H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/10/10

Tanya

Négyen vagyunk itthon lányok. Anyuka, meg mi. Meg az apu. Ide nem jár busz, meg vonat. A falu két kilométerre van, még út se vezet, csak úgy keresztül a szántáson ahogy kitapossuk. Lehetne persze terepjáróval is menni, főleg télen, de nekünk még biciklire se futja. Ha sár van, akkor mi a lányokkal nejlonszatyrot húzunk a cipőnkre és úgy járunk iskolába. Vagyis már csak én, mert a többiek elkerültek. Én vagyok a legkisebb. Mikor beérek a faluba leveszem a szatyrokat és kidobom, onnantól köves út van, busszal kell továbbmenni. Hazafelé meg újat veszek elő. Volt már, hogy elfelejtettem vinni magammal tartalék szatyrot, akkor annak a cipőnek annyi. Ha nincs nagyon hideg, inkább leveszem a cipőt.

Van itthon egy csomó állat. Csirkék, kacsák, libák is. Minden évben van egy-két disznó. Sok a munka itthon. Anyuka baromfi-feldolgozóban dolgozik 2 műszakban, munka előtt, vagy után szokott főzni, nekünk mindig is megvolt a dolgunk itthon. Ki takarított, ki mosogatott, ki mosott, meg az állatokat is el kell látni. Nem félek a vértől, simán megölöm a csirkét. A Micu mondta mikor középiskolába került a városba, hogy sok osztálytársa finnyogott, hogy ő nem tudna megölni egy csirkét. Csak röhögtünk rajta. Finnyoghatna itthon, asziszem! Apám agyon is ütné.

Mióta az eszemet tudom apa mindig ivott. Sokszor mentünk be érte a faluba, aztán támogattuk haza keresztül a szántón. Volt, hogy közbe-közbe jól megrugdosott minket. Hogy minek tartjuk vissza, ment volna vissza a kocsmába. Pár év és pár ilyen alkalom után már csak átléptem az úton, ha láttam az árokparton feküdni, mikor jöttem a suliból. A franc fog küszködni vele, a verést se szeretem. Leszarom. Volt, hogy egyszer úgy feldühített, hogy mustárt nyomtam a szemébe. Ez otthon volt. Valamit magyarázott akkor is részegen, éppen virslit ettem, bepipultam, mert ütött volna, belenyomtam a szemébe a mustárt. Megvédem én magam. Nem vagyok beszari, mint anyuka szegény. Utálom apát. Senki se szereti a lányok közül.

Pár éve eltört a kamrában két üveg bora. Féltünk tőle, hogy agyonver, próbáltuk felszedni a földről a piát, aztán a Micu, a nővérem kitalálta, hogy szedjük fel szilánkostul, azt úgy töltsük bele a demizsonba. Felszedtük úgy. Megitta. Vártuk, hogy majd kiszaggatja a beleit, meg a gyomrát, de semmi baja nem lett tőle. Nem sajnáltuk volna.

Egyszer meg az volt, hogy részegen beparancsoltuk fürdeni. Főleg anyuka akarta, mert neki kell vele egy szobában feküdnie, aztán akkor már egy hete nem fürdött, csak döglött, meg ivott. Még dolgozni se járt akkor, már nem tudom mi a franc kórságja volt, de akkor nem ment. Anyuka akkor a sarkára állt, hogy nem mehet ez így tovább, tessék bemenni fürdeni. Melegített neki vizet, betöltötte a kádba, aztán otthagyta. Egyszer csak hallunk ám egy éktelen nagy puffanást. Na, rohantunk, hogy mi van, hát a hülyéje valahogy megcsúszott, mert kilötybölte a vizet, aztán beverte a fejét erősen, vérzett neki. Reméltük, hogy ott marad végre. Vártunk, hagytuk feküdni. Mikor vagy egy órácska letelt, akkor hívtunk mentőt. Na, azok se nagyon rohantak, tanyára ugye, keresztül mindenen, a lényeg, hogy eltelt vagy három óra, mire orvoshoz került. És túlélte azt is. Felépült belőle. Kutya baja nem lett. Pedig akkora vértócsa maradt utána, hogy két napig súroltuk ketten, lányok. Akkor megfogadtuk, hogy ennyi volt, elmegyünk, amint lehet. Két héten belül elköltözött Micu, rá egy hónapra Cica is. Csak én maradtam magnak. Nekik könnyű volt, Micu a fiújához ment, Cica meg koleszba. Utána már csak anyuka, meg az én életemet tudta keseríteni. Sokszor álltam anyuka elé, hogy ne üsse, kaptam is eleget. De legtöbbször futottunk. Kergetett egy darabig az udvaron, aztán leginkább feladta. Tántorogva nehéz futni. El-eldőlt sokszor, meg elbotlott. Akkor aztán besurrantunk a házba és magunkra zártuk a kis szoba ajtaját. De nem nagyon dühöngött utána, szerintem örült a csöndnek, nyugodtabban tudott inni. Aztán amikor hallottuk, hogy elaludt, kilopakodtunk. De sokszor csináltuk, istenem!

Aztán tavaly februárban az történt, hogy az üzemben, ahol apu dolgozott megszaladt a gép. A fűrész. Levágta apa fél kezét. Nem tudom pontosan kinek a hibája volt, de hát megtörtént. Volt nagy kavarodás, mert feketén dolgoztatott a főnök, és nem lehetett letagadni, hogy munkahelyi baleset volt, azért próbálták elsikálni, hogy baltával csinálta otthon az apu, aztán ciki volt, mert baltával ilyen sebet nem lehet, szóval volt galiba bőven. De nem is ez a lényeg. Kapott végül kártérítést, meg volt valami biztosításunk is, abból is lett pénz. Több hétig feküdt akkor apa kórházban. Nagyon ronda seb volt, tőlünk csak 80 kilométerre van olyan kórház, ahol egyáltalán tudtak vele mit kezdeni. A sok hét alatt kiderült, hogy apa cukorbeteg is, nem ihatna egy cseppet se. A bent töltött hetek alatt persze diétáznia kellett, meg nem ihatott természetesen. És nem iszik azóta sem! Halál komolyan. Azóta egy csepp nem ment le a torkán és ennek már nyolcadik hónapja. Tök normális azóta. Igaz, hogy nincs meg az egyik keze, de az életünk akkorát fordult, hogy még! Az állatokat ellátja ugyanúgy, félkézzel, dolgozni már nem jár be, rokkantnyugdíjat kap, és még anyukának is segít. Soha nem megy még a kocsma felé se.

Gondolkodtam rajta, hogy sajnálom-e. Azt, hogy annyi mindent csináltunk ellene. De nem sajnálom. Lett volna akkor ilyen normális. Megérdemelte. Nincs lelkifurdalásom miatta.
Kulcsszavak: alkohol történet

2008/10/01

Durvan masnapos vagyok.

Tegnap azt hiszem kisse tulzasba vittem az alkoholizalast, meg szerencse,h a "reszegen ki visz majd haza"  problemakorrel nem kellett megkuzdenem:P

 

Kulcsszavak: alkohol buli

2007/02/25

end of the day

két nap egymás után a schönherzben aludni - aljas. ugyanezt részegen - nagyon aljas. ez a helyzet.

 

voltam a eskövői bulin, amiről címszavakban:

  • az újdonsült sógornőmet leitatni nem szép dolog, de hát így jár az, aki házasodik
  • ez az este olyan volt, amikor nem fogott rajtam az alkohol: becherovka, amíg volt (8?), sör, b52, stroh rum. nem volt semmi.
  • egy 160 kilós, részeg tetoválóembert megfékezni, és berakni egy taxiba - komoly feladat

 

igen, ezt a hétvégét is túléltem. ha működik a logika, akkor - halhatatlan vagyok!

Kulcsszavak: élet alkohol party

2007/02/24

hosszú nap, és még hol a vége...

irdatlanul hosszú ez a mai nap, ami nem csoda, mert még tegnap kezdődött:)

 

tegnap este edzés után - mikor kravmagázzon az ember, ha nem péntek este fél 11-kor? - sikerült megjelenni a bálint-mesi-féle szülinapi házibulin, ami így visszatekintve minimum merész elhatározásnak tűnik, ismerve a szombati feladatokat. nem is lett volna komolyabb gond, ha vagy becherovkákat nem iszom, vagy long islandeket, illetőleg egyiket sem. az ap-s farsangi buli - már amire emlékszem belőle - egyébként érzésem szerint nem volt olyan rossz, néhányan felismerték a jelmezemet:) külön köszönet illeti péntek zsoltit, aki kimentett az alkohol szorító karjaiból, és valahogy elvitt a koliba. köszi.

 

a reggel maga volt a megtestesült rémálom. fél 10 körül kinyitottam volna a szememet, ha nem kontaktlencsében aludtam volna. próbáltam valahogy életet lehelni magamba, a kávé és az outox nevezetű alkoholsemlegesítő ital nem szeretik egymást, ezt most már tudom. ráadásul utóbbi 1000ft volt, és ez különösen sok akkor, ha figyelembe vesszük, hogy kb. 5mp-et töltött a szervezetemben. no mindegy, fél 11-kor elindultam a kravmaga vizsgára...

 

szerintem egy önvédelmi "sport" akkor jó, ha nem csak tatamin, beöltözve, bemelegítve stb. tudja ellátni a feladatát, hanem extrém körülmények között is. jelentem, a kravmaga ilyen: a vizsga első felét részegen, második felét pedig másnaposan töltöttem, és nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy sikerült is megugrani a p1-es szintet. je.

 

a vizsga után visszamentem a koliba, ahol felvettek anyuék, mert ugye mentünk esküvőre (hehe, van egy sógornőm). a "szertartás" és a lakodalom alatt sikeres harcot vívtam a macskajajjal, időnként majdnem felülkerekedett, de végül én győztem.

 

most értünk haza, és mindjárt indulok vissza a házassági buliba... szurkoljatok, hogy túléljem, én nagyon félek:)

Kulcsszavak: élet alkohol kravmaga party