Összes blogok

Amikor én kislány voltam, Édesapám az esetek nagyrészében ha otthon volt, vagy Máté Pétert vagy Jimi Hendrixet vagy meditációs zenét vagy hasonlókat hallgatott.

És most úgy adódik, hogy a moziban Jimi Hendrix koncert lesz, az öreg 70. szülinapjára. (Jóapám meg jövőre lesz 70)

És ez miért jó? Mert megyek apuval és a bátyjámmal Jimi Hendrix-re. INGYEN!!!

2012.12.11 

Ez nekem akkora szó... hogy faternak ilyen örömet tudok szerezni :) annyira furcsa... 

Nagyon várom. Olyan jó lenne végre a bátyjámmal is beszélgetni, látni őt.

Állandóan hasonló szitukat képzelek el.... játszom a helyzetekkel az agyamban, hogy milyen lesz majd :) 

Hey Joe. --> hogy ebben mi a poén? apám is, meg a bátyjám is "Joe".... ahogy nézzük. 

Ez olyasmi lesz, mint nyáron Anyut meg elvittem Bryan Adams-re...

Azt a napot sem felejtem el soha.

Annyira boldog volt :) Visítozott/visítoztunk... tapsolt, ugrált, fotózott :D

Jó volt :) 

Köszönöm Apu!

Sok sok év után ez volt az első ilyen megnyilvánulása felém. 

Jó érzés, na....

Tegnap újra Esztergomban voltam.

Nem is ez a fontos része, hanem az, hogy mi történt.

Lementünk Nyuszival meglátogatni édesapámat. Főzött nekünk fincsi ebédet,

sétáltunk egy nagyot a Duna parton, majd átmentünk Párkányba hármasban.

Mikor visszaérkeztünk a telekre, újra leültünk az asztalhoz beszélgetni. (4en).

Aztán Nyuszi elálmosodott, és ledőlt egy picit.

Ott maradtunk 3asban. Édesapám, és Edwina. Mintha amolyan családi beszélgetés alakult volna ki...

Egy darabig csak általános dolgokról beszélgettünk, végül előkerült a múlt. Az a bizonyos múlt. És csak beszéltünk, és beszéltünk, és sírtunk és beszélgettünk és sírtam...

És apu elmondta, hogy nincs benne semmi harag irányomba, és hogy szeret, és hogy ő is sajnálja, hogy ez így alakult, és erről leginkább ők (szülők) tehetnek. És én meg csak sírtam.

És akkor felszakadt bennem valami. Nem tudom mi, de mintha legalább 600 tonnától szabadították volna meg a lelkemet. Most olyannak érzem magam, mintha nem hatna rám a gravitáció. Jó érzés.

Hazafelé a vonaton csak erre tudtam gondolni. Elemeztem a beszélgetésünket, magamat, őt, őket... a múltat.

És akkor rájöttem hogy valami leszakadt rólam. A múlt terhe.

Elindult bennem, hogy újra érzem, hogy édesapám szeret.

Olyan lehet ez, mint mikor az "Óz, a nagy varázsló"-ban a Bádogemberre rátalál a Madárijesztő és Dorothy, megolajozzák, és újra érzi, hogy jár, mozognak a tagjai sok-sok idő után újra.

Mintha egy borzasztó álomból végre felébresztett volna valaki.

Szóval most ez van,és nagyon jó. És úgy érzem, sok év után, visszakaptam az Édesapámat.

Daddys Little Girls

Brian McKnight film score - Daddy's Little Girl...

No, Apu úgy néz ki jobban van. Illetve szed valami három gyógyszert. Megy még kardiológiai vizsgálatokra, és szívritmuszavara van.

Hát... ezek valószínű olyan dolgok, amik nincsenek közvetlen összefüggésben az allergiás rohamával, viszont kiváncsi vagyok, hogy mikor derült volna ki.

Iszonyú belegondolni ebbe az egészbe, iszonyú szerencse, hogy Apu épp nem egyedül volt otthon. Nem akarok belegondolni.

Aztán meséltek a kiérkező doktornőről. Hát az meg mindennek a csúcsa. 

Mivel Apu háromszor vesztette el az eszméletét, tehát nem nagyon volt képben, Anyu próbálta elmesélni a dokinak, hogy mi történt, aki viszont minősíthetetlen stílusban hurrogta le, és mindent inkább Aputól akart hallani. Ok, megértem én, hogy beszéltetni akarta, de basszus, lehetne ezt emberibben is?

Aztán a dohányzóasztalon meglátta az újságot, és pikirten odaszúrta, hogy Aham, népszabadság. Anyám erre, amúgy teljesen érthető módon iszonyúan felhúzta magát és válaszában megemlítette, hogy akkor már érti a doktornő hozzáállását.

Állítólag a csaj még képes volt tetézni a dolgot. Miszerint, igen-igen, hát elnézést, csakhát ezek az emberek olyan makacsok.

Most mi van???Miközben ugye ott a beteg, aki baromi szarul van, kéne rajta segíteni, vagy valami, basszus, még akkor is, ha a legdurvább fegyházba van becsukva anyagyilkosságért, nem az a legfontosabb, hogy kifejezze aktuálpolitikai különállását. Hát azt aktuálisan (is) kurvára leszarom.

Aorgh.

Basszus. Most beszéltem Apuval, olyan szar volt a hangja, rögtön megkérdeztem, hogy minden ok-e.

Erre kiderült, hogy tegnap este, mivel megvolt fázva, vagy valami ilyesmi, bevett egy algopirint aspirin helyett, és allergiás rá. Erre elájult, fuldoklott, leesett a vérnyomása kb 70-80-ra, egyszóval teljesen kiütötte. Aztán kihívták az ügyeletet, és adtak neki valami szteroidos injekciót, amitől reggelre meg eszméletlenül magas lett a vérnyomása, de úgy 200 felett.

Az este be akarták küldeni a Jánosba, de oda meg nem volt hajlandó bemenni. De ma volt délután dokinál, csináltak egy EKG-t, állítólag baromi ronda lett. Kapott egy rakás gyógyszert, és előjegyezték további vizsgálatokra.

Nagyon aggódom.

Tegnap a zuhogó esőben ültünk apuval a kocsiban, persze csúcsforgalom,meg minden, és beszélgettünk...

Tökjó, hogy eljöttél értem, nem kell szarrá áznom...

Jaja, ahogy öregszem én is egyre jobban utálom a telet

Na, jó, de inkább eső, mint hó, meg latyak

Igen... Állítólag idén egészen enyhe telünk lesz

Tényleg, az király lenne

Aham, nem bánnám, ha mondjuk egy keddi napra esne

Aztakurva...

Nem emlékszem, mikor beszélgettem utoljára Apámmal ilyen jót o_O (és ilyen hosszan: 33 percig telefonon)

Még mindig a hatása alatt vagyok...