H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/11/05

helyzetjelentés...

Na akkor mégegyszer... Muszáj így kezdenem... Aki ismer, az ilyenkor már valószínűleg mosolyog, vagy a haját tépi....

Hogy miért is kezdtem így? Az előbb elkezdtem írni egy bejegyzést. De közben kerestem hozzá egy idézetet (persze nem találtam meg), az automatikus mentés meg valami miatt nem működött. Így eltűnt minden. Na ez volt a bevezetés. Ez kellett ahhoz, hogy a bejegyzésem teljes és érthető legyen mindenki számára, aki érdeklődik hogylétem felől.

Megpróbálom szó szerint leírni az előző el nem mentett bejegyzésemet.

Szombat reggel... le kellett autóznunk apósomékhoz a téligumikért. Már egy óra körül itthon voltunk, ami nem is baj, mert a francnak sincs kedve hidegben kimozdulni otthonról. Amikor leértünk, szólt a sógórnőm, hogy vigyem el az ügyeletre, mert elkapott valami vírust és egész éjjel rókázott... Be az autóba, le az ügyeletre (nem hányta össze az autót... juhéj) az orvos megállapította, hogy valami vírusos genya van. De jó, hogy  most lábaltam ki belőle... :S Talán nem kapom el mégegyszer.

Szombat délután... megint "ügyködtem" a számítógép előtt. És elég szarul is éreztem magam emiatt. Tudom, hogy nem vagyok hülye. Tudom, hogy értek hozzá valamicskét. És mégis. Mostanában semmi sem akar sikerülni. Elsőre persze nekem sosem sikerül semmi, azon nem csodálkozom egyátalán. De az, hogy megmutatják, szinte az arcomba rágják mit kell csinálni és még utána rábólintok, hogy persze értem (akkor értem tényleg!) és következző alkalomkor meg nem akar sikerülni. És akkor persze elkezdek puffogni magamban, hogy mennyire béna vagyok. Közben persze próbálkozom, hiszen magam akarok rájönni, hogy mit is basztam el már megint. Na mindegy (persze semmi sem mindegy). Persze makacs vagyok, segítséget nem akarok kérni, mert 1. ciki már... 2. tényleg szeretnék saját magam rájönni a problémára, hiszen akkor talán tényleg megértem. Ja és sosem bírom magamban tartani hogy megint elszúrtam valamit... nem azért mert segítséget várok, hanem mert valahogy muszáj közölnöm a bénaságomat. Ciki nem ciki, ez van. Na persze ezzel a közvetlen MSN-környezetemben lévő embereket (itt egyetlen egyre gondolok - puszi neki innen - hiphopp akaratomon kívül sikerül felidegesíteni és agyvérzés közeli állapotba sodorni. De tényleg nem tehetek róla...

Nem is értem az egészet... Talán túl sok dolog érdekel, amit szeretnék érteni, elsajátítani... talán... és ehhez kérdeznem kell. Hiszen úgy lehet a legjobban tanulni. Na mindegy (sosem mindegy). Talán majd nem kérdezek annyit. Bár erre nem vennék mérget. És az a legcikibb, hogy egyátalán nem azért kezdeményezek beszélgetést, mert bajom van... A bajok utána jönnek... Nem tudom mit csináljak... Majd alakul valahogy? Talán :)

A lényeg, hogy köszönet mindenért. Főleg a türelemért és a faszságaimért :)

 Ide a végére még egy idézetet akartam rakni... persze mint az elején említettem, nem találtam. Már nem keresgetem, mert a bejegyzésem nem akar mentődni, és nem akarok harmadszor is nekiállni.

A végére szánt idézetet pótolom majd. Mert idegesít, hogy nem találom :)

De addig annyit csak, hogy NEVÖRGIVÁP

"Abból, ahogy valaki veled viselkedik, nem azt tudod meg, hogy milyennek lát téged, hanem azt, hogy ô milyennek látja saját magát."