H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/11/02

Vasárnap átköltöztünk az uj házba. félig van már kész,de már lakható és szépen haladunk elöre mindennel. Karácsonyig már teljesen kész lesz. Hát elég nagy felfordulasban élünk pillanatnyilag,de jo lesz. Már allig varom,hogy kész legyen az uj konyhám,meg dekoralni lehessen. Viki rettentö hisztis most,de szerintem ezen nem kell csodálkoznom,mert mi is feszültek,fáradtak vagyunk. De a külön szobáját allig várja,hogy készlegyen es megkapja az uj szekrényét.
Kulcsszavak: Az ház uj

2010/05/13

Szerelmes vagyok ma a hajamba.
Kulcsszavak: örömei:D élet apró az

2010/02/08

nekem agyboldogtalanságom van
Kulcsszavak: az

2009/11/10

influ vicc

A medve, az oroszlán es a disznó talalkozik. A medve azt mondja: Ha én ordítok az egész erdő remeg a félelemtől. Az oroszlán azt mondja: Ha én ordítok az egész dzsungel retteg. Mire a disznó: Ez semmi... ha én köhögök már az egész világ összeszarja magát.

2009/10/17

hogy mit csináltam a nyáron? hát nem írtam, az az egy biztos. netmegvonás volt. meg más is. 

 

most

 

most jó meg rossz. leegyszerűsítve.

az a fránya munkaerőpiac meg a kaki munkák. a diplomám meg már picit poros.

 

de

 

tündérporozok

nagyon-nagyon

 

amúgy meg a lélek-nem lélek kérdéséről diskurálok. 

 

és!!!

 

voltam a wave goodbye-on.

az olyan.

Kulcsszavak: az olyan

2008/12/04

Pali

Ma lehet, hogy hagytam magamat palira venni. Nem is írnék róla, mert égő, meg mert amúgy se szoktam ide írogatni, de megvallom, terveim vannak ezzel a bejegyzéssel. 

Jöjjön tehát a torta.

Épp a Klinikáknál bandukoltam hazafelé az esőben, a járdán (ott, ahol meleg a fal, mert valószínűleg krematórium húzódik meg mögötte), amikor egy csávó jött velem szemben. Vékony átmeneti kabátot viselt, zöld esernyőt és egy erősen megviselt térképet szorongatott a kezeiben. A valósághű ábrázolás végett még meg kell említenem a lapos tarisznyát is, amit a hátán keresztbevetve hordott. Általában fogékony vagyok a bajbajutottak problémáira, ezért amikor fékezett mellettem, készségesen kibányásztam a hangfalakat a fülemből.

A srácnak, mint kiderült, a hivatallal akadt nyűgje, legalábbis láthatóan főleg ettől volt feldúlva. Elmondása szerint lenyúlták a vonaton a laptopját meg a mittudoménmijét (eléggé hadart, és nem volt kedvem minden szavára visszakérdezni), és elment bejelenteni a rendőrségre, amellyel aztán egész napos kálváriára kárhoztatta magát. Nem mennék bele nagyon a részletekbe: utazási utalvány vagy mi a lószőr miatt rohangált onnantól keresztül-kasul a városban, amire először azt mondták neki, hogy kiállítják az önkorminál, majd onnan elküldték a Teve utcába, majd megint egy önkormihoz, aztán oda, ahol először járt vagy mi - Isten ne rója fel bűnömül, de öreg és fáradt vagyok én már ahhoz, hogy ezeket az eseményeket mind fejben tudjam tartani. Kivált tegnap óta. A fiú kicsit mulatságos volt, amilyenek a feldúlt emberek lenni szoktak. Nem akarta elhinni, hogy ekkora parasztok ülnek a bürókban Pesten. Amint sikerült kihámoznom a zavaros történetből, pénzre volt szüksége, hogy hazajusson távoli falujába, mivel előbb bezártak a hivatalok, mintsemhogy hozzájuthatott volna az utalványához.

Mit tesz isten, meggyőzött. Pedig van képem a szélhámosságok lefolyásáról, és mégis. Sok minden szólt amellett, hogy igazat mondott, és olyan érzékeletesen adta elő magát. Az is elbűvölt, hogy ha hazudik, akkor MENNYIRE hitelesen csinálja. Utólag visszagondolva, volt azért egy-két dolog, ami sántított, nem annyira a szavaiban, inkább a cselekedeteiben, de ha akarom, most is mindent be tudok illeszteni a képbe. Lenyomoztam neki, hogy mikor megy a vonatja a távoli falu felé. Nagyjából emlékezett a menetrendre is, nem a pontos időpontokra, de hogy melyik vonattal ér haza csak holnap és melyik vonat IC, arra igen. Felírtam neki a telefonszámomat, meg hagytam, hogy lediktálja a címét. Megígért egy hívást holnapra azzal, hogy holnaputánra megbeszélünk egy találkát, amikor visszaadja a pénzemet.

Notóriusan bevállalok bizonyos időközönként ilyen zavaros ügyleteket, pedig általában át szoktak vágni. Mindig azt gondolom, ez az emberiség tesztje. Nem tudom, valahogy azt érzem ilyenkor, hogy az én értékrendem szerint nem mérhető össze az esetlegesen elvesztegetett lóvé azzal, hogy esetleg elküldök valakit a picsába, pedig tényleg segítségre szorul. (Ez nem önfényezés, azt hiszem, sokkal inkább hülyeségem bizonyítéka manapság, különben nem is írnám ide :)) Ám ha mégsem szorult segítségre, hanem szépen röhög a markába, hogy mekkora madarat fogott, akkor élvezem az erkölcsi győzelmemet vagy minek hívják azt, amikor beigazolódni látom, hogy van ember, akinek pár szaros papírdarab jelenti azt, amit nekem, mondjuk, az emberség meg a bizalom jelent. Ja, és jelen esetben gyógyírként szolgálhat esetleges kudarcomra még az is, hogy voltaképpen nagyszerű előadást láthattam a pénzemért.

De eszem ágában sincs előre ítélkezni a csávó felett, mert most is hajlok rá, hogy ez tényleg egy bajbajutott srác volt. (Remélem, simán hazajut még ma.) Egyszerűen csak le akartam írni a holnaputáni önmagamnak meg tökmindegy, annak, aki esetleg elolvassa, hogy mint éreztem erről az egészről eznap. És most lehet fogadásokat kötni, lehetőleg a szellemi képességeimre tett utalások nélkül. Az odds legyen mondjuk 1:95 - már arra, hogy nem aratok erkölcsi győzelmet végül. (De figyelitek? Mindenképpen aratok.)

Kulcsszavak: az esőben srác

2008/11/13

meghalunk mint ha nem is lett volna semmi amiért itt lennénk... Vannak akikkel végez a mindenség, a magány. Vannak akikkel a másik emberek végeznek.... vannak akik sokkot kapnak és ugy szakad el a fonal. Sokáig tart az embernek elfogadni hogy minden ami csak létezik múlandó. Eltűnik mintha nem is létezett volna. Csak egy kőtábla marad vagy egy papír. Egy Kőtáblákkal teli rét. Egy temető... Emlékek. Emlékek Gyötrik mindazokat akik itt maradtak ezen a világon és nem értik; magukban felteszik a kérdést hogy miért pont ő/én miért pont most amikor minden jó. vagy rossz. miértek hada lepi el az elménket amikor valami eltűnik vagy elmúlik. múlandóság... Én is eltűnök és akkor ki fog rám emlékezni, kinek fogok hiányozni....
Kulcsszavak: az idő. múlik

2008/06/21

Gyerekként a világ elvarázsol, tetszik a macskakő, amin lépkedsz, a fák, amiket megmászol, nem zavar, ha csupa piszok vagy, pocsolyákba gázolsz és mosatlan gyümölcsöt eszel. Majd felnőtté válsz és a varázs szertefoszlik, hiszen a macskakő nem tesz jót a kocsid lengéscsillapítójának, és persze figyelned kell a bőröd ph értékére is, az egészségedre, hiszen az fontos ám, meg ne hűlj! A baktériumokról nem is beszélve, hisz még a banánt is megmosod. Talán a világ ugyanolyan, csak önmagunkat korlátozzuk le. Célokat tűzűnk ki magunk elé, házat, autót, családot, kiskutyát, kismacskát, karriert, szépséget, fiatalságot, de ez mind csak ócska vetítés a lehunyt szemhéjakon. Valójában ki tudja saját magával tölteni az idejét? Képesek vagyunk elviselni önmagunkat, hogy végül eljussunk megismerésünkig? Talán. Akarjuk? Talán.
Kulcsszavak: az olyan

2008/06/03

Kulcsszavak: Az kéznél mindig ujj van:D

2008/04/07

Fejvakar...

Kétszer - háromszor is átgondolom mielőtt leírok valamit. Nem is jó így. annyira szűrt és steril lesz... de hát még talán így is átér egy - két olyan gondolat amely fontos.

Most itt ülök és vakargatom a fejemen a maradék hajamat. vannak akik kétségek között élik meg a minden napjukat... jómagam mostanság három-négység között vagyok... multiplikált élet.

 Szóval folytassuk... 

Az esküvő után hamar megjelentek az első gondok. Az egyiket anyósnak hívják, a másikat pénznek. A harmadik szintén anyós (de ez már a feleségemé), illetve az én családom. Hogy kölyökként sem szerettek ezt gyakran megfigyeltem, testvéreim közül egyedül nekem kellett a hajszárítóval játszanom a kádban. jó nyílván nem, de valami ilyesmit éltem át. Ez, úgy gondoltam megszűnik majd a házasságom eljövetelével. És én ebben pont úgy tévedtem mint Kolumbusz Indiával. Szóval a harcok immáron több frontosra nyitottak. Támadtak engem mindkét oldalról, és támadták a feleségemet a szüleim oldaláról. persze minden ponton én kellett védekezzek.

 

A házasságom könnyed öt év alatt meg is halt. Én is hibáztam, Ő is. Közben pár vicces történet is napvilágra került. Ennyi idő alatt akasztott ember nem voltam csak. minden más talán igen. Havas tanárúr listája sem semmi tudom én. de én is gyűjtögettem. Voltam raktáros, informatikus, szociális gondozó, katona, pénzügyi tanácsadó, tele2 bekopogtatós marketinges, vállalkozó, erdei rabszolga, szobafestő mázoló, kőműves inas...

aztán felköltöztem pestre, jöttem egy álom után, egy lány után, egy remény és egy reménytelenség után. 

és dolgozni kezdtem egy banknál...

már csak két évre vagyunk a mai naptól...

a következő bejegyzés meglepetés lesz...

ma egy kicsit depresszív vagyok...

 

Kulcsszavak: és az hervad igazi Miért