdeni. Hazaértünk, 12.05-kor már aludt is. Viszont nem akar pelenkát venni, tök lelkes a kis WC-k láttán, és ügyesen használja is őket. Lehet, hogy még így nyár végén mégiscsak elcsípjük ezt a szobatisztaságot, majd meglátjuk. Ha nem akar pelenkás lenni, én nem fogom erőltetni, de a szobatisztaságot sem, ebben a  helyzetben leginkább őrá bíznám, hogy hogy áll a kérdéshez.

 

Remélem, holnap legalább egy kicsit jobb lesz, mert erre a mai napra nem tudok valami nagy sikersztoriként tekinteni :(

 

Ádámnak ma van az első napja az oviban, ő azért sokkal jobban veszi. Eleve másfél évvel idősebb, meg más a személyisége is, a leválás minden egyes lépése sokkal könnyebben ment neki, mint Lénának, úgyhogy ez nem is meglepő. Gábor szoktatja be, azt mondta, még bizonytalan, nemigen találja a helyét, de kommunikál az óvónőkkel, ami jó jel. Mondtam Férjnek,, hogy hagyjon időt Ádámnak, gondolja el, milyen fura érzés volt anno új osztályba kerülni, vagy az egyetem első napja, vagy mondjuk az első nap egy új munkahelyen, még egy felnőtt is bizonytalan ezekben az helyzetekben. Kérdeztem, mit gondol az óvónőkről, azt mondta, "Hát, olyan egység sugarúak.", ami mérnöki nyelven kifejezve annyit tesz, hogy kicsit egyszerűek, semmi extra. Nekem is pont ez volt a benyomásom róluk, de ha nem üvöltöznek a gyerekekkel, az már szerintem fél siker :) Majd hosszabb távon meglátjuk, milyenek, ha Lénát már hosszabb időre ott kell hagynom jövő héten, akkor átnézek én is egyszer-egyszer.

 

Ha más nem, annyi jó van ebben az egész procedúrában, hogy most egy hétig együtt lesz az egész család, nem megyünk dolgozni, és a délutánok közös programokkal telhetnek. Ez valamennyire helyre rázza a családot a nyári utazgatások után, és talán a gyerekeknek is könnyebben elviselhetővé teszi a legnehezebb napokat.

2011/08/31

Beszoktatás - kezdetek

Tegnap megkezdtem Léna beszoktatását a bölcsibe. Tegnap is meg ma is két órát voltunk bent, holnap már ott is ebédel, és holnap először fogom otthagyni egy rövid időre.

 

Nyilván így, hogy ott vagyok vele, tetszik neki, de érdekes módon valahol azért ő tudja, hogy ez nem egy sima játszótér. Ha játszóra megyünk, fél percen belül elvegyül, néha azt se látom, hová lett. Itt alig játszik nélkülem, szinte mindenhová mennem kell vele, a gondozónőkkel egyelőre nem nagyon kommunikál. Habár ma voltak egy rövid családlátogatáson nálunk, és itt azért közvetlenebb volt velük, remélem, ez majd előmozdítja a benti haverkodást is. Egyébként a gondozónők kedvesek, két idősebb nő, de olyasfajták, akiket elképzelek a gyerekem mellé. Ez nagyban előmozdítja az én beszokásomat is :))) Igazából nyugodt szívvel fogom rájuk hagyni a lányomat, de az már most látszik, hogy nem fog nagyon lazán menni a beszoktatás.

 

Ádám is volt ma az oviban egy két órás "ismerkedési napon", holnaptól már ő is rendesen jár. Őt Gábor fogja beszoktatni, de szerintem ez kevésbé problémás folyamat lesz,  mint Lénusznál. Kicsit sajnálom, hogy nem lehetek egyszerre két helyen, mert szeretném azt is látni, hogy az óvónők milyenek. Egy-két nagyon röpke találkozás után nem nagyon tudok véleményt mondani, de velük kapcsolatban nincsenek olyan jó érzéseim... Majd meglátjuk, azért nem akarok elsőre ítélni.

 

Az az érzésem, hogy nem könnyű időszak alőtt állunk, de igyekezni fogok, hogy a tőlem telhető legjobban megkönnyítsem a gyerekeknek a beszokást. Ennek valószínűleg az lesz az ára, hogy több hisztit kell tolerálnom, mint eddig, és többet kell kifejezetten velük foglalkoznom. Ez mondjuk már azóta érezhető, mióta dolgozom, hogy amikor viszont itthon vagyok, akkor minden percemet játékkal kell töltenem. Azelőtt ha kimentünk az udvarra, akkor gyakran szétszéledtek, elvoltak a többi gyerekkel, most sokkal többször jönnek, hogy "Anya, játsszunk valamit." Ez persze érthető, és az az igazság, hogy nem is bánom. Hiányoznak a mindennapjaimból. Szerettem velük lenni, és még mindig sajnálom egy kicsit , hogy véget ért ez a szép időszak.

2011/08/24

Hétfőn kezdjük a beszoktatást Lénával a bölcsiben. Kicsit hirtelen jött a dolog, tegnap voltam szülői értekezketen (sokkoló volt, hogy ott ülök, és én vagyok A SZÜLŐ, és ennek aztán a fele se tréfa), és mondtam, hogy nekem sürgős lenne, mert augusztusig megoldott a gyerekek felügyelete, erre mondták, hogy akkor hétfőtől jöhet. Igen ám, de mi holnap megyünk egy utolsó hosszú hétvégére a gyerekekkel meg Anyámmal (Gábor nem tud eljönni szabira sajnos), úgyhogy ma megpróbáltam összeszedni a szükséges papírokat (a fele sikerült) meg vettem gyorsan egy benti szandit, aztán hétfőtől hajrá. Mondjuk lehet, hogy a benti szandi még nem is fog kelleni, mert csak 9-11-ig leszünk ott, amikor is gondolom, kint vannak a gyerekek. Kell még ágynemű, de az is ráér még egy hetet.

 

Kicsit izgulok, főleg a szerda miatt, amikor először kell őt otthagynom egy kis időre. Szívből remélem, hogy kedvesek lesznek a gondozónők, és Léna megszereti őket.

 

Nehéz dolog valaki másra bízni a gyerekemet, akit nem is ismerek. Remélem, a két hét beszoktatás alatt sokminden kiderül róluk.

Kulcsszavak: bölcsi Léna

2011/04/28

Beiratkozás a bölcsibe

Hát ezen túl vagyunk. Majdnem sikerrel :)

Az én munkáltatói igazolásom ugyanis nem jó, mert nem a bölcsi formanyomtatványát töltötték ki, hanem csak úgy nyomtattak egyet a sajátjukból, ezen pedig nincs rajta, hogy mikor megyek várhatóan újra dolgozni. Mondtam, hogy jó, akkor kérek újat, és beküldöm postán. Erre a nő csak húzgálta a száját. Kérdezem, van valami gond a postai úttal? Hááááát, jobb lenne személyesen. Kérdeztem, hogy miért, mert nekem BKV-val két gyerekkel nem egy álomutazás  Leányka utcáig eljönni, míg a postát legalább meg tudom közelíteni gyalogosan. Látszott, hogy itt már kivertem a biztosítékot a vezetőnőnél, hogy miért nem tudok én erre elsétálni a gyerekekkel... Elsétálni???Könyörgöm, vagy 8 kilométer! Na mindegy, bár nem derült ki, hogy miért nem jó postán, majd beviszem nekik, hadd örüljenek, hogy ismét láthatnak. Agyrém...

 

Alig várom, hogy mehessünk az oviba is beiratkozni :)

 

(Egyébként nem tudom, mi értelme van annak, hogy személyesen kell menni beiratkozni. Elvileg megnézik a gyerek születési anyakönyvi kivonatát meg a lakcímkártyáját, hát gyakorlatilag egyiket se kérte senki. Szerintem simán elég lenne beküldeni a papírokat másolatban, aztán ha fölveszik a gyereket, akkor ellenőrizni az eredetit. Na mindegy, ezek a pedagógusok néha nem a logika bajnokai...)

Kulcsszavak: bölcsi