Összes blogok

A kormány jövő évtől tervezi a pedagógusi életpálya-modell bevezetését, amellyel együtt járhat egy pedagógusi bértábla bevezetése és a szakmai ellenőrzés is.

 

Úgy gondolom, hogy mint a két felvetés üdvözlendő és azt is mondhatnám, hogy itt az ideje. Azonban, főként a bértáblával kapcsolatban, vannak fenntartásaim.

 

Hoffmann Rózsa azt nyilatkozta, hogy a pedagógusi béreket akár 200%-kal is lehetne növelni, hiszen messze elmaradnak az értelmiségi bérektől. Ebben is van igazság, meg nincs is.

 

 

Amikor értelmiségi bérekről beszélünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy elég nagy szórás van, hiszen az egyik állami alkalmazott, a másik pedig a magánszférában, és bizony a bérezés nem azonos. A közszférában nagyjából sejthető, hogy ki mennyit keres, ott a bértábla, ki lehet következtetni. Persze itt is csak nagyjából,mert vannak egyéb juttatások. A magánszférát azonban nem olyan könnyű megtippelni, de nem nehéz kitalálni, hogy magasabbak a bérek.

 

 

Itt jön az örök harc a közalkalmazottak és a köztisztviselők között, hiszen a köztisztviselők jóval többet keresnek, mint az ugyanolyan végzettségű közalkalmazottak. Sokszor olvasom egy-egy köztisztviselőtől, hogy az ő bére jóval a közalkalmazottaké alatt van, aztán kiderül, hogy neki érettségije van, miközben egy egyetemi diplomás közalkalmazott bérével hasonlítja az övét. Köztisztviselői bértábla nincs, de azért nagyjából ki lehet számolni, hogy mennyi is egy köztisztviselő bére.

 

A közszférában dolgozó bére sok összetevőtől függ: a végzettségétől, az esetleges tudományos fokozattól, a nyelvvizga meglététől, bár ebben az esetben sem biztos, hogy megkapja a pótlékot, ugyanis ha nem kell a munkájához, akkor nem kötelező adni. A kösztisztviselő viszont alanyi jogon megkapja, ha kell, ha nem. Van külön oktatói-kutatói bértábla is, egyetemi, főiskolai tanároknak és kutatóintézetekben dolgozók részére. Az egyéb illetményekről a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény rendelkezik.

 

A köztisztviselő a közigazgatásban, tehát közigazgatási szerveknél (állami- vagy önkormányzati szerveknél) dolgozik. Velük találkozunk az önkormányzatokban, a minisztériumokban. Őket szoktuk szidni, ha sokat kell sorban állni és ha nem megy úgy az ügyintézés, ahogy azt mi szeretnénk. Ők a bürokrácia megtestesítői az emberek szemében.

 

A közalkalmazott pedig a tanár, a rendőr, a tűzöltó, az orvos, az ápoló és a többiek. Őket akkor szidjuk, ha a gyerek egyest kap, ha nem jön a mentő, a rendőr vagy a tűzoltó vagy ha már megint nincs bent az a rohadt könyv a könyvtárban, ami a vizsgához kell.

 

 

 

Az ő bérüket, mint már írtam, nagyjából jól meg lehet becsülni, hála a bértáblának. Mint fentebb már írtam, ide tartoznak a pedagógusok, a tűzoltók, a rendőrük, az orvosok, az ápolók, közintézményekben dolgozók (levéltár, könyvtár, múzeum, stb.) és még folytathatnám a sort. Hoffmann Rózsa innen venné ki a pedagógusokat, és állítana fel nekik egy külön bértáblát, amely segítségével a pedagógusok bére nem csak eléri, hanem akár meg is haladhatja az értelmiségi átlagbért. A probléma itt kezdődik.

 

Ha a pedagógusi béreket megemelik, akkor a többi közalkalmazott joggal kérdezheti, hogy velük mi lesz? Mert az rendben van, hogy a pedagógusok jól keresnek majd, de mi lesz az orvosokkal, az ápolókkal, és a többiekkel? Vajon az ő érdekeiket és igényeiket egy jobb élethez ki fogja biztosítani? Már hallom, ahogy mondják, hogy menjenek el a magánszférába, ott nincs naplopás, csak munka dögivel. Rendben, de ha nem lesz ápoló, orvos, tűzoltó, rendőr stb., akkor ki fogja ezeket a feladatokat ellátni? Magad, uram?

 

 

Én azonban úgy gondolom, hogy lehetne kis lépésekkel indulni. Gondolok itt arra, hogy a 2008-ban befagyasztott bértáblát „engedjék fel” és legalább az inflációt kövesse. Ha egy kicsit nagyobbat mernék álmodni, azt is mondhatnám, hogy visszamenőleg is korrigálják ezt, de lehet, hogy sokak számára már az is a törődés jele lenne, ha újra követné az inflációt a bértábla, mondjuk 2011-től.

 

Lehet, hogy ezek kis lépésnek tűnnek, de először induljunk el, mielőtt futni kezdünk. Egyébként meg térjünk vissza erre az önkormányzati választások után.

A kormány jövő évtől tervezi a pedagógusi életpálya-modell bevezetését, amellyel együtt járhat egy pedagógusi bértábla bevezetése és a szakmai ellenőrzés is.

 

Úgy gondolom, hogy mint a két felvetés üdvözlendő és azt is mondhatnám, hogy itt az ideje. Azonban, főként a bértáblával kapcsolatban, vannak fenntartásaim.

 

Hoffmann Rózsa azt nyilatkozta, hogy a pedagógusi béreket akár 200%-kal is lehetne növelni, hiszen messze elmaradnak az értelmiségi bérektől. Ebben is van igazság, meg nincs is.

 

 

Amikor értelmiségi bérekről beszélünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy elég nagy szórás van, hiszen az egyik állami alkalmazott, a másik pedig a magánszférában, és bizony a bérezés nem azonos. A közszférában nagyjából sejthető, hogy ki mennyit keres, ott a bértábla, ki lehet következtetni. Persze itt is csak nagyjából,mert vannak egyéb juttatások. A magánszférát azonban nem olyan könnyű megtippelni, de nem nehéz kitalálni, hogy magasabbak a bérek.

 

 

Itt jön az örök harc a közalkalmazottak és a köztisztviselők között, hiszen a köztisztviselők jóval többet keresnek, mint az ugyanolyan végzettségű köztisztviselők. Sokszor olvasom egy-egy köztisztviselőtől, hogy az ő bére jóval a közalkalmazottaké alatt van, aztán kiderül, hogy neki érettségije van, miközben egy egyetemi diplomás bérével hasonlítja az övét. Köztisztviselői bértábla nincs, de azért nagyjából ki lehet számolni, hogy mennyi is egy köztisztviselő bére.

 

 

Az ő bérüket, mint már írtam, nagyjából jól meg lehet becsülni, hála a bértáblának. Ide tartoznak a pedagógusok, a tűzoltók, a rendőrük, az orvosok, az ápolók, közintézményekben dolgozók (levéltár, könyvtár, múzeum, stb.) és még folytathatnám a sort. Hoffmann Rózsa innen venné ki a pedagógusokat, és állítana fel nekik egy külön bértáblát, amely segítségével a pedagógusok bére nem csak eléri, hanem akár meg is haladhatja az értelmiségi átlagbért. A probléma itt kezdődik.

 

Ha a pedagógusi béreket megemelik, akkor a többi közalkalmazott joggal kérdezheti, hogy velük mi lesz? Mert az rendben van, hogy a pedagógusok jól keresnek majd, de mi lesz az orvosokkal, az ápolókkal, és a többiekkel? Vajon az ő érdekeiket és igényeiket egy jobb élethez ki fogja biztosítani? Már hallom, ahogy mondják, hogy menjenek el a magánszférába, ott nincs naplopás, csak munka dögivel. Rendben, de ha nem lesz ápoló, orvos, tűzoltó, rendőr stb., akkor ki fogja ezeket a feladatokat ellátni? Magad, uram?

 

 

Én azonban úgy gondolom, hogy lehetne kis lépésekkel indulni. Gondolok itt arra, hogy a 2008-ban befagyasztott bértáblát „engedjék fel” és legalább az inflációt kövesse. Ha egy kicsit nagyobbat mernék álmodni, azt is mondhatnám, hogy visszamenőleg is korrigálják ezt, de lehet, hogy sokak számára már az is a törődés jele lenne, ha újra követné az inflációt a bértábla, mondjuk 2011-től.

 

Lehet, hogy ezek kis lépésnek tűnnek, de először induljunk el, mielőtt futni kezdünk.