H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Összes blogok

2009/09/25

Elfogyott a kávé

Nemcsak evési, dohányzási kényszerem van. Imádok kávézni(jövedéki termék függő vagyok, kivéve az alkoholt) is, nem teljes a napom nélküle. Még amikor dolgoztam és sokszor adtam forrónyomos szolgálatot, akkor szoktam rá a napi 4-5 kávéra, meg a két doboz cigire.

Emlékszem, mikor 1984-ben felszereltem járőrnek még nem volt ilyen nagy sajtója ezeknek a termékeknek. Én meg nagylánynak éreztem magam tőle, 18 éves voltam.

Járőrből, merthogy tudtam fogalmazni, gyorsan továbbléptem és az akció alosztályhoz kerültem. Itt aztán megláthattam, mi folyik a városban éjjel. Én egy búra alatt éltem addig, és nehéz volt feldolgoznom az emberi nyomorúságot. Ez még fokozódott, mikor nyomozó lettem és olyan helyeken fordultam meg, ahol nemhogy emberhez, de még állathoz méltó körülmények sem voltak. Erről sokat tudnék mesélni.

Mivel fiatal voltam és gyermektelen, ezért az ünnepnapokat főleg a Karácsonyt mindig ügyeletben töltöttem. Ez az öngyilkos ünnep, addig még halottat se láttam soha, nemhogy ilyeneket. Ilyenkor nagyon jól esett rágyújtani és kicsit lenyugtatni az idegeket és a lelkemet.

Ezután következett a vizsgálói munka, majd nagyon hamar a Rendőrtiszti Főiskolán találtam magam. 23 évesen már hadnagy voltam, tele reményekkel és világmegváltó gondolatokkal.

Hogy miért is lettem rendőr? Azért mert ez volt az egyetlen számomra elérhető munka, amely azonnali anyagi függetlenséget jelentett. Nem születtem rendőrnek, művész lélek vagyok, alkalmatlan a hosszan tartó, folyamatos stressz elviselésére és a kérdés nélküli parancsvégrehajtásra. Nem is rajongtak értem a vezetőim, kivéve egyet (27 év alatt), aki látta bennem a kreativitást és igénybe is vette az ötleteimet. Hagyott nyugodtan dolgozni és nem szólt bele állandóan a munkámba. 

Örök hála neki ezért! (Már ő sem rendőr)