H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

Összes blogok

2019/01/05

Zseppéndz.

Ez a zseppéndz dolog ez azóta foglalkoztat, mióta az Emese elmesélte hét évesen, hogy neki van zseppénze, kap.

Ez az osztálytársaknál eleinte úgy ment, hogy volt egy heti apanázs, mondjuk két forint (egy forint volt a fagyi). Lehetett összespórolni.

Később a gyerekek kaptak pénzt, ha segítettek, nem tudom, miért a tüzifa-vágás jut az eszembe, biztos inkább ilyenek voltak, hogy mosogatás. Itt is ez megy. "Ha akarja azt a kurva ipadat, mosogathat egy hónapig, aztán azt elköltheti, én meg nem veszem neki mán!"

Nekem se, Nietonak se volt zseppéndzünk, amikor gyerekek voltunk. Lehetett a szülők elé járulni tervvel, előre kidolgozott érvelésekkel, és akkor vagy megvették, vagy nem. Gyakran nem, illetve már gondoltak rá és majd nem tudom mikor, megkapom. Vagy gondolkozzak rajta még egy évet, és majd akkor esetleg. Nem is merek magamnak venni semmit, ha nem gondolkodtam rajta két hónapot, legalább. Pedig, ahogy Kati barátnőm mondaná, "Karalábé, a pénz el lesz cseszve!", függetlenül attól, mennyit rugózunk rajta előre, jó lesz-e, amit majd veszünk.

Hát, mondanom sem kell, nekem egyik verzió sem tetszik, de próbáltam nem rágondolni sokáig. Fél évvel ezelőtt viszont a kis Bir odaállt elém, hogy anyu, kaphatnék-e zseppéndzt.

Jáj, Karalábé!

Azt mondtam Birnek, hogy zseppéndzt nem adok, ami az enyém, az az övé is, amit tudok megveszek neki, ami hülyeség, arra nem költök szívesen így sem, úgy sem. Ha szeretne olyan pénzt, ami csak az övé, meg kell keresnie. Én nem fogok neki fizetni, mert a ház körüli dolgokat meg kell csinálni a mindennapi élethez, engem sem fizet senki ezért, ezt a saját javunkra csináljuk.

De, ha akar, készíthet dolgokat, és megpróbálhatja őket eladni, az a pénz az övé lesz, tőlem azt vesz rajta, amit akar, néhány egyértelmű kivétellel persze. Ebben mindig szívesen segítek, amit csak tudok. Mondta, hogy jó.

Ez fél év alatt a Zseppiac koncepciójává nőtt, amit a három járniképes gyerek közös vállalkozása.

Vettünk nekik játékra szánt, de ténylegesen használható, gyerek méretű szép kis piaci standot. A fél év alatt csináltak ékszereket, képeslapokat, könyvjelzőt, zsebtükröt, gyertyát, falidíszeket és táblákat, virághajót, szájzsírt, fürdősót, kitűzőt, befőttet, Iki ültetett uborkapalántát, készítettünk Hatchimals-szerű játékot, kiszínezett bevásárlószatyrot. Üc, ha kedve van, süt tortát (mikrós), Bir sajtos pogácsát, Iki frissen facsart limonádét ajánl. Szigorú kitétel, hogy csak saját készítésű áru lehet a piacon, tehát megúnt játék péndául nem. Ezzel, mikor kedvük van, kiülnek a ház elé, váltják egymást, ha valaki megunja, aki árul, olvas, üldögél, nézelődik, a többi az udvaron biciklizik. Tegnap hat órai munkával tizenhárom dollárt kerestek, de egy jó napon kétszer ennyi is összejön. Nemcsak a környékbeli gyerekek vetődnek oda, hanem a tengerpartra sétáló párocskák, munkások vesznek ezt-azt.

Minden alkalommal rácsodálkozunk Nietoval a tényre, hogy itt biztonságosan ki lehet a gyerekeket tenni a ház elé, hogy áruljál. Aki nem szereti a gyerekeket, simán átmegy az utca másik oldalára, aki szereti, még az autóval is megáll, beszél hozzájuk, biztatja őket, érdeklődik, megismerjük a kedvesebb szomszédokat is.

Megtanulják a gyerekek egymástól azt is, hogy magabiztosan kiálljanak azért, ami az ő kezük munkája, sőt, ami a testvérük keze munkája, világosan elmondják, mit hogyan lehet használni, érthetően és udvariasan beszéljenek idegenekkel, észrevegyék, jó- vagy rosszándékú az illető, kifejezzék a tetszésüket vagy nem-tetszésüket, azaz a kommunikációs képességük javul, ami ebben a teknológiával elöntött világban nem semmi eredmény.

Meg dolgoznak, tervezni kell a termékeket, számolni kell, mit mennyiért lehet eladni, mennyi munka, mennyit kell rá költeni, és ügyesednek is, készítés közben. 

Üc rendszerint arra költi a pénzét ("Anya, kaptam egy pénzt!",- mondja, akár tjz centest kap, akár öt dollárost), hogy megveszi Birtől, amire vágyik a Zseppiacról, Iki csak elrakja, de Bir már komolyan gyűjteni kezdett, azon gondolkodik, mire. Amit nem tesz be a befőttesüvegbe (apja 20%-al megtoldja neki mindig), azt olyan játékokra költi, amit nem nagyon vennénk meg neki, de kedvesen kölcsön ajánlja, a testvéreinek is vesz ezt-azt. Nem szólunk bele, de öröm látni.

Annak is örülök, hogy ahelyett, hogy én lennék a szülő, aki nem ad elég pénzt, ahelyett én vagyok a szülő, aki segít: segít kitalálni, hogy kell csinálni ezt-azt, segít megrajzolni a táblát, segít kivinni a standot, segít megvenni a hozzávalókat.

A gyerekek meg büszkék lehetnek, hogy a munkájuk ér valamit, de tanulják is, hogy a pénz nem a fáról hullik vagy anya zsebében nő, és ha azt mondom, hatszáz dollár egy i-pad, akkor van fogalmuk, legalábbis Birnek, az mennyi munka is pontosan.

Aztán ha nincs, nincs, ha elfogyott, akkor el kell kezdeni rajta gondolkodni, mit készítünk legközelebb, mikor lehet kiülni árulni megint.

Arról nem is beszélve, hogy a standot lehet látni az ablakból, tehát amíg kint árulnak, addig anya főz, rendet rak, szoptat, micsoda luxus!

"- Anya tegnap jött egy néni, olyan aranyos volt! Nagyon szeretett volna csokitortát, de nem szerette a csokit, nagyon szeretett volna limonádét, de nem szerette a limonádét, de tudod, mi volt a kedvenc ennivalója? A cheese scone!

- Sajtos pogácsa.

- A sajtos pogácsa! Vett mindjárt kettőt! Nagyon aranyos volt!"

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bir Iki

2018/12/24

Minket teljes szívéből, ürügy és tolakodás nélkül szerető 80 éves bácsika szívinfarktust kapott, újra, tíz nappal ezelőtt, most írt nekem emailt. Úgy ismertük meg, hogy a freecycle (számodra szemetet ingyen felajánló, mások által kérő és elvivő honlap) egyik hirdetésével kapcsolatban (asszem tükröt kértem) megismerkedtünk, és azóta is rendszeresen felhív, hogy van neki ilyen játék, olyan hinta, jönne, hozná a gyerekeknek. Kis kirakósok, amiknek a hiányzó darabjait rétegelt lemezből kifarigcsálja, régi írásoktató könyveket hoz, mert tudja, hogy folyóírást tanulunk, hobbija a vintage autók felturbózása, egyik nap beugrott a tükörfényesre suvickolt keréktárcsás kocsijával, csodáltuk.

Visszaírtam neki.

 

Dear Owen,

we read your email with alarm, though it is good to hear that you are hopeful you can visit. We have plenty of food - have you got anybody cooking for you? I'd be happy to save that effort for you if I can make anything that you like to eat!

Have they started you on new medication? Afterall, many side effects would be worth to avoid the next one. I am happy to help with information or management as a private person, or, if you want, you can request a funded overview and I can do that for you as well. I'll be back to work soon enough.

I could only think of so much I can specifically offer apart from numberless cups of teas and the company of impertinent but kind-hearted children. Do not hesitate to ask though! If we can do anything for you, we would be happy to: delivering prescriptions from the pharmacies, doing groceries, my hubby would be happy to help lifting stuff or do gardening if you need your lawn mowed. I know you are capable and strong but I also know that if we can spare your heart we should. We are only on the other end of "the Internets".

Thank you for letting us know so we can think of you every day.

We are busy, I'd love to say cooking and cleaning, but really, all we are doing is trying to minimise the lengtj of time when baby cries. At the moment it's more than five people can cope with! I think it must be his teeth. I don't want to stuff him to his ears with medication. We planned to have a celebratory dinner tonight but I only got the desserts ready and the house would be a good proof that a tzunami hit this town yesterday as warned! Regardless, everyone is happy, and baby hasn't cried as much as he could have today.

Also, there is a hungarian traditional dessert, a rolled-up pastry filled with heavy walnut or poppy filling, and, I am telling you Owen, it is impossible to make it so it can carry its own weight. Nine times out of ten it breaks in the oven. I said to my parents this morning, I am planning to bake it so it will end up broken to start with, because there's no point aiming for the impossible. Now I have four excellent rolls all in one piece! Ten years' of practice as a mother and I achieved this. I am immensely proud, only a bit confused, because I had three times five minutes in between crying fits all day to prepare this dish. Maybe the pudding's recipe should call for tears to start with (and as amazing a pun as this is I only realised afterwards it works:)

I hope that your holidays will bring you comfort and you'll feel stronger every day. Please let me know in the morning when you can come over so I can make sure we're home.

Best wishes and hoping to see you soon,

Kohlrabi
Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/19

Hívtak melóból. Megyek vissza GYES-ről 15-én.

Ez a negyedik baba, és ilyen se volt még.

Először nem dolgoztam. Mondjuk ez nem igaz, dobot tanítottam egy iskolában és nem folytattam.

Aztán kirúgtak, mikor a baba 2 hetes volt. 

Úgyhogy a harmadik előtt helyettesítenem kellett, mert nem volt állandó munka egy terhes kisbabás nő számára, még a barátok, régi munkahelyek, senki nem volt hajlandó felvenni, pedig volt, ahol a 9 hónapon át minden héten dolgoztam. De nem bazmeg. Úgyhogy megint nem volt hova menni.

Ezen a helyen a munkaviszony második hetében jöttem rá, hogy terhes vagyok. És megyek vissza.

Úú. Izgi!

Kulcsszavak: én anyalábé

A kényszeres viselkedésmintázatot az ismétlődő cselekvések jellemzik, például újra és újra leellenőrzi a beteg, kikapcsolta-e a sütőt, kihúzta-e a hajszárítót. Még mikor elhagyja otthonát, akkor sem tud másra gondolni, és súlyosabb esetekben, nem is képesek kimozdulni a betegek.

 

Ez az első karácsony, hogy komolyan készülünk, Bir megkért, csomagoljak be minden ajándékot, mert eddig környezetvédelmi okok miatt erre nem voltam hajlandó. De jó, hát örüljön a kis szive, persze, hogy becsomagolom. Én nem tudtam, hogy ez ilyen sokáig tart és ennyi minden kell hozzá! Ma három órát csomagoltam, az eredmény is hármas alá alá alá kérdőjel felkiáltójel (ezt kaptam egyszer egy matekdolgozatra is), és a fele csomagon még nincs zsinór és el kellett menjek masnit venni, meg ki kell cserélni a matricát mert nem jutott eszembe hogy másnak a gyereke még hisz a Télapóban Mikulásban Santában. Ja, meg a kreatívan spréfestékkel beezüstözött kerti kötözőmadzag mindent összefogott és még az egy dolog, hogy ezt a sok egyenként becsomagolt izét feltuszkoltam a szekrény tetejére, de hogy fogom levenni?!

 

Azonban kiderült rólam valami vészteljes.

 

Karácsonyi kényszerbeteg vagyok. Újra és újra leellenőrizném, hogy a becsomagolt ajándékok valójában a feliraton szereplő személynek szántak-e és hogy rajtuk maradt-e az ármatrica.

 

 

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/16

Ücke olyan cuki, hogy az emberek nem bírnak gondolkodni körülötte. Van egy idős, süket, gyakran morcos, nagyon angol, szigorú pesztránk (képzeljétek el Mary Poppinst, de a könyv alapján, ne a film alapján), és el-elkapom, hogy mikor megérkezik, és Üc először szól hozzá, akkor elmormogja az orra alatt, hogy "Ennek meg olyan az arca, mint egy kisangyalnak, mi?"

Jött a magyar Télapó Mikulásünnepségre egy magyar srác látogatóba, fiatal is, agglegény is, szerintem buzi is (bár nem kifinomult a buzi detektorom, lehet, hogy csak pozsonyi), hát a családi élet meg a gyerekek nagyon távol állnak tőle. De az Ückére ránézett, és attól fogva azt hallgattam, hogy a gyereknek melyik tévéműsorban kell szerepelnie és hogy milyen cuki.

Ráadásul Ücke imádja a nyulakat, két copfot visel a füle felett (nyuszifül), nagy barna szeme van, és édes, jó illata, csinosan szeret öltözködni, szoknyába, tehát minden adott.

Azért, hogy értsétek, kész nagyanyja, tehát itthon mindenkit igazgat, óriási hisztik vannak, művésznő a csaj.

Az óvodai Télapó Mikulás Santaünnepség elég feszült volt, az igazgató egy nyájas csaj, de egyébként egy lelketlen ribanc, és ült a Télapó Mikulás Santa mellett, szólította a gyerekeket és többször majdnem elfelejtette a Télapó Mikulás Santa kezébe nyomni az ajándékot. Tehát beszélgetés a Télapóval Mikulással Santával, köszönet, fénykép ki volt zárva, a Télapó Mikulás Santa ki is lett hajtva a teremből, amint elfogytak az egyenzacskók.

Persze én nem szeretem, hogy csak kapni, én szeretem, ha mindenkit embernek látunk, úgyhogy a gyerekek tudják, hogy meg kell köszönni, hiába nem köszönik a többi gyerekek. Ücke majdnem elfelejtette, de visszafordult, és ránézett a Télapóra Mikulásra Santára, és mondta, hogy "Thank you!"

Erre a Télapó Mikulás Santa nem is akart hinni a fülének, ránézett Ückére, menetrend szerint elolvadt, elmosolyodott, feltartotta a hüvelykujját, és azt mondta:

- Cheers, mate!

Kulcsszavak: én anyalábé Üc

Tegnap (meg tegnapelőtt) a balettiskola éves záróelőadása volt a Nagyszínházban - durva! -, Bir csirke volt. Cuki. A szépség és a szörnyeteget adták elő, és ha azt gondolnátok, hogy a csirke furcsa szerep, akkor elmondom, Bir egyik barátja szalvéta volt. Szerintem az viszi a prímet. Klasszikus zene narrálta a történéseket, de a Jazz-balettosok modern, sőt, gyakran nekem visszás zenékre táncoltak. Erre csak reméli az ember, hogy a gyerekek egy ideig még nem jegyzik vagy értik meg, miről van szó.

 

Ma borús, de száraz és meleg idő volt, egyedül vagyok a négy gyerekkel egész nap, hátam fáj, menni se tudunk, úgyhogy gondoltam, kint szöszmötölök a kertben, amíg játszanak.

 

Ez nagyon kényes dolog, és már rengetegszer elcsesztem. Nem nagyon szabad csinálni akarni dolgokat, tehát főzés, rendrakás, kertészkedés kiesik, mert ha a kicsi szopni kér, a nagyok veszekszenek, elesnek, én nem jól tűröm, hogy a rántás odaég, a palánta elszárad. Sosem lehet megjósolni, mikor kerülök vissza. De lógni sem lehet, mert akkor mindig beleszólok a dolgukba, meg azt sem jól tűröm, hogy nézem a dolgokat, amiker lehetne csinálni. Tehát félbehagyható, eredményes szöszmötölést kell választani, és emiatt sokminden készül, ami különben az eszembe sem jutna.

 

Ez mind a tévémentes probléma kategóriába tartozik.

 

A romos kerítésre mozaik kép készül, és gondoltam, folytatom, a csemperagasztót kimosni fél perc alatt ki lehet. Egész jól bele is illett a napba, meg a gyerekek is ügyesek voltak, csak anyu belefordul a csempeszilánk-illesztgetésbe, és távirányít mindent. Gyerekek a nappaliba özönlöttek, miután kint töltötték a napot (én épp egy kalapáccsal meg egy szöggel távolítottam el utólag a véletlen túlfolyt csemperagasztó-gömböket már úgy negyven perce), felébredt Beske is, de nem sírt, kiabáltam befelé, hogy foglalkozzanak már vele, jókedvűen mondták, hogy jó.

Mikor beléptem, azt láttam, hogy Iki műanyag építőelemekből dobverőt készített magának és azzal hadonászik, Bir pedig szalagos varázspálcába énekelve táncol és balettozik. Üc ölében pedig ott ül vidáman a kis Beske, élvezi a szórakoztatására rögtönzött előadást, Üc ringatja, és mindhárom nagy a torka szakadtából azt énekli, hogy

-We will, we will ROCK YOU!

 

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/12/15

Ráébredtem, hogy egy hónap múlva megyek melózni, jobb lenne bébikét elkezdeni edzeni, amúgy is érdekli a rendes étel, csak az én szivem szakad meg hogy már nem olyan kis bébike.

Szóval vettem bébiételt, de drága meg hülyeség, úgyhogy csináltam is. Víz, brokkoli szára, krumpli, darálthús, sütőtök. Darálógép. Csak túl sok lett, vagy két kiló.

Bébike álmos volt, bébike csak tejet kért, bébikének nem kellett a bébiétel. De az anyja megkóstolta.

A bébiétel negyede se maradt meg, mert azóta megkóstolta Iki is meg Nieto is. Mindenki odáig van érte.

Próbáljátok ki!

Finom!

Sőt!

Abbahagyahatatlan!

Minek főzök?

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/11

Nem vagyok vörös, úgyhogy nem hívhatom a Télapót Télapónak.

Nem vagyok keresztény, úgyhogy nem hívhatom a Mikulást Mikulásnak.

Nem vagyok angol anyanyelvű, úgyhogyogy nem hívhatom Santát Santának.

Nem vagyok hippi, úgyhogy nem hívhatom Grandfather Wintert Grandfather Winternek.

Nem vagyok történész, úgyhogy nem a hívhatom Szent Miklós emlékünnepén megjelenő kosztümös amatőr színészt Szent Miklós emlékünnepén megjelenő kosztümös amatőr színésznek.

Na.

Kérdésem.

Egy politikailag normális, vallásilag laza külföldön élő magyar anyuka hogyan kellene hívja önazonos módon azt a vörös szakállú, fehér csizmás, fekete kabátos valakit, aki kivétel nélkül mindig büdös, de a gyerekek szeretik?

 

"Wheeeen Mommy got stuck in the Hungarian Club

You could hear her shout

You ladies and gentlemen won't get any words

If you don't let me out.

Télapó is communist,

Mikulás is catholic,

Santa is in English,

Wheeen Mommy got stuck in the Hungarian Club,

Téla... Miku... Hatchoo! "

 

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/10

Ücke együtt ment immunizálásra a kis Beskével, és most, hogy eljött a Télapó, és Gryllus Vilmost is szeretjük, lelkesen énekli:

- Oltás, Mikulás, oltás, Mikulás, jön a sok jóval, hegedűszóval.

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/04

Az vágy és az anyaság egyszerre látnak napvilágot. A gyermek élete, születése az ő saját birtoka.

 

Kulcsszavak: én anyalábé