H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/12/02

Advent első vasárnapja

Nem is tudom, volt-e már ilyen, hogy advent első vasárnapjára nem készült el a koszorúnk. Pénteken késő este sikerült hazahoznom a gyertyákat, tegnap meg ma egész nap nem voltunk itthon. A gyerekekkel szoktam csinálni, de azt hiszem, most azért nekiülök magam. Nem azért, mert muszáj, és valahol mégis muszáj, mert olyan rosszul érezném magam, ha nem gyújtanék ma egy gyertyát. Akkor is, ha csak magamban.

Kulcsszavak: ünnep advent

2010/12/22

Jézuska és a csí II.

Én nem tudom, hogy a Jézuska akkor is fog-e jönni hozzánk, ha véletlenül a csí mégsem áramlana tökéletesen akadálytalanul a lakásban, értsd: nem végeznék a takkerolással Szentestére. Azért gyanítom, hogy fog, mert már máskor is előfordult ez a szomorú, ámde nem tragikus eset, és Karácsony azért még mindig volt, mióta az eszemet tudom.

 

Mindenesetre nem állok azért olyan nagyon rosszul, ma teljesen befejeztem a konyhát, és valahogy rászántam magam az előszobára is, ami azért nagy szó, mert ott rohadt hideg van, és ráadásul egy hatalmas kupiterület volt az egész. Ez a kettő mondjuk össze is függ, mert ki a francnak van kedve kimenni pakolni meg takarítani 10 fokba, télen elég nehezen veszem rá magam, viszont ott landol mindenféle lim-lom, és csak gyűlik és gyűlik... Most is nagyon érdekes dolgokra leltem, meg undorítóakra is, bogárhulláktól kezdve bepenészedett műanyag dobozokig, melyeket Férj valamilyen rejtélyes okból az előszobában helyezett el egykoron. (Mármint nem a bogárhullákat, mert azok még élő korukban maguktól jöttek be, hanem a dobozokat, amik akkor még nem voltak penészesek, csak kajamaradékosak, de azért néhány hét parkolás még 10 fokban is fasza kis penésztenyészeteket tud kitermelni.)

 

Most eszméletlenül el vagyok fáradva, de közben meg is vagyok dicsőülve önnön hősiességem tudatától, na meg attól, hogy szegény csí most már legalább be tud jönni hozzánk, és bizonyos helyiségekben legalábbis egész jól áramolgatik föl és alá. Lehuppantam a konyhában egy székre dolgom végeztével, és szinte éreztem, ahogy a csí áramlik körülöttem, de aztán rájöttem, hogy csak huzatos az ablak, ez némileg visszavett lelkesült állapotomból... Na meg az is, hogy rájöttem, hogy 2 órája sikáltam ki a szék kárpitját, és még rohadtul nem száradt meg, ergo vizes lett a bugyogóm. Na de akkor görbült csak igazán lefeléa szám, mikor a szobába lépve konstatáltam, hogy itt aztán nyoma sincs semmilyen csínek, mert Férj csapot-papot itthagyván lefeküdt aludni a kistestűekkel, és most még állhatok neki elpakolni ezt a förtelmes játékkupacot is.

 

És most vessetek meg nyugodtan, de úgy döntöttem, hogy befekszem egy kád forró vízbe, aztán utat vágok a játékok közt az ágyig, és alszom. Ráér az a csí még holnapig...

Kulcsszavak: advent házitündér

2010/12/20

Jézuska és a csí

Tesóm Jézuskája azt hozta nekem, hogy segített a takarításban. Ami azért nem semmi, már ha valaki tudja, miféle viszonyok uralkodnak a konyhámban... Szóval a tesóm rászánt kétszer fél napot, hogy jól áramoljon a csí a konyhámban, és mostanra már tényleg egészen jól áramlik is :) Nem hiszem, hogy bárki más csak fele ennyi időt szánna a karácsonyi ajándékomra, még akkor sem, ha beleszámítom azokat a munkaórákat is, amiket az ajándék árának megkeresésére fordított. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy közben időnként önjelölt bébiszittere is volt a gyerekeimnek, és nemcsak a kakis pelenkákat cserélte szó nélkül, hanem élő mászófalként is funkcionált :)

 

Aztán este az is kiderült, hogy a fiam szó nélkül adoptáltatná magát a tesómmal, ami remélem, nem annak a jele, hogy rossz anya vagyok :) Így esett:

 - Anya, Zsizsik miért mérges volt?

 - Nem volt mérges, csak kicsit szomorú.

 - Miért volt szomorú?

 - Azt hiszem, azért, mert ő is szeretné, ha lenne két ilyen szép kisgyereke, de még nincs neki.

 - De én leszek az ő kisfia!

 

Megkérdeztem tesómat, hogy kell-e neki egy készen kapott 3 éves, de első körben azt mondta, hogy azért inkább nem. Pedig tuti főnyeremény, előnevelt, mint a tanyasi csibe :))) Na mindegy, igazából úgysem adnám, egy napnál tovább  :)

 

Ui.: Szóval most már a fürdőből a konyhába és onnan a WC-be is áramlik a csí a lakásban, már csak a szobákban és az előszobában akad meg, ott viszont durván, szegény...

2010/12/18

Nekiálltam ma a karácsonyi takarításnak, és egészen a fürdőszobáig jutottam :)

Nem egy nagy eredmény, de a lelkemnek jól esik, hogy valamit legalább már haladtam.

 

Viszont nem érdekel semmi, és holnap délelőtt hagyom a fenébe a vásárlást meg a takarítást meg mindent, és megyek templomba. Ezer éve nem jutottam el, nagyon hiányzik, és akárhogy is lesz, végzek vagy nem a  dolgaimmal 24-re, azért nem lehet leragadni a puszta materialitásnál. Mert hát - minden látszat ellenére -  ez mégsem a takarítás és a fogyasztói társadalom ünnepe...

2010/12/06

Ójaj, hát eljött advent második vasárnapja, és hát szobatársam rájött, hogy feltalálták az adventi kalendáriumot, úgyhogy vett 24 féle csokit ma a Lidlben, a pénztáros persze a pokol mélyére kívánta- és az egész délután azzal telt, hogy csokikat csomagoltunk, én vághattam a celluxot, meg a csomagolópapírt.

 

És hogy rendkívül misztikus és romantikus legyen, ma pontban éjfélkor bekopogtattak a szobánkba, míg a srác meg a nője heverésztek az ágyon. Mondja a csaj, hogy gyere. Nem jön be senki. Gyere, a kurva anyádat! Megint nem jön senki. Nahát, nézzem már meg, hogy ki lehet az. Nagy izgalmak közepette kinyitom az ajtót, sehol senki. Csak egy csomag. Hát hozzam be. 

 

Egész délután azt magyaráztam szobatársamnak, hogy akár személyesen is odaadhatná az adventi kalendáriumot a nőjének, legalább megspórolná az ugráltatásomat. De neeeem, mert pont az a lényeg, hogy ne derüljön ki, kitől van a csomag. Hát de cseszd meg a dolgodat, senki sem lehet olyan szétcsúszott, hogy egy december 6-án ajtó előtt hagyott csomagról ne derítse ki, hogy azt a szívének legkedvesebb személy rakatta ki oda. 

Szóval amint behoztam a szobába, azzal a lendülettel ki is mentem, adtam 10 percet nekik, hadd örüljenek.

 

Tíz perc múlva arra jövök be, hogy a rejtélyes feladó továbbra is rejtélyes. Úristen ! ! Az az est kérdése, hogy kitől lehet? Ki csomagolhat be 24 csokit egyenként és teheti bele őket egy micimackós ajándékszatyorba, ha nem az a srác, akivel 7 hónapja jársz, basszus??? 

 

Bocsánat, pont most derült fény a csalásra. Szobatársam nem bírta tovább, elröhögte az egészet. A nagy színész! 

De egyben most ő nagy rohadék is, mert kétségek között tartotta a Krisztát. A seggfej. Gátlástalanul hazudott. Nade lássuk, mi van a csomagban.

 

Csokik!!!Te rohadék! Fel akarsz hizlalni, még mindig anorexiásnak tartasz?!  

 

Mire ezt befejezem, szent a béke, tudom, mert olyan hülye hangok hallatszanak idáig, mint pl.: "Szejetsz? Szejetlek!"

És gyanítom, hogy Honvéd, aki senki örömének nem tud igazán örülni, és aki éppen ezért végtelen bunkó ember, végül elnyeri méltó büntetését. Megint aludhatok a szomszédban.

Kulcsszavak: advent

2010/11/29

Nahát, nemrég beszéltem egy ismerősömmel, aki érdeklődött, mikor fogok új bejegyzést írni a honved.sarok.org blogomra, úgy röhögne már egyet... te jó ég, mindez tetszik neki! És bizony hatalmas nyomás nehezedik rám, mióta ezt kijelentette. Hogy megfeleljek az elvárásainak, rögtön be is másolok egy viccet.

 

Vacsoránál ül a székelycsalád, s bizony a kis Áron nem bír magával. Az apja többször rá is szól:
- Áron, ne rendetlenkedj!
Áron tovább rendetlenkedik, mígnem az öreg székely megunja a dolgot, s egy hatalmas nyaklevest akar lehúzni a fiának. Áron lehajol, s így a pofont az anyós kapja. Mireaz öreg nyugodtan:
- Ott is jó helyt van!
  

 

Remélhetőleg ezzel ki is van pipálva a közönség elvárása.

  

De hogy mondjak is valamit az utóbbi napokról: Múlt héten voltam a Corvinus egyetemen, mert közvéleménykutatást végeztek és mert állítólag fizetnek is az ilyeneken való részvételért. Mindezt egyik ismerősöm mondta, ő egyszer a havi ösztöndíját kereste meg azzal, hogy ilyesmikre járt.Legjobban akkor szórakozott, amikor azt kérdezték tőle: Ha a cigaretta állat lenne, szerinted milyen állat lenne?   

 

Tehát hatan bementünk egy terembe, bekameráztak bennünket, meg bemikrofonoztak, és feltették az első kérdést: Olvasunk-e tudományos cikkeket néhanapján? Mivel az előttem levő három srác igennel válaszolt, úgy gondoltam, én is olvasok tudományos cikkeket. De aztán jött a következő kérdés: Hát ha így van, mit olvastam a genetikáról? Huh, hát most hirtelen nem jut eszembe. Erre a témavezető fickó egyből kijelentette, hogy nyugodtan beszélhetünk, nem fognak minket kinevetni, csak legyünk őszinték.

 

És onnan nem volt megállás,két órán keresztül mondtuk a magunkét, mindegy ami mindegy alapon,úgy sincs tétje, miért ne beszélhetnénk hülyeségeket? Legkedvesebb kérdésem: Ha lehetséges lenne a klónozás, örülnél-e neki, ha agy nélküli klónokat csinálnának, akiknek semmi értelmük, pusztán a szerveiket használhatnánk fel? Fel se fogtam igazán, de azt tudtam,hogy nem örülnék, ha agy nélküli izék hevernének össze-vissza.

 

Letelt a két óra, végeztünk. Udvariasan megkérdeztük, hogy egyébként mindennek volt-e valami értelme. A témavezető elmondta, hogy igen, mert a véleményeket összegyűjtik, a felvételeket megnézik, és FELTERJESZTIK A KORMÁNYHOZ, akik az eredmények tükrében majd eldöntik,hogy érdemes-e (van-e kedvük) ilyesmivel foglalkozni. Mármint, hogy a pár száz megkérdezett alapján az ország hogyan vélekedik bizonyos kérdésekről... De én egész keveset beszéltem, úgyhogy ne rám kenjétek, ha pár év múlva itt legálisan lehet klónozni mindenféle embert. 

 

Van egy ilyen falfirka,miszerint elmondhatod a véleményedet, de törődj bele, hogy senkit sem érdekel. Ezzel nem is vitatkozom. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ilyen alapon ne mondj semmit. Nekem például ezért a két órás bohóckodásért két ezer forintot fizettek. Csak ültem a seggemen, és beszéltem. Mint most... szóval, hátha szerencsém lesz még itt is.

 

 *** 

Ma van advent első vasárnapja különben. Szobatársam úgy döntött, hogy ezt meg kell ünnepelni. Mondom rendben, veszem a kabátomat, menjünk akkor és igyunk valamit. De nem!

 

Ünnepi nagybevásárlást csináltunk, és főztünk. És eléggé felelősségteljes dolgokat bízott rám, nevezetesen kavargattam a tésztát, nehogy leragadjon, sütőrácsot kerestem nyolc szintet végigbóklászva, és elmosogattam. Néha megkérdeztem, hogy na most mennyi sót kell a vízbe szórni, de ő csak annyit mondott: Érzéssel. Érzéssel. Köszi. 

 

Van adventi koszorúnk is. Az alapanyagául szolgáló fenyőágat az önkormányzati ház előtti fáról loptuk le. Elvégre négy hét és karácsony.

Kulcsszavak: advent

2009/12/15

Adventi gondolatok vs. karácsonyi takarítás

Annyi gondolatom van mostanában szeretetről, mások elfogadásáról, arról, hogy ez nekem miért nem megy valami jól... A változásról, a változáshoz való viszonyomról... Arról, hogy mi mindent hoztam magammal otthonról, mennyi jót és nem jót... És hogy ezekkel mit is lehetne kezdeni... De nem jutok odáig, hogy legyen egy teljes nyugodt órám, amikor leülök, és írok, és közben végiggondolom mindezt. Megmaradnak gondolat-kezdeménynek. Pedig advent idején mennyivel fontosabb lenne ezekkel foglalkozni, mint a takarítással, és mégis inkább a takarításra szánom a szabad óráimat. Egyrészt, mert takarítani sokkal de sokkal könnyebb, másrészt azért az is igaz, hogy miközben az ember takarít, pakol és lomtalanít, sokszor odabenn is helyére kerül egy-két dolog.
Kulcsszavak: advent