Ahh, majdnem tényleg sikerült délig aludnom. Jójó, leszámítva azt a pár alkalmat, amikor Szaffi amúgyis felkelt, de végül úgy ébredtem, hogy a kiscsaj mellettem elterülve dorombolt, kint meg ezerrel sütött a Nap.
Bóbitából kiszaggattam a hátsó kereket, elsétáltam a bringaszervízig, és otthagytam holnapig. Felfúrják a felnit, hogy végre tudjak tenni bele autopszelepes belsőt, sokkal kényelmesebb lesz így, ha már nem kell a pumpával átalakítózgatni. Nyihiii!!
Aztán a kertek alatt hazafelé vettem az irányt, és hiretelen felindulásból úgy döntöttem, hogy csekkolom a bosnyák téri piacot. Hát... talán azért mert ilyen ritkán járok arra, de nekem ez mindig nagy élmény. Bóklásztam, előbb csak ittam egy üdítőt, aztán körbeszaglásztam. Betámadtam néhány zöldségest, aztán a hentest, ahol ugyan csak 40 deka csirkemájat vettem, de legalább hagytam is ott érte 250 pénzt.
Aztán felfedeztem csudagyönyörű százszorszépeket és bevásároltam belőle. Hazaérve főztem ebédet! Ezer éve nem főztem csak úgy magamnak... Pedig jó volt.
Elültettem a virágokat, kitettem az ablakba. Most jó kinézni
rajta. :o)
Aztán felfedeztem egy gyilkos kinézetű kábelcsomót a szobában. Kicsit írtottam belőle. Egy fokkal kezelhetőbb.
Aztán szanáltam ruhákat is. Elképesztő mennyiségben szedtem össze olyan cuccokat, amik évek óta nem voltak rajtam. Fogalmam sincs hova fogom vinni őket. Többségük teljesen jó állapotban van, csak túl kicsi/túl nagy, nem tetszik a fazonja, szóval oda lehetne adni valahova.
Na, a lényeg, hogy ez egy igen jókedvű dolgos nap volt. Sok
ilyet szeretnék.