H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/11/30

RÉN - történet

Arra gondoltam, letesztelem az emberek spontán és meglepő ingerekre való reakcióját, úgyhogy a Krisztának vásárolt agancsokkal tömegközlekedtem haza. Ja, és teli pofával rámosolyogtam mindenkire, aki megrökönyödötten vizslatott.

 

Általánosan levonható megállapítás, hogy az emberek karótnyelt parasztok.

 

Húszból általában egy vigyorodott el, az is nagyrészt harmincas évei közepén járó nő volt.

 

A kis, szakadtnacis, magukat alternatívnak gondoló picsák (akiktől rejtélyes módon hemzseg a Pomázi HÉV), nos azok felvették azt a fitymáló, mással össze nem téveszthető "és akkor ez most mééér jóóóó?" arckifejezést. Ezeket már csak a prémgalléros, szolizott húszas, fukszos királycsávók (hö, geci, némmá, geci, szarvasgeci, hö-hö.), illetve a citromba harapott nyugdíjasok (hmmpf.. . hát ez meg hogy néz ki, ilyen egzib exbic kihívó hülyeséggel. Biztos ilyen liberálisos. Meg buzi is. Ja, és aki liberólis meg buzi, az akor ....)

 

Utóbbi öreg mamák egyike olyan csúnyán nézett rám mikor ketten maradtunk a Margit-körút egyik piros lámpájánál, hogy produkáltam neki egy hangos, öblös szarvasbőgést is, amitől olyan szemeket meresztett rám, mintha legalábbis jancsiszögekkel kivert petrencerúddal vertem volna szottyosra az imént a kötöttpulcsis tacskókutyáját.