H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2014/02/02

Atyavilág reloaded finally - gyűlölet/hate coaching

Nagy nap volt a mai, megtudtam egy rakás dolgot az igazi apámról... nem tudom mi tartott ezen majd 38 évig, miért kellett harcolni érte és miért akkor tudom meg, amikor a saját életem romjaira hullott, hogy még értékelni se tudjam igazán. Ráadásul pont megbukom a német vizsgán a héten, mert nem bírok tanulni és a köv félévet le is mondtam. Miért érdekes ez ide? Nézzük csak...

Nos, még csak nem is a Ciklámen volt az apám (aki miatt Mutter gyűlöli a ciklámeneket), az is egy elvált nős férfi volt, aki 2 év kapcsolat után visszament a volt nejéhez és bennehagyta  akkor még nemMuttert a trutyiban. Aki 35 évesen erre úgy berágott, hogy eldöntötte "szerez" magának egy gyereket, mindenáron. Az imádott Nagyi, akiért annyira odavoltam, nna ő eredetileg nem örült igazán a jöttömnek, mert a család mellett állítólag ő se nem bírta volna elviselni egy zabigyerek szégyenét. Ezért kellett a névházasság. Többek közt. Társadalom, juhé.

 

Én pedig félig német vagyok, méghozzá papír szerint NDKs. Egy eredetileg Hamburg-ból származó, félig dán Echt Berliner az apám. Kelet-német felesége volt, 2 gyereke. Van még két féltesóm. Hurrá-hurrá. Nagy név a szakmában, megtaláltam a publikációit a neten.

 

Ismertem. Ő volt Mutter német haverja, Manfred, aki órákat töltött velem a játszótéren idegen országokban úgy, hogy egyik anyanyelvemet sem ismerte. Beszélt és bohóckodott velem, meg a többi gyerekkel, full németül. Ha tudtam volna akkor mi az a marslakó, hát annak néztem volna. Négy éves voltam, amikor a plüssállataimmal szórakoztatott a nagyszobánkban és nem volt közös nyelv, amin közölhettem volna, hogy hahó már nem vagyok csecsemő, izé, de azért szórakoztató amit művelsz. Egyáltalában nem hasonlítok rá. Állandóan röhögött, bohóckodott, talán ha ezt tőle vehettem evvel a búvalb*szott családban. A Jégkorszakból valójában inkább Sid volt, mint a névrokona. Élete végéig leveleztek Mutterral. Tudta, hogy a gyereke vagyok és azt is, hogy Mutter nem akart tőle ezen felül semmi mást. Megáll az ész és trombitál.

 

Visszagondolva később egész furcsákat gondoltam, a dilis német bácsiról, aki órákat volt képes egy teljesen ismeretlen nyelvet beszélő gyerekkel gügyögni meg hülyéskedni. Azt hittem, hogy valami nem stimmelt vele, pedig "csak" az apám volt... Legalább szimpatikus volt, bírtam a fejét, amennyire egy gyanakvó kisgyerektől tellik...

 

Csak azt nem értem, hogy mire volt jó ez a gyűlöletpolitika, hogy abban nőttem fel, hogy van valahol egy ember, aki otthagyott minket születésem után, hogy lemondott anyámról, mert nem vették észre a terhességét és azt hitte beteg (ez tényleg így volt, a tények, csak az nem, aki lemondott róla), hogy ha megkérték, hogy vegyen valamit a boltba, arra vállvonogatva azt mondta, hogy "valaki mindig segít", hogy soha az életben nem érdeklődött irántam. Miért kellett egy ráadásul fiktív, vadidegen ismeretlen ellen gyűlöletet nevelni belém? Nincs rá válasz... valamit mondani kellett....

 

Isten nyugosztaljon Manfred N. K-S., mostmár igazi okom is van miért megnézzem Berlint!