H2804111825
K2905121926
Sz3006132027
Cs3107142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172401

Összes blogok

2008/09/04

Szeptember 4.

Arcpír. Mitől van? Meleg, hideg, idegesség, öröm, zavar. Mennyivel jobb egy néger (bocsánat, afroamerikai, vagy afrikai, vagy valami hasonló) embernek. Ő nem színeződik el. Én nagyon. Ma egész nap piros voltam. Szó szerint, mint a paprika. Éspedig a meleg miatt. Nem vettem észre, legalábbis addig nem, amíg meg nem látogattam a mosdót. Aztán után még jobban vörös lettem zavaromban, hogy piros az arcom. Ördögi kör...
Aztán elmentünk a könyvtárba. Hála az égnek, egy kis séta, elmúlik a pirosság. De nem, a könyvtárban nagyon meleg volt...
A buszokkal kapcsolatban mindenkinek vannak rossz emlékei, legalábbis annak, aki már utazott buszon. Nos, nekem volt szerencsém már párszor. És itt, Norvégiában is megjártam, pedig azt hinné az ember, hogy csak Magyarországon olyan a tömegközlekedés, amilyen. A történetem röviden annyi, először is fél órát késett a busz. Nem is késett, egyszerűen nem jött. Remek, fagyoskodás a buszmegállóban. Aztán jött az iskolabusz. Felszálltam, szépen megkérdeztem angolul, hogy megy-e Hopenre. Erre a drága buszsofőr válaszolt nekem norvégul, amiből csak annyit értettem, hogy Hopen. Aztán mondtam neki, hogy "Ja!", majd odaadtam a bérletem, amit megnézet (már itt megjegyezném, hogy a bérleten rajta van a címem). Tehát felszálltam a buszra. Mentünk, mentünk, Orsnes, Kabelvag... és jött Hopen. De nem ment be, lerakott a főút és a Hopenre kanyarodó út találkozásánál. Másfél kilométert kutyagoltam... Legalább volt áfonya az út mentén. Öröm az ürömben.
Arra gondoltam, hogy csak nem értettem, mit magyaráz, de megnéztem a többi buszt, és azok mind bejöttek Hopenre (azóta nem buszoztam, de a házunk előtt van a "buszmegálló"), szóval nem tudom, hogy csak én szívtam-e egy nagyot, vagy be kellet volna-e jönnie Hopenre.
Amúgy itt az egész busz kérdés elég fura és idegtépő. Egyrészt nincs rendesen kiírva a menetrend (és nem csak olvasni nem tudok), másrészt a buszok úgy és akkor mennek, amikor akarnak, harmadrészt pedig nincs rendes buszmegálló. 
Buszsofőrrel kapcsolatban eddig csak egyszer volt pozitív "kapcsolatom". Vagyis nem nekem, hanem Katicának. Szegény rossz helyen szállt le (mondtam neki, hogy kérdezze meg, hol kell), és a sofőr visszavitte majdnem oda, ahova mennie kellet volna.
Megjegyzés: Neked sohasincs szerncséd!